A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-17 / 50. szám
V. MITYIN VÁLÁS FRANCIA MÓDRA A szatíra mennyi sok nyila vette már célba az olaszországi válási eljárást! Valószínűleg éppen e nagy hűhó közepette szorultak mintegy háttérbe a franciaországi válási szokások. Míg ezek egy új Rabelais tollára várnak, szenteljünk e témának néhány sort. Nos, a dolog úgy áll, hogy míg Olaszországban a válás legjobb módja az, ha valaki elteszi láb alól élettársát, Franciaországban az egész nem ilyen egyszerű. A házastársakat elválasztják ugyan, ha valamelyik közülük őrültekházábán van, gályarabságát tölti vagy pedig a másvilágra került; de mi történjék, ha a férj és a feleség egyaránt jó egészségnek örvend és egyikük sem szór patkánymérget a másik levesébe? Mint a Paris-Match című francia hetilap írja: „Ha valaki a bíróságon becsületesen azt mondja, hogy a családi élete nem sikerült és az egészet újra akarja kezdeni — akkor kurtánfurcsán kiteszik a szűrét.“ Egyébként még a verebek is csiripelik, hogy a válni szándékozóknak — harátáik, ügyvédeik és a bírák segítségével — okvetlenül a következő tragikomédiasorozatot kell eljátszaniuk: ÜRES BORlTÉK-CSERE A házasfelek kölcsönösen üres borítékot küldenek egymásnak, hogy látható legyen rajta a postai keletbélyegző. Ugyanis ettől az időponttól kezdődik a tulajdonképpeni válási eljárás. Amikor a bíró megidézi őket, a házastársak megesküsznek, hogy azokban a borítékokban sértő tartalmú levelek voltak, s ezek „lehetetlenné teszik a további együttélést“. A sértő kifejezéseket pedig később írják meg, a válóper küszöbén, ahogyan az ügyvéd diktálja őket. HAMIS VÁDAK Az ilyen esetekben elengedhetetlen szitkok teljes készlete bármely ügyvédnél rendelkezésre áll. Az értelmiségi körök tagjai részére maró gúnnyal teli, emelkedett stílust választanak: „Hogyan képzelhettem azt, hogy ez az engem olyannyira szerető leány, ez az ártatlan teremtés (üde rózsa, megtestesült fiatalság), akivel megesküdtem egy életre, ilyen álnok (kegyetlen, kapzsi, könnyelmű) aszszonnyá változhat?! Az ön hűtlensége (léhasága, zsugorisága) miatt életünk pokollá vált. Itt hagyom önt hódolóinak (a divatárusnőknek, a vidám kompániának) örömére, sohasem térek vissza a családi fészekbe. Ég önnel...“ Az egyszerűbb körök számára erősebb kifejezések is használhatók. Mindazonáltal ez még nem elegendő. A válni szándékozó házastársaknak még át kell esniük egy utolsó, végső aktuson. TETTENÉRÉS A házastársak elsősorban sürgősen leendő „partnert“ keresnek maguknak. Ez lehet bárki: holmi telefonszínésznőcske vagy egyetemi hallgató, aki kis mellékkeresethez szeretne jutni. Azután kiválasztják a „harcteret“ — ez lehet szálloda, gépkocsi, a természet lágy öle avagy maga a „családi otthon“. A megcsalt házasfél a megállapított időben rendőrfelügyelő és tanúk kíséretében megjelenik a helyszínen. — A törvény nevében nyissák ki! Egyáltalán nem kötelező, hogy a párocskát, mint mondani szokás, „anyaszült meztelenül“ találják. Némelyik bíró megelégszik a gyűrött párnáknak vagy a statiszták zavart ábrázatának puszta leírásával is. Egy színésznő például, aki mindenképp el akart válni erre nem hajlandó, jámbor férjétől, gyermekkori barátnője segítségével csapdát állított neki. Amikor a szegény flótás a tárgyaláson felháborodottan harsogta, hogy az egész csupán megrendezett játék volt, a bíró hidegvérűen megjegyezte: — Ez nem számít. Csak nem akarja azt állítani, hogy megerőszakolták? Legközelebb legyen óvatosabb... És legott felbontotta a kapálózó férjecske házasságát. Így fest a „válás francia módta“ három kötelező szakasza. De képzeljük el, mennyi botrányos eset fordulhat elő még, csak úgy menet közben? Fordította Gellért György FELCSAPOK TERRORISTÁNAK Sokszor olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádióban, hogy nyugati terroristák elrabolták valamelyik légitársaság repülőgépét és veszélyeztették az utasok biztonságát. Kevesebb hír érkezik azonban arról, hogy vonatot térítettek el. Mikor reggelente elindulok munkahelyemre és utamba kerül az a bizonyos tehervonat, mindig arra gondolok, hogy én is terrorista leszek. Ne gondolják azt, hogy valamelyik utasszállító gépet fogom elrabolni. Ahhoz nagy bátorság kell, ami nekem nincs. Én inkább a földi járműveket szeretem, mert szörnyű tériszonyban szenvedek a magasban. Ahogy már fentebb említettem, eltökélt szándékom, hogy egyszer én is elkövetek ilyen tettet, de az egy tehervonat szerelvény lesz, amit eltérítek és pedig a petrzalkai (ligetfalusi) teherállamásról. Ugyanis minden reggel, amikor át szeretnék menni a vasúti átjárón, le van engedve a sorompó. Azt mondhatja valaki, hogy nyugodtan átbújhatok alatta és folytathatom az utamat. Ez igaz, de ha én átmegyek is, az a szegény autóbusz, amely a városba szállít, ott vesztegel háromnegyed órát is reggel fél nyolc és fél kilenc között, a csúcsforgalomban az átjáró előtt, nem tud a sorompó alatt átbújni, mint én, mert eléggé nagy méretű. Ne higgyék azt, hogy most csak az én kényelmemre gondolok. Eszembe jut az a sok jármű, tehergépkocsi, amely esetleg anyagot szállít a közeli építkezésekhez, autódaru, személyautó a soron következő többi autóbusz, traktor, amely türelmesen várakozik a fél órákra leengedett sorompó előtt. Nagyon csodálkozom azon, hogy eddig még semmiféle intézkedésről nem hallottam és nem olvastam, amely a helyzetet javítaná, annál is inkább mert az az út, amely a vasútvonalat ezen a helyen átszeli fontos szakasza nemzetközi útvonalnak, amelyen turisták ezrei, sőt tízezrei közlekednek évente Magyarország és a Balkán felé, illetve onnan északi irányban. Tehát nemcsak helyi, hanem országos érdek, hogy végre történjen itt valami a tarthatatlan, sőt mondhatni, „nemzetközi’’ helyzet megoldására. Ez volt tehát az oka annak, hogy a minap elhatároztam, felcsapok terroristának. Álarcot veszek, felugrok a vasúti átjáróban ácsorgó vagy csigalassúsággal tolató tehervonatra és eltérítem. De amilyen balszerencsém van, épp azon a napon, amikor a tettemet el akarom követni, a sorompó ugyan lent lesz, de félóráig nem megy ott át egyetlen árva tehervonat sem, ugyanis már többször megtörtént itt, hogy a várva várt tehervonat nem érkezett meg. PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET Iréné Papas, a görög sorstragédiák hősnője új filmjében Federico Garcia Lorca Vérnász című drámájának főszerepét alakítja. A filmet Marokkóban forgatják. Paul Hörbiger, a 83 éves nagy mulattató diszgyűrűt kapott Bécs városától. A művész formás beszédben köszönte meg a gyűrűt, s így fejezte be szavait: „Vannak dolgok az életben, amelyekből az ember soha nem kaphat eleget, így vagyok én az érdemrendekkel és a kitüntetésekkel. Még egyet sem utasítottam vissza, nem vagyok akkora nagyság. A jelenlegi városvezetőségnek átadtam egy listát azokról a kitüntetésekről, amelyeket még nem kaptam meg. Négy ilyen van. De minthogy az egyik kitüntetéstől a másikig öt évet kell várni, én csak hármat jelöltem meg — anynyira talán még futja az időből.” Olaszország főügyésze betiltotta Erika iong (képünkön) amerikai írónő „Hogyan védjük meg életünket" című regényének terjesztését. Állítólag erkölcstelen tartalma miatt... Az amerikai országos légügyi kutatóintézet megkezdte egy új típusú kisérletsorozat programjának végrehajtását. A Piper Aircraft Coloration átadta 32 kisebb sérülést szenvedett, de helyreállított gépét annak tanulmányozására, hogyan lehet csökkenteni a repülőgépkatasztrófák következményeit. A katasztrófa következményeit a kísérleti gépben elhelyezett bábukon tanulmányozzák. Közepes családi ház méreteivel vetekszik ez a szerszámgép, amelyet Karl- Marx-Stadtban, a Fritz Heckert Kombinátban gyártottak a Szovjetunió részére. A gépóriás szállítására 15 tehervagont vettek igénybe. 18
