A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-16 / 28. szám
A NAGY OKTOBER PÉLDÁT MUTATOTT AZ ELNYOMOTT NÉPEKNEK dákkal. 1919 júliusában marokkóiak fogtak fegyvert a spanyol gyarmatosítók ellen. Az angoloknak Írországban erőszakos úton kellett elfojtaniuk a nemzeti mozgalmat. Az első világháború előtt a gyarmati rendszer az emberiségnek még több mint hatvan százalékára, a Föld területének kétharmadára terjedt ki. A világ térképe tehát alapvetően megváltozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után. S változik napjainkig is. Az öt földrészen számos Mongóliában, Törökországban, Írországban. Ezeket a nemzeti mozgalmakat kezdetben a nemzeti burzsoázia vezette, de helyenként már tekintélyes befolyásra tett szert a proletariátus is. Kínában az 1919. május 4-i mozgalom megvetette a későbbi antiimperialista forradalmak alapját. Indiában a Kongresszus Párt balszárnya Tilak és Nehru vezetésével azonnali önállóságot követelt az angol kormányzattól. Törökországban népi partizánharc kezdődött 1919 tavoszán a görög megszállás ellen. Mivel a proletárok arányszáma igen alacsony volt az országban, a népi mozgalom bázisa a parasztság lett, vezető ereje pedig a nemzeti burzsoázia, amely Kemál pasa vezetésével kormányt alakított 1920 áprilisában. Kemál a nemzeti ellenállás külső biztosítása céljából levélben fordult Leninhez, amelyben a diplomáciai kapcsolatokon túl segélyt is kért a szovjet kormánytól. A török nemzeti forradalom hozzájárult a közel- és közép-keleti gyarmati rendszerek meggyengüléséhez. Mongólia szintén felszabadult a gyarmati elnyomás alól. Az antiimperialisto, antifeudális forradalom ebben az országban is győzött. A nép, a mongol forradalmi hadsereg szovjet csapatok segítségével győzedelmeskedett az ellenforradalmi különítmények felett. Egyiptomban az angol gyarmatbirodalom stratégiailag is olyan fontos országában is elkezdődött a forradalmi mozgalom, amelyet csak hosszú hónapok után sikerült elnyomni. A fegyveres felkelések után az angol gyarmatbirodalom már az arab világ szemében sem tűnt sérthetetlennek. A népek harcba indultak, felkeléseket kezdeményeztek és robbantottak ki. 1918 őszén Észak-lránban tanácsok alakultak. 1919 márciusában Koreában népi felkelés robbant ki a japán uralom ellen. A szíriaiak 1919 decemberében fegyveresen szálltak szembe a fran-Sztrájkoió bányakocsisok tüntetése Johannesburgban 1923 márciusában A tokiói dolgozók nép gyűlésen követelik az általános választójogot VERSENYSZELVÉNY gyarmati vagy függő ország vívta ki a teljes önállóságot. A második világháború után kialakult helyzet pedig újabb lökést adott a népi, nemzeti forradalmi mozgalmaknak. Megnövekedett a Szovjetunió tekintélye, s a népi demokratikus országok létrejöttével megsokszorozódott az ereje. Kialakult a szocialista világrendszer, amelynek hatására általánosan fellendültek az imperialistaellenes mozgalmak. A japánok által megszállt területeken, Kínában, Vietnamban, a Fülöpszigeteken, Indonéziában stb., széles népi tömegek kapcsolódtak be a hódítók elleni harcba. Indiában és a latin-amerikai országok egész sorában imperialistaellenes nemzeti egységfrontok alakultak. Az imperializmus számára óriási csapást, vereséget jelentett a Kínai Népköztársaság 1949-ben történt megalakulása. További vereséget jelentett számukra és főként a japán imperialisták számára a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság létrejötte. Igen figyelemre méltó tény, hogy a második világháború utáni időszakban, tehát 1945-től 1960-ig huszonnégy ország vívta ki függetlenségét. Ugyanakkor komolyan elgondolkoztató, hogy az 1960-as esztendőben még mindig körülbelül 130 millió ember élt gyarmatokon (elsősorban Afrikában) és félgyarmatokon. Jelentősen felgyorsította a gyarmati rendszer bomlását az a körülmény, hogy az imperialista országok már nincsenek monopol helyzetben, a termelési eszközök, a fegyverek, az árucikkek szállítását, a töke exportálását illetően. A Szovjetunió és a szocialista országok önzetlen gazdasági és politikai támogatásban részesítik a függetlenné vált államokat. S ennek természetes következménye, hogy fokozódnak, még erőteljesebbé válnak a gyarmati függetlenségi mozgalmak. Kialakul és erősödik a volt gyarmati országok széles összefogása az imperialisták ellen. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy egyik-másik függetlenné vált ország a szocializmus felépítését tűzte ki céljául. Ezek az államok példaképüknek tekintik a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Számos fontos nemzetközi kérdésben azonos álláspontot foglalnak el velük. Hasznos tevékenységet fejtenek ki az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely azzal a céllal alakult, hogy megmentse a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagja — az Alapokmány szerint — független állam. 1960-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének már nyolcvankét tagállama volt. S a folyamat még korántsem fejeződött be. Napjainkban is hallunk híreket népi, nemzeti forradalmakról. A gyarmati rendszer a világ mind az öt földrészén végnapjait éli. Szembetűnően kifejezi ezt az ENSZ-tagállamok számának állandó növekedése. Egy tavalyi statisztikai adat szerint már több mint 140 az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak a száma. A világ térképe a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után alapvetően megváltozott, s változik napjainkban is. Minden jel arra mutat, hogy a gyarmati sorból kilépő s a teljes függetlenségüket elérő országok népe felismeri, hogy az évszázados elmaradottságot akkor tudja leküzdeni és felszámolni a leggyorsabban, ha a szocializmus útját választja. KÉRDÉSÉR: 1. Nevezze meg a területre két leghatalmasabb volt gyarmati országot) 2. Megközelitöleg hány tagországa van ma az ENSZ-nek? 3. Az ENSZ-nek hat fő szerve van. Nevezzen meg közülük kettőt. 9
