A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-16 / 28. szám
A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VEDELMEBEN • • • Akinek tavaly ősszel véletlenül alkalma nyílt meghallgatni Michal Keményi és bűntársainak első fokú bírósági tárgyalását vagy pedig ott lenni a néhány héttel később lezajlott fellebbviteli eljáráson, az percek alatt a szigorú hangulatú tárgyalóterem helyett akár az ezeregyéjszaka kalandos meséiben érezhette magát ... A vádlottak s a tanúk vallomásaiban annyi aranyról és pénzről, gazdagságról meg íurfangról esett szó, hogy az egyszerű halandó nemcsak beleszédül az ilyesmibe, de a marokszámra gazdát cserélő aranydukátokat vagy a pusztán öt- meg hatjegyű számokkal kifejezhető összegeket elképzelni is csak a mesék csodás világában tudja. Pedig minderről oly szenvtelen természetességgel, olyan tárgyilagosan esett szó a tárgyaláson, mint egyebütt a kenyérről vagy az időjárásról beszélnek az emberek. Persze, a vádlottak részéről tettetett természetesség volt ez, hiszen jól tudták, hogy ügyvédeik minden igyekezete ellenére — a devizaelőírások és a szocialista törvényesség súlyos megsértése miatt — komoly büntetésekre számíthatnak. § § § Nyomozószerveink az eset felgöngyölítésekor precíz munkát végeztek. Az ügyésznek így minden szükséges adat a rendelkezésére állt, hogy a vád előterjesztésekor az aranydukátok, a dollárok, dinárok. forintok, silingek és egyéb külföldi pénznemek, vagy a csehszlovák korona százezres meg milliós tételekben történt körforgásának pontos rekonstrukcióját tudja előadni. Aligha meglepő hát, hogy Keményi és vádlott-társai sorra beismerték bűnösségüket, meg sem próbálták tagadni körmönfont valutamachinációikat. Védekezni, természetesen, mindegyikük a maga módján próbált. Keményi például azt vallotta, hogy a nála felgyülemlett aranydukátok jelentős hányadát az esztendők során öszszekuporgatott pénzéből vette, hogy így biztosítsa magát egy esetleges pénzbeváltás ellen . . . Persze, ha valakit hatalmába kerít az aranyláz, akkor már nehezen tud megálljt parancsolni magának! így történt, hogy egy nemzetközi bűnszövetség központi fifigurájává lett. Putz és Kassa, a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat két kormányosa ugyancsak beismerte bűnösségét, de egy emberként azt vallották, hogy a hajóikon történt arany- és valutacsempészésből tulajdonképpen egy fillérnyi hasznuk sem volt, Keményi egyszerűen visszaélt a jóindulatukkal. Ladislav Nelischer, az egykori taxisofőr a nyomozati eljárás során rendre beismerte az ellene emelt vádakat, a bíróság előtt azonban részleteiben szépíteni próbálta a megtörténteket. Emil Mar-Aranyeső (Folytatás lapunk múlt heti számából.) mula, az utóbbi esztendők talán legszövevényesebb valutaperének lengyel összekötője és Milovan Panties, az eset Jugoszláviába vezető szálainak ,,megbízottja’’ — külföldi állampolgárok lévén — először tagadni próbáltak, de a terhelő bizonyítékok alól nem találtak kibúvót. Teodor Casny, a bratislavai Pokrok élelmiszerbolt egykori vezetője ugyancsak beismerő vallomást tett és Matias Fischer, a busásan jövedelmező „buli” ausztriai „összekötője” sem tagadta nyilvánvaló részvételét az ügyben. § § § A fővádlottak vallomásait a bíróság az eset különböző „epizódfiguráinak” és kívülálló tanúinak vallomástételével, valamint egyéb bizonyítékok egész sorával egészítette ki.. . A köztársaság nevében hozott ítélet kihirdetésének napján pedig Keményire és társaira — a megszokott aranyeső helyett — az igazságos ítéletek záporoztak. Az egyszerűség kedvéért már csak a kerületi bíróság fellebbviteli tárgyalásán született, jogerős ítéleteket említjük: Michal Keményi és Ladislav Nelischer öt és fél évi, Teodor Casny hatévi, Emil Marmula ötesztendei, Matias Fischer két és fél évi; Vavrinec Putz tizennyolc hónapi, Kassa Béla tizenhat havi és Milovan Panties egyesztendei börtönbüntetést kappott. A bíróság elrendelte továbbá a vádlottak valutacsempészés útján szerzett vagyonának elkobzását; Keményire, Neliseherre és Casnyra pedig fejenként még negyvenezer korona pénzbírságot is rótt... Persze, a fővádlottak kisebb vétkű bűntársai is szigorú, törvényszegésük mértékével arányos büntetéseket kaptak . . . § § § Aranyeső... Gondolom, valóban találó címe volt ez riportunknak, melyben aranydukátokat és különböző országok fizetőeszközeit milliós tételekben csempésző-rejtegető „érem- és pénzgyűjtők” fénykoráról s bukásáról szóltunk. Hiba lenne ellenben, ha okulás helyett pusztán elszórakoznánk ezen a devizaelőírásokat és a szocialista törvényességet durván megsértő történeten! Mert ha nem is ilyen jelentős tételekben, mint Keményi, Nelischer és társaik, de a farzsebben, szemüvegtokban, cipőtalpban, levéltárcában vagy a poggyász különböző zeg-zugában rejtegetett csehszlovák korona s külföldi fizetőeszközök csempészésével a köznapi turistaforgalomban is nagyon sokan vétenek a devizatörvény előírásai ellen. Pedig minden egyes vámnyilatkozaton bárki elolvashatja, hogy hivatalosan — az állami bank külön engedélye nélkül — fejenként ötszáz koronát szabad kiszállítani határon. Természetesen, a vámnyilatkozaton ezt jelezni kell! Hazajövet minden utasnak erről az összegről, az érvényes előírások értelmében, el kell tudnia számolni, hiszen a külföldön történt esetleges pénzbeváltást a váltóhelyek hivatalosan bejegyzik. Ugyancsak büntetendő a csehszlovák korona vagy más országok pénznemeinek „feketén” történő beváltása, vásárlása is. A nyári idegenforgalmi idényben különösen időszerű szólni a devizatörvény betartásának fontosságáról, mert a vámhatóságok figyelmeztető tapasztalata szerint az utóbbi esztendőkben — sajnos — emelkedett a valutaelőírásokat „kicsiben” megsértők száma ... Az efféle meghatározás, hogy kicsiben — csupán a pénzügyőrök és vámtisztek szolgálati gyakorlatában fedi a valóságot (a Keményi és társai esetéhez hasonló bűnügyektől való megkülönböztetésül!), a mindennapi gyakorlatban minden egyes személyt, akit devizakihágás ürügyén érnek tetten szigorúan megbüntetnek. A szabálysértés, kihágás mértékével arányosan ügyét a lakhely szerint illetékes nemzeti bizottságra vagy egyenesen a nyomozószerveknek továbbítanak, hiszen a devizakihágások is a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétségek közé tartozik. A valutagazdálkodás és ezzel a szocialista törvényesség védelme pedig vámhatóságaink, nemzeti bizottságaink és bíróságaink közös feladata! (M-) 17
