A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
Gömöri György a napóráról beszél hallgatóinak A tudománytörténészek szerint a csillagászat a legősibb tudományok egyike. Gyökerei egészen az emberi civilizáció kibontakozásának kezdetéig nyúlnak vissza. A többi tudománnyal ellentétben (kivéve a matematikát) a csillagászat — a lehetőségekhez mérten — már az ókorban (pl. Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában) magas szintre emelkedett, s nem egyszer megtörtént, hogy egy ókori csillagász helyes megállapítása (például a föld gömbalakjáról vagy forgásáról) feledésbe merült, hogy azután sok izgalmat kiváltó fölfedezésként bukkajon föl ismét ezeregynéhány esztendő múltán. A csillagászat sok évezreden át a „kiválasztottak" tudománya volt. „Kiválasztottak" művelték a „kiválasztottak" megbízásából. Fáraók, királyok és császárok udvarából sohasem hiányozhatott a csillagok tudósa. Igaz persze, hogy ez a nagytudományú férfiú elsősorban csillagjósként tevékenykedett, s a horoszkópok szerkesztésére sokkal több időt pazarolt mint a csillagok járásának megfigyelésére, már csak azért is, mert ezért kapta a fizetését. (Minden idők egyik legkiválóbb csillagásza, Johann Kepler is kénytelen volt asztrológiával foglalkozni a prágai udvarban.) Azóta természetesen sokminden megváltozott. A huszadik század szinte csodálatosnak tűnő eredményei láttán joggal képzelhetnénk azt, hogy a csillagjósok ideje végérvényesen lejárt. Sajnos, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Ma már ugyan nincsenek udvari asztrológusok (hacsak egy kelekótya afrikai császárocska udvarában nem neveztek ki valakit közben), ennek ellenére csillagjóslásból most is jól meg lehet élni — határozottan jobban, mint például a csillagászatból. (Elgondolkoztató, hogy az Egyesült Államokban 10 000 csillagjóst tartanak nyilván, ugyanakkor csak 2000 hivatásos csillagászt!) Azok a folyóiratok, melyek rendszeresen közölnek horoszkópot, milliós példányszámban fogynak. Furcsa ellentmondása ez korunknak, mely nem kis büszkeséggel hirdeti magáról: mennyire felvilágosult és művelt. Hazánkban tilos csillagjóslással foglalkozni, s a folyóiratok sem közölhetnek horoszkópokat, ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy egy asztrológus esetleges szereplését egyöntetű ellenszenv fogadná. E „rejtett szimpátiának" valószínűleg az a magyarázata, hogy az emberek nagy része keveset tud a csillagokról és a csillagászat legújabb eredményeiről. A probléma tulajdonképpen már az iskolában kezdődik: a tantervek összeállítói — rejtély, hogy miért — nem hajlandók elismerni, hogy a csillagászat önálló tudomány, tehát megérdemli, hogy önálló tantárgyként tanítsák. Hol a földrajz mellékleteként, hol meg a fizika alfejezeteként bukkan föl a legváratlanabb pillanatban, meglepetést és bosszúságot is okozva tanárnak, diáknak egyaránt. Szerencsére a tudományos-ismeretterjesztő folyóiratok nem becsülik le a csillagászat jelentőségét, s talán ezzel is magyarázható, hogy viszonylag sokan vannak azok, akik jól informáltak a csillagászat és az űrkutatás legújabb eredményeiről is. Ez a fajta ismeret-LACZA TIHAMÉR terjesztés azonban feltételezi az érdeklődés létezését, célja mindenekelőtt a tudásvágy kielégítése, arra már sokkal kevésbé alkalmas, hogy nagyobb számban toborozzon új híveket a csillagászatnak. Van viszont a csillagászati ismeretterjesztésnek egy másik — jóllehet költségesebb, de vonzóbb — formája is: a bemutató csillagvizsgálók szemléltető előadásai. Ma már szinte valamennyi járásban működik egy bemutató csillagvizsgáló. Igaz, a felszerelésük többnyire szerény: egy kisteljesítményű távcső, néhány egyszerű mérőeszköz — komolyabb tudományos megfigyelésekhez aligha használhatók. Az érdeklődés felkeltésére és az alapvető csillagászati tudnivalók elmagyarázására viszont nagyon alkalmasak. Gömöri György, a rozsnyói (Roznava) Uránia bemutató csillagvizsgáló igazgatója — afféle ezermester. A technika szeretete életének mozgatórugója. Valamikor gépészmérnöknek készült, hat szemesztert el is végzett a pesti egyetemen, de aztán megbetegedett és abba kellett hagynia a tanulmányait. Sokfajta mesterségbe belekóstolt: volt esztergályos, postai tisztviselő, s mielőtt kinevezték a csillagvizsgáló igazgatójának, finomműszerészként dolgozott. Szabad idejében pedig fúrt, faragott, barkácsolt. Egyszer elhatározta — ez még az ötvenes években történt —, hogy összeszerel egy csillagászati távcsövet. A feladat nem volt könnyű, de végülis sikerült elvégeznie. Ez volt az első amatőr távcső, amelyet Rozsnyón készítettek. A hatvanas években egy kis társaság verődött össze a távcső körül: amatőr csillagászok, akiket a csillagos ég titkai izgattak. Rendszeresen találkoztak, előadásokat tartottak. Tevékenységükre a város akkori vezetői is felfigyeltek, s hogy nyugodtabb körülmények között dolgozhassanak, egy épületet is a rendelkezésükre bocsátottak. A társaság motorja Gömöri György volt, s csak természetes, hogy amikor 1969 janucw elsején megnyílt a csillagvizsgáló, ő lett az igazgatója. Bíztak ügyességében, szervezőkésségében és nem utolsósorban leleményességében. Gömöri György nagy lendülettel fogott a munkához. Először is új műszerekre volt szüksége. Amit csak lehetett, maga készített el. Ő szerkesztette például a föld forgását jól szemléltető Foucaultingát vagy azt a napórát, amely meglepő pontossággal mutatja az időt. Neki köszönhető, hogy a rozsnyói csillagvizsgálónak van már kupolája is. Ma még ugyan nem használhatják, mivel előbb betonfalat kell a számára építeni, de ez már a dolog kisebbik fele. Nehezebb volt beszerezni. A kupola olyan nélkülözhetetlen tartozéka egy magára adó csillagvizsgálónak, mint huszárnak a ló. Igen ám, de a jó mén is, a kupola is (kivált ez az utóbbi) pénzbe kerül, méghozzá sok pénzbe (millió koronánál is többe), s nem is kapni minden nap. De mit tesz a véletlen, Gömöri György Prágában jártában (minden csillagászati konferencián részt vesz) hallja az egyik csillagász barátjától, hogy akadna egy kupola. Pénzt se kérnek érte, viheti ingyen. Csak szét kell szerelni, vonatra kell rakni. Kötözni való bolond, aki egy ilyen lehetőséget elszalaszt. (Gömöri György leleményességéről egyébként másutt is meggyőződhettem. Az októberi forradalom 60. évfordulója tiszteletére a Szovjetunió hat évtizedes fejlődését bemutató fényképkiállítást rendeztek a városi könyvtár épületében. Gömöri György állította össze az anyagot, s ő csinálta a Kreml makettjét is, amelynek toronyórája az egész órákat egy kis dallammal jelezte. Eleinte a teremőröket gyanúsítottuk, s csak aztán derült ki, hogy a titok nyitja egy fotocella. Ez indítja el a kellő pillanatban a magnószalagot.) A csillagvizsgáló területén néhány esztendeje nagyszabású építkezések kezdődtek, a hirtelen nekibuzdulásról a félig kész falak is tanúskodnak. Jelenleg — s most mór jó ideje — a munka szünetel. Z-akció keretében kellett volna kibővíteni a hajdani épületet, sajnos a lelkesedés hamar alábbhagyott. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a csillagvizsgálóhoz vezető utat a tehergépkocsik felszántották, esős időben szinte járhatatlan. Nem kis gondok ezek, de ilyen körülmények között is dolgozni kell. S a csillagvizsgáló munkatársai dolgoznak is, becsülettel. Ráadásul két ember helyett, mert a jó szakemberekből sosincs elég. Az Urániát dicséri, hogy Szlovákiában egyedül a rozsnyói járásban működik valamennyi általános és középiskolában csillagászati szakkör. Ezeknek a szakköröknek a munkájára a csillagvizsgáló felügyel; gondoskodik a szakkörvezetők továbbképzéséről, alkalmat nyújt a gyakorlati megfigyelésekhez. A csillagvizsgálónak külső munkatársai is vannak; ők rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat a járás falvaiban a csillagászat és az űrkutatás legújabb eredményeiről. Ezek az előadások népszerűek, az előadókat zsúfolásig megtelt helyiségek fogadják. Gömöri György elégedett a munkájukkal, csak a számukat kevesli. Sok még a tennivaló, mondja. Aztán a csillagvizsgálót is szeretné olyan állapotban átadni az utánajövőnek, hogy annak már csak a munkájával kelljen törődnie. Prandl Sándor felvételei 4
