A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-17 / 50. szám
/Muueszet ..es, kalosag Dargó. Szlovák nevén Dargov. Kelet felől az országút baloldalán óriási háromszög. A teret puha fűszőnyeg fedi. Legnyugatibb részén, ott, ahol az erdővel összeér, óriás hófehér szobor. Csak úgy. . . egyszerűen, mintha a földből nőtt volna ki. Olyan, mint egy hatalmas felkiáltójel. A vezető leállítja a kocsit Kiszállok. Ahogy közeledem, a szobor egyre nő, széltében, hosszában. Széjjelnézek. Erdő, mindenütt erdő, amerre a szem ellát. Békés a táj, ahol három évtizeddel ezelőtt véres csata dúlt, a háború szedte áldozatait. A fák rótt aranyban pompáznak a hűvös őszi nap alatt. S a fák felett Mednyánszky festményeire emlékeztető finom köd remeg. Méla csend. Csak a szél beszélget a lombokkal. A fenyők tűleveleín át balladákat szitál az idő. Hallgatom őket, nézem a szobrot, alkotója s az emlékmű felállításának évszámát, nevét betűzgetem: Löffler Béla, 1954. Kassa, (Kosice) Andrej Kmef utca 40. Csöngetésemre a zöld ajtó egy belső gombnyomásra kitárul előttem, s belépek a folyosóra, melynek mindkét oldalán mellszobrok sorakoznak, akár a dargói erdőben a fák. Az első arc, akit felismerek — Fábry Zoltáné. A folyosó túlsó végén egy koromfekete komondor farkcsóválva vakkant felém. Nem harapóson, inkább mintha régi ismerősök lennénk. Úgy látszik, ez a nap a kellemes meglepetések napja. A hall falait kis és nagy tányérok, tálak, köcsögök díszítik. Tarka színek, virágminták. A mester fiatal kora óta cjyűjti őket. Az első tálat akkor vásárolta, amikor tényleges katonai szolgálatából Hazatért. Egy nagy fotelbe süppedek, jókora fikusszal találom magam szemben. Magamra maradok, mert a mestert egy pillanatra sem hagyják nyugton. Telefonon hívja a Városi Galéria, a városi nemzeti bizottság, majd az udvaron dolgozó „segédjei" — fiatal képzőművészek — szólítják. Löffler Béla szünet nélkül dolgozik, fut, irányít. Nyughatatlan, mint egy tizenéves. Tizenkét éves korában kezd rajzolni. Szenvedélyesen. Ennek szenteli minden Fábry Zoltán mellszobra a stószi temetőben L. ROZMAN, MARIAN TAKAC és archív felvételek szabad percét. így talál rá az udvaron a téglagyár egyik mérnöke, a család ismerőse. A mérnök térben gondolkodik. — Aki jól rajzol, az nem igen tud megformálni egy szobrot — szomorította el kijelentésével a fiút. — Mit? Hogy nem-e? — lázongott sértett belső világa. — Próbáljuk ki. Hozzon a téglagyárból anyagot, s majd meglátjuk. Másnap megkapta az anyagot, s dolgozni kezdett. Erősen sarkallta. A „csakazértis” meg a „majd én megmutatom". Kétszázötven fejet és szobrot formált agyagból. A mérnök elképedve küldözgette a hihetetlen mennyiségű agyagot. Utána jött a kő, a bronz, a márvány. Azóta a művészet alázatos munkása, szolgája. Tudatosan építette önmagát 's. Lenyűgöző a hatás, mely műveiből sugárzik. Borisz Godunov életnagyságú szobra előtt állok. Nézem, tűnődöm. Elemezgetném, magyaráznám, de nincs hozzá erőm. Vonásaiból méltóság s a hősök kemény és érdes erkölcse árad. A mester súlyos és darabos tépelődése, ugyanakkor könnyedség és finom elegancia. Löffler Béla mindmegannyi alkotásán ott a puritán érzékelésnek, álmainak, vágyainak s — lázadásainak nyomai. Művészetében nem hódol különböző izmusoknak, divathóbortoknak. Hitvallása: Szobrok a folyosón az embert és annak belső szépségét kell ábrázolni. S az anyag engedelmeskedik a művész teremtő akaratának. Legyen az ólom, márvány, kő, fa vagy bronz, varázslóként életet lehel a holt anyagba, mely formát ölt és meghitt derűt áraszt maga körül. Műveinek harmonikus kompozíciós megfogalmazása a megbékülő teljességet, az egyetemes igazságot, az eszközöt tiszta egyszerűségét hirdeti. Miniatűr alkotásaiból mágikus vonzóerő sugárzik. Az ébenfa, a borostyánkő és az elefántcsont megszállottja. Szépségük leköti, inspirálja. Eszményien széppé alakulnak vésője nyomán, egyaránt bámulatba ejtve az egyszerű s a legműveltebb ember lelkét. Hatvanöt köztéri szobrát tekinthetik meg az érdeklődők az ország különböző helyein. Nagyrészük monumentális. Szinte megszámlálhatatlan portrét, síremléket, reliefet, kisplasztikát, érmet, emlékművet alkotott. Valamennyiben ott feszül a rend és a gondolat világos megfogalmazása. Kifejezésmódjának ez az egyszerű közvetlensége nem hideg logikai kiszámítottság, hanem szeretettől áthatott alkotói hitvallás. Löffler Béla nem idealista álmodozó, vagy absztrakt útkereső, hanem realista művész. A természetből, mindenek ősforrásából merít és önmagát, önnön belső világát vetíti ki egyszerű és közérthető kifejező eszközökkel. És ebben van nagysága. Schönhers Zoltán mellszobra MOYZES ILONA 13
