A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-11 / 7. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Medveshidegkút (Studená) viseleté a századforduló óta számos változáson ment keresztül. Különösen a női öltözet követte az új divathullámokat. Régi ruháikat gyakran alakították, rövidítették az új divat szerint. A „kivetközés" az ötvenes években kezdődött meg. Napjainkban már senki nem jár a hagyományos öltözetben, de a ládák fenekén találni még régi ruhákat. A századforduló idején a nők bö ujjú, rövid derekú vászoninget és pendelt hordtak. A vászoning bö ujját a könyök fölött kötötték meg. A pendel három szél vászonból készült úgy, hogy egy szél vásznat felvágtak és ez csak bővítésként került az ing két oldalára. A pendelre 4 5, cakkos aljú kanavász alsószoknyát, majd fehér gyolcsból készült „singolt" (kivarrott) alsószoknyát vettek fel. A felsöszoknya bőven ráncolt, hosszú, bokáig érő volt. Szerették a lángszin szoknyát, ehhez hosszú, ráncolt, csipkés aljú kötényt viseltek. Az öltözethez rojtos vállkendő is tartozott. A vállkendő elmaradása után bélelt pruszlikot viseltek, ehhez már szükujjú vászoning tartozott. Vasárnap délután vagy táncba, hímzett vászon pruszlikot vettek fel. A rendszerint a szoknya anyagából készült szállóka nyári öltözetdarab volt. Télen „passzos derekú" bélelt pékén és hétköznap pedig kendövei kötötték be a fejüket. A fökötö elhagyása után csak a hátrakötő kendő maradt meg, ünnepeken erre került a felső kendő. Ez lehetett rojtos, de szerették a virágmintás selyemkendöt is. Később a „zsenir" és a „kis belinder" kendő is divatba jött. De a „nagy zefir" és a régi posztó kendő sem hiányozhatott az asszonyok ládájából. Télen fehér patentharisnyát és csizmát, nyáron „spanglis cipőt", majd a két háború között magasszárú cipőt viseltek, de a csizma máig is megmaradt. kabátot viseltek. A szoknya a két világháború között rövidebb lett. Anyaga az alkalomnak megfelelően lehetett nyári szövet, „krip selyem", „mongol selyem", szalagselyem, puplin, gyöngyszövet, „Simeon szövet“, lüszter, sima bársony színes virágokkal, „nyalott bársony" vagy kangár szövet. A szögletes láncolt kötényt a nagy kerek kötény váltotta fel; ezt „derekasra" és „mellesre" is varrták. Kisebb ünnepeken pamutvászon surcot viseltek. A második világháború után a ráncolt szoknyát a féllábszárig érő „gublírozott" (pliszírozott) szoknya váltotta fel. Ehhez rendszerint a szoknya anyagából készült „egyenes derekú", csípőig érő blúzt viseltek, az elején gublír betéttel, kivágott nyakkal, gallérral, többféle változatban. A lányok a hajukat simán hátra fésülték, összefogták és nagy szalagot kötöttek bele. Később „filcakra" is fésülték. A menyecskék középen kettéválasztották hajukat és elöl kétoldalt befonták, a fül mögött hátul a többi hajat is hozzá fogták, két ágba fonták és fafésüre tekerték fel. Az első világháborúig nagyobb ünnepeken az így készült kontyra főkötő került, kisebb ünne-A férfiak a század elején házi vászoninget, gatyát, posztómellényt és surcot, s hozzá bőrbocskort hordtak. Télen posztónadrágot és az első világháború után csizmát vettek fel. Télen subát és báránybőr bekecset is viseltek. A gyolcsing és a pricces nadrág a negyvenes években jött divatba. MÉRYNÉ T. MARGIT
