A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-11 / 7. szám

Szülőfalumhoz közel Barcában (Baracán) vagyok. Egészen közel a szülőfalumhoz. Ha a dombo­kat elsimítanák és nem lenne este, látnám a bátkai templomot és a köré gyülekező házakat. Gyermek­korom megannyi emlékezetes játszó­helyét. Bosszant, hogy hajdan nem szaladtam fel a dombok tetejére. Megnézni, mi van a másik oldalon. Sajnálom azt is, hogy korábban nem fordultam meg a faluban. Hamarább tudtam volna valamit a történetéről, érdekes dűlőneveiről. A Ravaszlyuk­hoz például hagyomány fűződik. Itt támadták meg Visnyait, II. Rákóczi Ferenc egyik hadnagyát, amikor há­rom hordó aranyat akart a füleki várba szállítani. A második világháború után Ba­racán is megértésre talált a szövet­kezetalakítás gondolata. Hosszú éve­kig gazdálkodtak közös földön az emberek. Aztán mintha saját törté­nelmük kezdte volna nyugtalanítani őket, hogy mindig tartoztak valaki­hez, felhagytak a szövetkezeti gaz­dálkodással, és csatlakoztak a Bátkai Állami Gazdasághoz. A férfiak az állattenyésztésben, az asszonyok a kertészetben dolgoznak. Néhányan Rimavská Sobotában (Rimaszombat­ban) találnak munkát. A kőművesek, festők és mázolok. Baracai Kovács István régész és néprajzos a múzeum alkalmazottja. Kár, hogy sötét van. Kár, hogy köd ereszkedett a falura. Ha nem így lenne, látnám is, amit Sándor László hnb-elnök mond, hogy régi ház egy vagy kettőt kivéve nincs már Baracán. A magyar oktatás­nyelvű általános iskola épülete két­­tantermes, 1975-ben épült. Tavaly októberben óvoda nyílt. A falu la­kosságának negyven százaléka cigány származású. Valamennyien új vagy vásárolt házban laknak. A társadal­mi munkából kiveszik a részüket. Elkészült az aszfaltos út a legutóbbi választások óta. Minden harmadik ház udvarában személygépkocsi. Jó természetű, barátságos nép lakja a falut. Egyetlen nagyobb gond jelen­leg a községfejlesztési akcióban épült kétszáz férőhelyes művelődési ott­hon. (Erről a CSEMADOK helyi szervezet évzáró taggyűlésén szer­zünk tudomást.) Hetvennégyben kezd­ték építeni és nem tudják befejezni. Belülről kész, ezt az évzáró tag­gyűlésen jelenlevő körülbelül hetven személy is igazolja, akik majdnem elvesznek a nagyra méretezett te­remben. Herczeg Ilona tanítónő nyit­ja meg a gyűlést, és Gecsó Zoltán, a helyi szervezet elnöke mondja el a beszámolót. Sándor Lászlón, a hnb elnökén és a Nemzeti Front helyi szervezetének képviselőjén kívül Hil­le Ferenc, a helyi pártszervezet el­nöke is jelen van. A vita a befeje­zetlen művelődési otthonról folyik. Erről beszél Stefanovics Béla, az állami gazdaság csoportvezetője. Agócs' Vilmos gépkocsivezető a je­lenleginél sokkal több eseményt kí­ván a kultúra templomába. Baracai Kovács István az alakuló irodalmi színpaddal foglalkozik. Ezzel össze­függésben beszél a hazai magyar irodalom népszerűsítésének fontos­ságáról. Tóth Ernő, a CSEMADOK járási bizottságának tagja, a Törlesz­tés c. háromfelvonásos dráma és a Furfangos szerelmesek c. vígjáték szerzője a járási bizottság előtt álló legsürgősebb teendőket vázolja a hallgatóságnak. Végül az évzáró taggyűlés lelkes fiatalok — Sándor Aliz, Sándor Olivia, Sándor Mária, Bodnár Elvira, Agócs Béla, Róth Magda és Farkas Károly — érdekes Ady-műsorával zárult. ÉVZÁRÓKRÓL RÖVIDEN Nem a világ vége Dubna (Dobfenék). Elég messze esik a járási székhelytől, Rimavská Sobo­­tától (Rimaszombattól). Több mint harminc kilométerre. A nógrádi ha­tár közelében húzódott meg. Mintha mindig is elkívánkozott volna Gö­­mörből. A vaskos vármegye-történet szerint kisközség. Harminc házzal és 185 lakossal. Ma sem sokkal na­gyobb. Házainak száma 72, lakosaié 230. Nem a gyermekek, hanem in­kább a házak szaporításában jeles­kedik a falu népe. Bátyiba négyszer megy innen naponta autóbusz. Fiľa­­kovóba (Fülekre) többször. — Majd minden házban van tele­fon. Minden házban van vízvezeték. Ifjúsági klub is van a fiatalok szá­mára. Péntektől vasárnapig minden este klubösszejövetel — hallgatom a tájékoztatót. — Tizenkét lány van a faluban és csak kilenc fiú. Abból is négy katona — mondja Farkas Angéla, harmadi­kos ipari tanuló. — Verekedést én még nem láttam — jegyzi meg Kovács Barnabás, tizenhét éves, gimnazista. — Angélá­val viszont sokszor verekedtünk. Együtt jártunk óvodába — teszi még hozzá. Ma már óvoda nincs a faluban, mert nincs tizenhárom gyerek. Nyolc-kilenc van csak. Általános iskola sincs. A szomszédos Gemerský Jablonecba (Almágyra) járnak az iskolaköteles gyerekek. Télen-nyáron autóbusszal. A CSEMADOK helyi szervezetének évzáró taggyűlésén ötvenen vannak jelen. Nők, férfiak, gyermekek. Az énekkar és a tánc­csoport tagjai. Meghallgatják Farkas Ottó beszámolóját. Szigligeti: Liliom­­fi c. darabjával az amatőr színját­szók járási fesztiválján a harmadik helyen végeztek. A „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetélkedő já­rási döntőjében a második helyet szerezték meg. A fiatalok most ismerkednek, barátkoznak a citerá­­val... A vitában sürgették a férfi éneklő­csoport megalakítását. Pál Gyula, A fiatal CSEMADOK-tagok körében is egyre kedveltebb hangszer a citera a CSEMADOK járási bizottságának vezető titkára pedig értékelte a he­lyi szervezet munkáját és megismer­tette a jelenlevőket a szövetség előtt álló feladatokkal. A határozat fontos tennivalóként jelöli meg új Hét­előfizetők szerzését, a taglétszám nö­velését, a társadalmi munkát és kötelezettségvállalásuk teljesítését a februári győzelem 30. évfordulójá­nak tiszteletére. A kulturális műsorban hat szép kislány modern táncát láttuk, Farkas Zsuzsanna és Kovács Árpád ötödik osztályos tanulóktól népdalokat hall­hattunk, s derültünk a 12 tagú női éneklőcsoport tréfás dalain. Kelle­mesen állapítottuk meg, hogy Dob­fenék nem a világ vége. Különösen azóta nem, amióta színjátszók, dalo­sok és citerások egyre többet hallat­nak magukról. A CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszombati) helyi szervezetének énekkara. Vezényel Lévay Tibor (Kontár Gyula felvételei) * s • Látszatra csendes kisváros Šafárikovo (Tornaija). Sokszor meg­fordultam á csendes kisvárosban, írtam ruházati üzeméről, a Sajópart közelében feltörő és haszontalanul elfolyó ásványvizéről, amelyet végül is a szövetkezeti tagok leleménye fürdőmedencébe vezetett; mezőgaz­dasági technikumáról, gimnáziumá­ról, szép, korszerű szolgáltató házá­ról. Jártam fogászati rendelőjében és zeneiskolájában, távolsági autó­buszok alkalmas pihenőhelyén, a fő­téren, hangulatos, esténként zenés kávéházában, gazdag választékot kí­náló könyvesboltjában, ilyen és olyan, majd minden vásárlási igényt kielégítő elárusítóhelyein, autójavító­műhelyében stb. Eddig csupán az állami gazdaság­hoz és a gépállomáshoz nem volt szerencsém. Kimondottan az én hi­bámból. No meg a CSEMADOK he­lyi szervezetének egyetlen akcióján sem voltam jelen. Mindig tudtam, hogy csupán látszatra csendes ez a kisváros. Az átutazó szemében tűnik annak. Erről győződöm meg az év­záró taggyűlésen. Vasárnap délután nem eléggé kifűtött teremben a 291 létszámú szervezet több mint 180 tagja hallgatja figyelemmel, érdeklő­déssel Kasza Kálmán elnök beszá­molóját. A tavalyi tevékenységet röviden így summázza: Megrendezték a hagyományos far­sangi bált, lebonyolították az amatőr táncdalénekesek versenyének körzeti fordulóját, az énekkar műsort adott a nemzetközi nőnap alkalmából, megszervezték a körzeti népdalver­senyt, irodalmi délutánt rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. és Ady Endre születése 100. évfordulójának tiszteletére, ta­lálkoztak L. Gály Olga költővel Lő­­rincz Gyulának, a CSEMADOK KB elnökének a jelenlétében, megemlé­keztek Fábry Zoltán születésének 80. évfordulójáról, író-olvasó talál­kozót rendeztek Dénes Györgygyel, nem hanyagolták el a tagtoborzást, s új Hét-előfizetőket szereztek. A határozatban is figyelmet ér­demlő dolgokat olvashatunk. A Ba­­rassó Katalin vezette énekkart az eddiginél is jobban segítik munká­jában. Népdalversenyt szerveznek. Erejüket arra összpontosítják, hogy felújítsák a népi tánccsoportot, az amatőr színjátszók és az irodalmi színpad tevékenységét. Működési fel­tételeket teremtenek a modern zene és a társastánc kedvelőinek. További irodalmi esteket, író-olvasó találko­zókat szerveznek. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak az igényeknek megfelelően. Néprajzi kutató- és gyűjtőmunkát végeznek. Hússzal nö­velik a taglétszámot és a Hét-előfi­zetők számát. Az elvégzett munka szép. A ké­szülődés további feladatok teljesíté­sére ígéretes. A nem eléggé kiíűtött teremben, a télikabátjukba bújó jelenlevők szemében a parázs tüze. Kulturális műsor következik. Okos, tartalmas előadás Adyról. Az elő­adó Bódi Kálmán, a gimnázium magyarszakos tanára. Aztán Baras­­só Katalin bevezeti a színpadra a zeneiskola legkisebbjeit. Ritmusgya­korlatokat mutatnak be. A valamivel nagyobbak népdalokat énekelnek. Az énekkar tagjai szép számok előadá­sával, a gimnázium tanulói pedig Ady-versek szavalásával járulnak hozzá az évzáró taggyűlés méltó be­fejezéséhez. Mégis, az arcokon ott tükröződik a nyomott hangulat. A szárnyasze­­gettségé ... Mert még mindig nincs a tevékenységhez nélkülözhetetlen helyiségük. MACS JÓZSEF 7

Next

/
Thumbnails
Contents