A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
MIELŐTT A FÜGGÖNY FELGÖRDÜLNE 4 „A darab előadására színjátszóin*“ kát az is késztette, hogy a múlt sikerein és eredményein felbuzdulva még igényesebb, irodalmi értékét tekintve színvonalasabb darabhoz nyúljanak. Az igényességet tekintve a Félkegyelmű valóban az élenjárók között van, hisz ehhez a darabhoz a hivatásos színházak is csak félve, nagy ritkán mernek hozzányúlni. Színházaink tudatosítják, hogy a darab tökéletes színre viteléhez egész emberek, munkájukat és hivatásukat szerető színészek kellenek. Mi, műkedvelők, miért nyúltunk mégis ehhez a darabhoz? Mert bizonyítani akarjuk, hogy nem hiába vésődött a köztudatba az újvári amatőr színjátszás magas színvonala, hogy az elmúlt évek kimagasló sikerei nem véletlenek, hanem tudatos munka eredményei voltak. Meg akarjuk mutatni, hogy mi, érsekújvári színjátszók, szeretjük a színházat, s ha kell, áldozatot, sok áldozatot is tudunk érte hozni." (A Félkegyelmű műsorfüzetéből) Majercsik Hilda az előadásra siet ^ Bebizonyították, megmutatták. Nemcsak otthon, Érsekújvárott (Nővé Zámky), hanem az országos seregszemlén, a Jókai-napokon is. A bíráló bizottság különdíját és a Szlovák Szakszervezeti Tanács díját is megkapták. 5 És most hadd mutatok be néhányat a siker „kovácsai" közül. Az érsekújvári utcán — táskával a kezében — Majercsik Hilda, Dosztojevszkij Nasztaszja Filipovnája lépked. Természetesen az előadásra siet. A szemüveget egyébként nem azért viseli, mert fél a naptól vagy rosszul lát. Ilyesmiről szó sincs. A szemüveg csupán arra jó, hogy Hilda — kék-zöldre mázolt szemével — ne keltsen túlságos feltűnést az utcán. A „maszkírozás" nagy részét ugyanis még otthon elvégezte: ennyivel is meg-Akit a nézők nem látnak: Oros Marika lenő bácsi a lakáj-ruhával könnyíti a „maszkmester" — Lehoczky Zsuzsa — munkáját. Zsuzsának egyébként Sidó Zoltán, a CSEMADOK járási elnöke is segít. Jenő bácsit, a hetvenéves Lehoczky Jenőt aligha kell bemutatnom. Aki az újvári CSEMADOK-székházban csak egyszer is megfordult, az ismeri őt. Jenő bácsi — noha nem a legfiatalabb korosztályhoz tartozik — még mindig részt vesz a CSEMADOK helyi szervezetének munkájában, s természetesen a színpadon is meg-megjelenik. A Félkegyelműben Jepancsinék lakáját alakítja. Kovács Mihály, a népszerű Miska bácsi arról nevezetes, hogy mindig „kiabálás" szerepeket játszik. S ezt a „mindiget" ezúttal szó szerint kell értelmeznünk, hiszen Kovács Mihály a CSEMADOK megalakulásától fogva tagja a színjátszó csoportnak, s talán egyetlen színdarabból sem hiányzott. A Félkegyelműben Ragozsin szerepében remekelt. A Jókai-napokról a legjobb férfi alakításért járó díjjal tért haza. Oros Morika úgy tárja szét a karját, mintha mentegetőznék: Tehetek én arról, hogy a^nézők engem sohasem látnak? 0 a csoport súgója. Van-e hát nála pótolhatatlanabb ember? Kovács Mihály A — Az Elemér már megköpdöste * a színpadot? — kérdezi valaki az öltözőben. Tudniillik — és most „hadititkot" árulok el — Záhorszky Elemér a színjátszó csoport egyik erőssége és rendezője minden előadás előtt „megköpködi a színpadot": — Hogy szerencsénk legyen és jól menjen a játék — magyarázza Majercsik Hilda, aki közben egészen Nasztaszja Filipovnává változott és követi Bauer Ferenc orvost, azaz Miskin herceget a kulisszák mögé . . . Kezdődhet az előadás. VARGA ERZSÉBET (A szerző felvételei) EMLÉKEZÜNK címmel nemrég közös műsoros estet adott a CSEMADOK párkányi helyi szervezete a helybeli általános iskolával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának jegyében. A műsor első részében a CSEMADOK helyi szervezetének újjáalakult irodalmi színpada lépett a nagyközönség elé. összeállításukkal Radnóti Miklósra, a mártírhalált halt költőre emlékeztek. A 12 tagú együttest Kremmer László tanító vezeti; a diákokon kívül vannak ifjúmunkások, sőt még a közép-korosztályhoz tartozók is vannak. Eddigi két fellépésük sikere ösztönzőleg hatott az együttes tagjaira. Üj műsorukat őszre tervezik: Ady-emlékestre készülnek. Szeretnénk hinni, hogy a lelkesedés nem szalmaláng csupán, a célba jutás szilárd elhatározás. Mert kár lenne abbahagyni, nagyon nagy kár. A műsor második részében az iskola tanulói léptek fel. Ízelítőt adtak a tanév során bemutatott műsoraikból. Első számként a fennállásának közelgő 20. évfordulójára készülő diákkórus adott elő néhány klasszikus és vidám kórusművet Lengyelfalusi Miklós tanító vezényletével. A három első osztály és a VII. B egy-egy jelenettel szerepelt a műsorban. A kilencedikesek két táncot mutattak be. A IX. C osztály leánytánccal, az A és a B osztályok vegyes csoportja pedig egy vidám szovjet tánccal szerepelt. Nagyon szép verset mondott Bottka Adrian VII. D osztályos tanuló, a prózamondásban pedig Zahradnyicsek Melinda VI. B osztályos tanuló jeleskedett. Krucsan Dániel IV. osztályos tanuló magyar és szlovák népdalokat énekelt olyan szépen, hogy közkívánatra még ismételnie is kellett. Befejezésül ismét a diákkórus lépett a színpadra: népdalfeldolgozást és katonadalt énekeltek a tőlük megszokott magas színvonalon. Az iskola műsorának összeállításában közreműködtek még: Horváth Jánosné, Dávid Sándorné, Kremmer Lászlóné, Forgács Péterné, Zahradnyicsek Béláné, Steiner Márta, Romsauer Ferencné, Slabák Józsefné, Bálint Ernő. Technikai munkatársak voltak, Reichel János és Baráth Péter. A műsort MartiSka Milánná igazgatóhelyettes vezette. A jól sikerült műsoros est kiemelkedő színfolt volt városunk kulturális életében. Hisszük, hogy a következő közös rendezvények még változatosabbak, még színvonalasabbak lesznek. VÉRCSE MIKLÓS A IX. C osztály leánytánca A CSEMADOK irodalmi színpadának műsora (Cselétka György felvételei)
