A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
befonták. 1918 után simán hátra fésülték és „brekocsba" kötötték. A menyecskék állandóan viselték a „hátrakötő kendőt“. Ünnepeken selyem, bársony „előrekötő kendőt" is tettek a fejükre. A nők télen csizmát, nyáron egészcipőt hordtak. Hétköznap szőrből készült „mamuszban" jártak. Ünnepkor a női öltözet tartozéka volt a kivarrott zsebkendő és a széles gyöngysor. Fiatalok világos, idősebbek fekete gyöngysort viseltek. A két világháború között a gyöngyöt vastag ezüstlánc váltotta fel. A menyasszony 1950-ig színesben esküdött, ezután a fehér ruha vált általánossá. A férfiak öltözete Helembán nagyon változatos volt. Az 1880-as évekből kezdődően nyáron vászongatyában, télen „magyar öltözetben" jártak. A magyar öltözet fekete „adriányból" (nagyon jó minőségű posztószövetből) készült, zsinórozással és elöl kétoldalt nyitott „leffentyűvel" (ellenzővel). A nyáron viselt bőszárú gatyát „mesterke“, az ünneplő gatyát pedig nagyon szép ráncolás díszítette. Minden mise után a gatyákat beráncolták és úgy SZLOVÁKIAI MAGYAR KÉPVISELETEK Helemba (Chlaba) Alsó-lpolymenti falu. Viselete a szomszédos falvak — elsősorban Szalka és Bajta — hagyományos öltözetével sok közös vonást mutat. A második világháborúig az egész falu viseletben járt, ma már csak az idősebbek. A századforduló idején a női öltözet alapját a sípujjú, rövid derekú, mesterkével díszített vászoning és bő ráncolt vászonpéntő képezte. A vászonpéntőt tenyérnyi széles gallér fogta össze, ezt gazdagon hímezték; a felsőszoknyát és a pruszlikot, úgy öltötték fel, hogy a hímzet péntőgallér kilátszon. A pruszlik anyaga klott vagy selyem lehetett. Kihímezték, csipkével díszítették. Erre télen még vatelinnal bélelt kacát is öltöttek. A kávát elöl nagy ezüst- vagy rézcsatt tartotta össze. A tízes években divatba jött a nyáron viselt „ritkaing“, vagy „egying". A ritkaing csipkéből vagy tüllből készült bő ujj, amit a vászoning fölé vettek fel és szalaggal kötöttek át. A szoknya térden alul ért, nagy ráncokba szedték és alul tenyérnyi szélesen „pléhelték". A századforduló idején ünnepeken zöld és piros kasmír szoknyát viseltek, az első világháború után a vastagselymek jöttek divatba. Legrégibb szoknyájuk a „szamárszőr", amely a két háború között már csak mint alsószoknya maradt meg. A szamárszőr után jött a „moldony", ezt félünnepeken viselték. Hétköznap barchet és karton szoknyában jártak. A téli szoknya ternó anyagból készült. öt-hat alsószoknyát is magukra kötöttek. Kétféle kötényt viseltek. Munkába a kék melles szakácskötényt, amelyet ki is hímeztek, ünnepeken pedig a színes selyemből készült „félkötényt". A lányok a hajukat az első világháborúig középen elválasztották, tették el. A vászoninget viszonylag korán felváltotta a gyolcsing. A zsinóros „kislajbit" (mellényt) télen-nyáron viselték. A fekete adriány öltözetet 1925- ben a kék posztó (ugyancsak magyar) öltözet váltotta fel. Ezt is fekete zsinórozás díszítette. A fekete posztó csak a harmincas években jött divatba. A férfiak öltözetéhez télen hozzátartozott az ing fölött viselt, testhez szabott „meleg ing", amelyet ki is hímeztek. öltözetük elmaradhatatlan tartozéka volt a „melleskötény", amelyet hétköznap és vasárnap egyaránt viseltek. Az egyik végét mindig feltűzték. A gyermekek 5—6 éves korukig „mellesszoknyában" jártak. Ha a fiúcskára mégis nadrágot adtak, azt kicsúfolták: „trityisnek" nevezték. MÉRYNÉ T. MARGIT OLVASÓIN K FIGYELMÉBEI A Szlovákiai magyar népviseletek című sorozatunk már eddig is élénk érdeklődést váltott ki az olvasók körében. Hogy e sorozatból ne maradjon ki egy-egy jellegzetes népviseleti hagyománnyal rendelkező falu vagy táj, kérjük olvasóinkat, levélben értesítsenek bennünket azokról a helyekről, ahonnan még nem hoztunk képes anyagot. Segítségüket köszönjük. SZERKESZTŐSÉG
