A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-04 / 6. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Leľa (Leled) hagyományos öltözete az Alsó- Ipolymente palóc viseletének része. Sok hasonlóságot mutat a szomszédos falvak öltözetével, de leginkább a szálkái viselethez hasonlít. A különbség csupán annyi, hogy Szálkán szívesebben öltöztek sötét ruhákba, Leléden viszont a világos színeket kedvelték. A kivetkőzés a hatvanas években kezdődött meg, de az idősebbek ma is viseletében járnak. A nők sípujjú félinget és „péntőt" viseltek. A gazdagon ráncolt pentőt tenyérnyi széles pánt fogta össze, amelyre hátul apró virágmintákat és a monogramot hímezték rá. A féling ujját is színes apró hímzés díszítette. A félingre vették fel hétköznap a pruszlikot. A pruszlikra vállkendőt soha nem tettek. Nagy ünnepeken nyáron a félingre „tilangliből" készült „csipkés" ingét vettek fel, ennek bő ujját színes szalagokkal kötötték át. Erre került a „nyecces kendő" vagy „piros gombos" vállkendő. Leléden nagyon szerették a szalagokat. A farra olyan hosszú szalagot kötöttek mint a szoknya hossza. Hátul a nyakba „kieresztő szalagot" tettek. Elöl ugyancsak a nyakba „kikötő szalag" került. Mindkettő hosszúsága megfelelt a kendő hosszúságának. Ősszel és télen blúzban jártak. Ennek az alját körben, apróra lerakott és levarrott fodor és csipke díszítette. A blúzra még színes berliner kendő került. A pentő fölé piros-fekete vagy zöld-fekete „moldony szoknyát" öltöttek, erre került még négy-öt vasalt szoknya. A felsőszoknya térden alul ért. Alján széles pléhelés van, fölötte vannak a „főhajtások". Széles kötényeiket ráncolták, körülvarrták csipkével, az aljára pedig „smizliket" varrtak. A lányok leginkább fehér kötényt viseltek, a menyecskék színeseket. Anyaga tükörselyem, brokát vagy terná lehetett. A blúzt a köténnyel szorították le. A lányok a hajukat hátra fésülték; a kisebbek egy „brekocsba" fonták be, a végébe csattot kötöttek. A 15—18 éves lányok már két brekocsba fonták a hajukat. A menyecske hátrafésült haját megkötötte és négy brekocsba fonta be, ebből készült a kerekkonty. Kásmírból vagy kartonból készült hátrakötő kendővel „kötötték ki" a fejüket. A kikötő kendőt régebben egészen előre, a homlokra helyezték; a két háború között már fokozatosan feljebb került. Nagy ünnepeken, de télen hétköznap is erre került a „kiskendő". Lábukra fehér vagy színes harisnyát, nyáron cipőt, télen csizmát húztak. Nyakukban arany vagy dublé láncot viseltek. A férfiak a második világháborúig viselték a házi vásznakat. Az ing-gatyához hétköznap és ünnepeken egyaránt mellényt és kék melleskötényt öltöttek. Télen, az első világháborúig kék vagy fekete, zsinóros ellenzős posztó öltözetben jártak. Az első világháború után kezdtek a gazdagabbak priccses nadrágot viselni, míg fokozatosan általános divat lett. A pantalló a második világháború után vált kedveltté, de nyáron, főleg aratáskor még az ötvenes években is vászongatyát vettek fel. A gyermekek 7—8 éves korig „obonyban" jártak. MÉRYNÉ T. MARGIT
