A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-04 / 6. szám

Ahoteldetektív — Pete Hall — hatodik érzéke azt súgta, hogy a miss nem tiszta szándékkal foglalt helyet a bárpultnál. A gazdag pali itt van valahol a közelben. A kisasszony észbontóan csinos volt. Vörös haj, hófehér ruhában karcsú test, napbarnított, feszes bőr. Az ilyen kislányok láttán rögtön vándorolni kezd az ész. Pete megnyalta a szája szélét, „ez igen“, gondolta. A dúsgazdag 'öregfiúk azonnal bekapják a kivetett horgot.

A miss italt rendelt. Ä barmen Pete felé pislantott, aki észrevétlenül megmutatta neki, hogy mit tegyen. Megértették egymást. A barmen áthajolt a bárpulton.

— Bocsásson meg, de kiskorúaknak nem mérünk martinit.

— Miket beszél?

Bob Devnos ötvenesztendős volt és mérhetetlenül gazdag. Ez egy olyan ember, akit védeni kell, gondolta a detektív. A szemünk előtt mégsem lehet megkopasztani a vendégeket. Zokogó kislány... az ördögbe! Milyen jól csinálja. Azok ketten időközben persze megismerkedtek egymással.

A vőlegényem miatt aggódom. Nem telefonált... én pedig várom, várom. Most hol keressem? Olyan boldogtalan vagyok. Holnap reggel elutazom .. . Virginiába. Vagy a világ végére. Meghalni . ..

— Mit tehetek önért, kisasszony?

Miss Barbara szünet nélkül zokogott. Végül elvonult, hogy kijavítsa összemaszatolt sminkjét. A detektív Devnoshoz lépett és bemutatkozott.

— Én dolgozom, uram. Hiszen ezért fizetnek. Látom, érzem, hogy a nő készül valamire. Ez a nő közönséges szélhámos.

— Ugyan mit csinálhat velem ez a szépséges hölgy? Lenyel netán?

— Nem szívesen vallotta be az éveit. Nyugodtan azt mondhatja, hogy leitatta. És azok a könnyek? Uram, ez a nők akkor sír, amikor arra kedve szottyan. Ez a miss tudja, hogy mikor kell magáról leszaggatni a rózsaszínű alsót. És akkor majd sikoltozva azt mondja az egybegyűlteknek, hogy az úr erőszakoskodott vele. Azt is mondhatja, hogy kiskorú.

— A hölgy megmutatta a papírjait. Hivatalosan tehát nagykorú. Megdöntöttem az elméletét?

— ön a hölgyet védi, engem pedig

— Mutassa az iratait. Valamit... vezetői engedélyt. Jó?

Ebben a pillanatban az egyik sarokban felállt az áldozat. Miss Barbara — mert így hívták — előszedte a táskájából a vezetői engedélyt és a barmen orra alá tolta, aki bocsánatkérően meghajolt.

— Elnézést. A szabály, az szabály. Bocsánat... miss Barbara.

Miss Barbara megkapta az italt, de mivel igen érzékeny teremtés volt — azonnal sírva fakadt. Pete majdnem felkacagott. Ennek van rutinja, gondolta, elmehet Hollywoodba. A „pali“ pedig letelepedett Barbara mellé és bemutatkozott. Pete felsóhajtott: még egy gyanútlan alak, aki ráakadt a horogra. Előbb vagy utóbb figyelmeztetni kell a mamlaszt, mert bajba kerül. Ez a hoteldetektív kötelessége, ezért fizetik.

— Szeretnék önnel elbeszélgetni, uram, de ne értsen félre.

— Rendben van — mondta Devnos. — Parancsoljon velem. Miről van szó?

— A kisasszony egyedül él és három napja figyeljük. A magányos nők sok kellemetlenséget okoznak, uram. Mindenkinek.

— Mind ez ideig nem volt részem semmilyen kellemetlenségben. Miért aggódik? — Devnos hangja hideg volt és elutasító.

— A kisasszony múltja nem kifogástalan.

— Igazán? Roppant érdekes. Ne feledje, hogy én kezdtem ki a nővel, én mentem hozzá. Megsajnáltam szegényt és ...

— Mindig a könnyek vezetik be a showműsort, uram.

— Nézzen a dolga után! Ne szaglásszon utánam, érti?

sérteget. Nem vagyok idióta. Megmondom őszintén: a hotel igazgatósága attól tart, hogy a hölgynek nincs egy centje sem. Valakivel ki akarja fizettetni a számláját.

— Igen? Ennyi az egész? Mondja meg a hotel igazgatóságának, hogy felnőtt vagyok. Tudok vigyázni magamra.

— Tudomásul vettem. A hotel igazgatóságát hagyjuk ki a játékból. Talán tévedtem, elnézését kérem.

A detektív eltávozott. Tehát a vendég a zsinórral együtt bekapta a horgot. Most már mesélhet neki, ez fülig beleesett Barbarába. Pete lement a szobájába, megborotválkozott és megfürdött, majd a szalonba sietett. A vendéget Barbara társaságában találta.

— Ennek hiába beszél az ember — mondta Pete a barmennek. — Rögtön felfalják egymást. Tegyél nekem

egy szívességet. Én most a szobámba megyek. Ha innen eltávoznak valamerre, telefonálj nekem, jó?

— Meglesz, főnök — mondta a barmen mosolygva.

Pete szobájában pontosan éjfélkor megcsörrent a készülék.

— Ebben a pillanatban másztak be a liftbe. Tántorogva. Minden bizonynyal a pasas szobájában kötnek ki.

— Ez természetes. Köszönöm, öregem.

A detektív letette a kagylót, majd bekapcsolta a tévét. Fél óra múlva kisietett a folyosóra. Sehol senki. Mr. Devnos ajtajánál megállt és percekig hallgatódzott. Egy tolvajkulccsal besurrant a szobába. Devnos a kaucson feküdt és horkolt. Altatóport kevert az italába: gondolta Pete. A fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva. Barba meztelen lábai villantak elő a kádból. Arca majdnem egészen fekete, szeme csukva.

— Százszázalékosan halott — mondta Pete és egy pohár vízzel magához térítette a milliomost.

— Mit keres ön az én szobámban? Mi történt?

— Lentről telefonáltak, hogy valami baj van. Zuhanást hallottak, egy nő sikoltozott. Miss Barbara ott fekszik a fürdőszobában. Halott. Megmérgezték. Nézze meg az arcát...

Mr. Devnos megrémült. Egész testében remegni kezdett. A detektív hanyag mozdulattal a telefon után nyúlt.

— Feküdjön le, uram. Nagyon rossz bőrben van. Hívom a rendőrséget.

— Várjon, várjon. Tegye le azt a telefont! Egy ujjal sem nyúltam a nőhöz! Csak arra emlékszem, hogy .. . Irtózatosan fáj a fejem. Lefeküdtem és . ..

— Ezt mondja el a rendőröknek. Miért nem fogadta meg a tanácsomat? Megmondtam, hogy kopjon le arról a macskáról. Nem megmondtam?

— Ezer dollárt kap tőlem, ha eltünteti a hullát.

— Uram! Tisztában van azzal, hogy én ...

— Kétezer dollár üti a markát! Kétezer dollár!

A detektív leült, majd hosszabb szünet után megszólalt.

— Ha szem előtt tartom a hotel érdekeit... és az ön érdekét, uram ... Nem, nem. Hiszen ebben az esetben bűnrészességet vállalok. Nem, nem.

— Esküszöm, esküszöm, hogy nem bántottam azt a lányt.

— Nem emlékezhet mindenre. Sokat ivott. Látták, mindenki tudia.

— Tízezer dollár! Azonnal felhozom a pénzt a hotelszéfből!

— Megbeszélve, uram. Megteszem mégis. Látja, miért nem hallgatott az okos szóra? Nekem nem vethet semmit a szememre.

A detektív megvárta, amíg a milliomos felhozta a pénzt, maid felnyalábolta a hullát és belegyömöszölte a fehérneműs kocsiba. Mr. Devnos felsóhajtott. Pete kigurította a kocsit a folyosóra. Húsz perccel később a milliomos kifizette a számláját és eltávozott.

Valamivel később a hotel másik szárnyában Pete, a barmen és Barbara felosztották a tízezer dollárt három egyenlő részre. A barmen vigyorgott.

— Ez a trükk mindig bejön. Milyen ostobák a férfiak.

22