A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-26 / 47. szám

SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK

Apátújfalu (Opatovská Nova Vés) viselete az Ipolymenti palóc viseletek Csáb környéki csoportjába tartozik. Itt a hagyományos öltözet napjainkig megmarardt, bár természetesen sokat változott, alakult. Mindenekelőtt a női öltözet: a

szoknyák hossza, ráncolása, az ingek, blúzok szabása, de az előállítási anyagok is. Egyedül a menyecskék fejviselete nem változott.

A századfordulóig a női öltözet legfontosabb része az ingváll és a pendel volt. Az ingváll bő ujja, melyet könyökben ráncoltak, mindig pamutos vászonból készült, míg a pendel kendervászonból. A századforduló után jött divatba a hosszúkasmírból, selyemből vagy szövetből készült „kqnty" (kendőt). Erre csak ünnepeken került még egy selyemkendő. Régebbi főkötőjük a „búkor“ volt s valószínűleg a fejtetőn elhelyezett mákvirágról kapta nevét.

Színes vagy fehér patentharisnyát viseltek, sarkantyús csizmát, télen pedig posztó botost. Nyakukból sosem hiányzik a gyöngysor, újabban ehhez még „brüstyinget" is tűznek.

A férfiak öltözete nem változott olyan gyakran, mint a nőké. A századforduló táján nyáron- „végig ráncos" vászongatyát viseltek, télen pedig kék „najdicsányi" posztó öltözetet. Mindkettőhöz vászon inget,

ing. Anyaga az idők folyamán sokat változott, manapság barchetból vagy sifonból készül. Nyáron „Szabadkát“ télen bélelt „vizitkét" viseltek. Később jött divatba nyári viseletként a „kitevős blúz", télen pedig a bélelt félkabát. Két-három fehér slingelt alsószoknyát viseltek, csak kissé kilátszottak a felső alól. (Ez volt a legénycsalogató.) A legrégibb felsőszoknya festőből, mosóból vagy szőrből készültek, de munkába legszívesebben a barchet szoknyában jártak. Ezt az alján szélesen bársony pánttal szegték fel, mindig a színéről. Később jött divatba a „mintásliszter", „kukoricaszövet", „gyöngy szövet", „ripsz",

„gangár", „virágosgangár", „diftin" szoknya. Természetesen nemcsak a szoknya anyaga, de a formája is sokat változott. A legrégebbiek voltak a leghosszabbak és nagy ráncokba rakták le őket. Majd fokozatosan rövidültek, a ráncok is egyre apróbbak lettek, végül a ráncolást felváltotta a plisszírozás. Ez az öltözködési forma maradt meg napjainkig.

Kötényeink általában sötétszínűek voltak, de viseltek varrott vászon kötényt is. A lányok a hajukat egy „brekocsba" fonták és feltűzték a fejtetőre. Erre került a sima fehér „fíketö" majd a csipke, fogacska, villuska, tarajka végül ä

később pamutos vásznat viseltek. A férfi ingek elejét és kézelőjét apró fehér hímzés díszítette. Fekete szakácskájukat mindig színes kötőkkel elöl kötötték meg. Néha szakácska helyett kasmír kendő került a nadrágra. A kék najdicsányi posztót a századforduló után a fekete posztó váltotta fel, de szabása ennek is olyan volt, mint a kéknek: Elöl két ellenzővel és zsinórral díszítve. A vászongatyát és a posztó öltözetet a harmincas években a priccses nadrág váltotta fel. Kalapjuk mellé, (s valamikor ünnepek alkalmával a mellényükre is) rozmaringot, muskátlit vagy árvalányhajat tűztek.

MÉRYNÉ T. MARGIT