A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
Utassy József: Csendélet ILLYÉS GYULÁNAK Egy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húztalak vele! És mondom: minden válasz halandó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! Ez a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. Korai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! ILLYÉS GYULA versei: Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl! Költők egymós közt Nem lehet tisztességes ember, ki a versírást abbahagyja. Az igazmondást hagyja abba. A nem-hazudást, nem-csalást hagyja abba az ilyen ember. (gy állunk, öcsém, bizony evvel. A sorssal se mégysz semmire viták haragos érve nélkül. S ha költő hallgat, belekékül, mint kinek fogy a levegője s vele sápadnak mind, zihálva, kiknek ő volna nyíló szája. Különös bibliát-idéző ragály! — De birodalmak estek., nem kapva lélekzetnyi verset. Szörnyű. De — zengve bárhogy — költők, kik nem adják ki igazunkat, — rászolgálnak, ha belefutnak! A 75 éves ILLYÉS GYULA Illyés Gyula, a mai magyar irodalom immár világirodalmi jelentőségű — és világszerte elismert — klasszikusa a közelmúltban (november 2-án) ünnepelte 75. születésnapját. Prózát (Puszták népe, Petőfi Sándor) és színpadi műveket (Fáklyaláng, Különc stb.) is ír, ám mindenekelőtt költőnek vallja magát: „A költészet nemcsak lírai verseimben mutatkozik meg, hanem más munkáimban is — mondta Gách Mariannenak adott nyilatkozatában. — Az alkotás attól válik művészivé, hogy a költészet ereje a szavak mögött rejtőző, mélyebb értelmet is fölszikráztatja." Illyés Gyulának minden művében - még a legrövidebb versében is — ott szikrázik ez a mélyebb értelem: olyan művész ő, aki a költői hivatást közösségi funkciónak tekinti, s verseiben korunk egyéni és közösségi létének (természetéről nyújt költői szépségű — hiteles, reális — képet. Ha Illyés Gyulának az irodalomban elfoglalt helyét ki akarjuk jelölni, nos, az ő helyét a magyar irodalom legmagasabb csúcsain kell keresnünk. A nép sorsával és a nép ügyéért való elkötelezettség illyési költészete azonban nemcsak a magyarság maradandó kincse, hanem az egész emberiségé. Igaz szeretettel és a legnagyobbaknak kijáró őszinte tisztelettel köszöntjük a 75 éves Illyés Gyulát, s kívánjuk neki - és magunknak —, hogy sok-sok verset tegyen még asztalunkra: embernek magyart, magyarnak emberit.- ve -Kúnhalmok Kúnhalmok ti, a sokhalu, bő Obtól e kis Kapósig elfüzérlő dombok, csönd-állomások, nyomjelző vakondoktúrások, mesék babszemei, hogy hol fúrt az a Szomj, bújt az az Éh előre — oly mélyen, hogy már földalatti múltban — mely idehozott bennünket, kifúltan tántorgó népet szabadlevegőre: ti vagytok a mi — katedrálisaink! „Márvány-zenék?!" Oh, csak, módunk szerint, így, sárból! — oh ti, piramisaink! Mert mégis feltörő vágy s hit nyomát zengitek! Idegen hallja nomád dobotok tompa tam-tamját: tovább! Levél Behavazódott a tavon a jég. Behavazódott körötte a rét. Egy éjszaka a mészfehérre vált vén tó, a végtelenre nőtt, itt lapul küszöböm előtt, játszva gyémántló óceánt. Káprázó szemmel egyedül vagyok nézője, hajdani világfutó, egy ablakom mögül - Félek léptemmel összerontani. A magányos ház körül, hol lakom, egy rókalábnyom nincs, egy cinkenyom. Levélboríték, mely címzésre vár, oly érintetlen, tiszta még a táj. Már alkonyul s e kéklő, templomi csönd és fehér, — minisztráns-koromi! Szent fegyelem lebeg körül, kolostor-tisztaság. Fészkének méltó madara legyen, amit a lélek kibocsát! XXX Félek kilépni, - hisz betűket írna két lábam is e végtelen papírra. Vár a világ, - de rég nem szavakat! Tettet adj, író, élő magadat! Mit a betűid! Tetteid, keményen, azokat ide, s fekete-fehéren! És érthetőbb csak, ha rá tintaképp nem-romló vért önt lándzsa vagy kerék. Úgy állj elő, hogy nem az, mit te írnál: az lesz a mű mit néped lelke diktál. Toll csak, örök lap fölött, puszta toll, - és döbbenj meg, ha elővonatol. 11
