A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-04 / 6. szám
fáklyabordtzékl MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY Lőrincz Albertné Eleget téve a Hét szerkesztősége felkérésének, azzal kezdem mondanivalómat, hogy nem szívesen nyilatkozom magamról. Úgy érzem, hogy a több éves kulturális tevékenységem során elért kisebb-nagyobb eredmények egyegy közösség sikereként könyvelhetők el, hiszen szűkebb és tágabb környezetemben nagyon sok olyan lelkes dolgozót ismerek, akik önzetlenül, fáradságot nem ismerve fejtenek ki dicséretre méltó kulturális munkát. Mi késztetett arra, hogy szabad időm nagy részét a magyar kultúra ügyének szenteljem? Erre a kérdésre nehéz egyértelműen válaszolni. Eddig még nem is gondolkoztam rajta. Tetter.,, am,', lenni kellett. Pedagógusi pályám kezdetén, vagyis a CSEMADOK megalakulása idején önkéntelenül, egészen természetes módon sodródtam bele a falu kulturális életébe. Ha azokra az évekre emlékszem, azt kell megállapítanom, hogy küzdelmekkel teli életet éltünk. Az oktatási-nevelési tevékenység magában is nagy teher a kezdő tanító vállán, hátha még a tanulás nehézségeivel is meg kellett küzdenie? Mégis, mint a legtöbb falusi tanító, az ötvenes évek elején vállaltam a sokrétű munkát, feladatot. Soha nem jutott eszembe azon gondolkodni, hogy érdemes-e annyi áldozatot hozni. Természetesnek tartottam, hogy a lelkes műkedvelő fiatalokat nem lehet visszautasítani, amikor felkérnek egy-egy színdarab betanítására, irodalmi estek szervezésére, előadások megtartására stb. Évek hosszú során át így szoktam meg aztán, hogy mindig ott legyek és azt csináljam, ahol és amire a legnagyobb szükség van, vagy amit mások valamilyen okból kifolyólag nem vállaltak. Persze, nem ment minden simán, zökkenőmentesen. A sok szorongás, izgalom, félelem, olykor sikertelenség azonban feledésbe merül az idő múlásával, és csak annak az örömnek az emléke marad meg, amelyet a sikeres munka elvégzésekor érez az ember. Jelenleg a CSEMADOK luéeneci (losonci) helyi szervezetében tevékenykedem. Ha összehasonlítom a falusi és a városi szervezetekben végzett munkát, nem nehéz rájönnöm, hogy városban nagyobb erőfeszítésre van szükség a feladatok vállalásához. Rohamosan fejlődő életünkben ma már falun is, városon sí növekednek az igények, s ez a körülmény színvonalasabb és változatosabb tevékenységre serkenti a kultúrmunkásokat, a kultúrát terjesztő közösségeket. Erre törekszünk Losoncon is. Néhány tevékeny ember - olyanok, mint Sólyom László, Molnár László, Bednár József, Bize Ferenc és mások - szívvel-lélekkel hozzájárul az egyre értékesebb, érdekesebb és vonzóbb rendezvények megvalósításához. Valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy a CSEMADOK járási titkárságával karöltve már hagyományosan évről évre megrendezzük a Kármán József Kulturális Napokat, amelyeknek keretében sok szép műsorban gyönyörködhet városunk lakossága. Igen jó az együttműködésünk a városi népművelési központtal; ez elsősorban Danes Dezsőnek, a városi népművelési központ dolgozójának és Csák Istvánnak, a CSEMADOK járási titkárának köszönhető. Ez a szoros kapcsolat kedvezően hat a vers- és prózamondók versenyeinek, a különböző fesztiváloknak a színvonalára. A legszívesebben két különböző kulturális rendezvényünkre emlékezem. Az egyik a Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi emlékműsor, amely körülbelül ötszáz főnyi közönség előtt a lenipi eszmékhez híven az internacionalizmus szellemében folyt le. Dr. Csanda Sándor magyar, Emil Boleslav Lukáč pedig szlovák nyelven méltatta a nagy forradalmi költő jelentőségét. Ezután Petőfiversek hangzottak el magyar és szlovák nyelven. Nagy sikert arattak a megzenésített Petőfi-versek is. A másik emlékezetes esemény a CSEMADOK megalakulása 25. évfordulójának a tiszteletére megrendezett esztrádműsor. Az alapító tagok fellépése nagy számú közönséget vonzott a kultúrházba. Sorolhatnám még az értékes íróolvasó találkozókat, az irodalmi és politikai évfordulókat, amelyekkel az egészséges nemzetiségi tudat erősítése, az anyanyelv, az irodalmi és munkásmozgalmi hagyományok ápolása érdekében tettünk közös ügyünknek szolgálatot. Az örömbe azonban sokszor üröm is vegyül. A gondosan előkészített, sok fáradsággal szervezett műsoros estjeink, előadásaink iránt a város magyar lakossága részéről nem mindig volt kielégítő az érdeklődés. Elszomorító az egyes rendezvényeink iránti érdektelenség. A közönség részéről is gyakran elhangzik olyan megjegyzés, mint legutóbb a CSEMADOK KB Szőttes népi együttesének fellépése alkalmából, hogy ez a műsor, bizony nagyobb számú közönséget is megérdemelt volna. Mi azonban reménykedünk, hogy a nemzetiségi kultúrát ápoló lelkes fáklyahordozók példájára egyre több magyar értelmiségi és fiatal dolgozó is tudatára ébred annak, hogy az életben nemcsak az anyagi érdekeket, a kényelmes életmódot kell szem előtt tartani, hanem kulturális fejlődés érdekében is tenni kell valamit. összeegyeztethető-e munkahelyi és a kulturális feladatok teljesítése? A CSEMADOK-ban folyó munka leglényegesebb részének végzéséhez szabad időre van szükség. Nem beszélve arról, hogy a próbák az esti órákban, a kulturális események szombaton és vasárnap folynak. Előfordul azonban az is, hogy valamilyen országos rendezvényen tanítási idő alatt kell részt vennem. Ilyen esetben a járási nemzeti bizottság oktatásügyi szakosztálya és az iskola igazgatósága hozzájárul ahhoz, hogy mentesüljek a tanítás kötelezettség alól. Közvetlen feletteseim, Szabó Béla igazgató és Sági Béla igazgatóhelyettes nagyra értékelik munkámat, ők maguk is lelkes kultúrmunkások, nagy mértékben hozzájárulnak a kulturális feladatok teljesítéséhez járásunkban. Az egyeztetés inkább a családommal szembeni kötelességeim teljesítése miatt jelent problémát. Sokszor nagyon összegyűlik a munka. A jövőben a fiatalok soraiból kellene megnyerni még több áldozatkész kultúrmunkást, akik nem csupán elismerni tudják a csehszlovákiai magyarság kulturális felemelkedése érdekében végzett munkát, de tenni is tudnak ezért valamit. Annak örülnék a legjobban, ha egyre többen tudatosítanák, hogy a CSEMADOK előtt álló feladatok teljesítésével egész szocialista társadalmunk felemelkedéséhez járulunk hozzá. LŐRINCZ ALBERTNÉ A TÉMÁRÓL RÖVIDEN: Sípos Béla a galántai általános iskola igazgatója, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke. Pásztor Ferenc a CSEMADOK járási bizottságának titkára. Negyedszázados kulturális tevékenységének tapasztalataival, tanulságaival szervezi, irányítja harminchárom helyi szervezet 7060 tagjának a munkáját. Mézes Rudolf a CSEMADOK járási bizottságának instruktora. Huszonöt éves. 1975-ben került a szövetség állományába, és amit gyorsan felismert és vállalni is tudott, hogy a kultúrmunkásra nem érvényes, nem lehet érvényes a kötelező munkaidő. Pásztor Ferenc és ő novemberben például a kötelező 187 óra helyett 317-et dolgozott. Ebből több mint nyolcvan óra a szombatokra és a vasárnapokra esik. A CSEMADOK járási bizottsága és ennek elnöksége a párt- és állami szervekkel és a többi tömegszervezettel együttműködve pezsgő kulturális életet teremtett a járásban. Általános kép távirati stílusban. SZÍNJÁTSZÁS: Nyolc csoport tanul be színdarabot. A CSEMADOK járási bizottsága és a járási népművelési központ évente megrendezi az amatőr színjátszók járási fesztiválját. Általában öt csoport kerül be a döntőbe. IRODALMI SZÍNPAD: Tavaly három csoport tevékenykedett. Mind a három részt vett a járási seregszemlén. Évente 8—10-szer mutatták be műsorukat közönségnek. SZERZŐI ESTEK: A járásban 39 előadással, kulturális műsorral és könyvkiállítással tarkított szerzői estet tartottak. Ezenkívül nyolc önálló könyvkiállítást rendeztek vetélkedők alkalmával. Rendkívül figyelmet érdemlő tény, hogy tavaly körülbelül 30 000 korona értékű könyvet adtak el. Csehszlovákiai magyar irók műveiről van szó! ADY ENDRE CENTENÁRIUM: Kétfordulós járási vetélkedővel. Huszonkét község 36 csoportja vett részt a versenyben. Az öt járási elődöntőt és a járási döntőt körülbelül 1200-an tekintették meg. NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM: Kétfordulós vetélkedő a 60. évforduló tiszteletére „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ címen. A versenybe 14 község 32 csoportja nevezett be. ÉNEKKARI MOZGALOM: Nyolc énekkar működik a CSEMADOK helyi szervezeteiben. A sládkoviéovói (diószegi) Vox humana a járás határain túl is ismert. NÉPTÁNC-MOZGALOM: Két élenjáró csoportot tartanak számon. A diószegit és a galántait. Végezetül még annyit, hogy a Pásztor Ferenchez és Mézes Rudolfhoz hasonló kultúrmunkások nem tartoznak azok közé, akik pénteken délután haza igyekeznek. Számukra a hét vége olyan, mint másoknak, a tíz-és százezreknek a hét eleje. Nem haza sietnek, hanem a falvakba, az emberek közé ... SOK LELKES EMBERT ISMEREK CSEMAIMHÍ ÍIGIÍBŐL
