A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A nyitrai járás délnyugati részén a Zoboraljaitól eltérő népviselettel talál­kozunk, amely a palóc-népviselet részé­nek tekinthető. Ezt a népviseletet né­hány, egymás tőszomszédságában fekvő falu viselete alkotja. Berencs (Branc), Cétény (Cetín), Nyitracsehi (Nitrany), de a környező szlovák falvak (pl. Lapás, Golianovo, Janíkovce, Vinodol) viselete sokban hasonló. Nyitracsehiben húsz évvel ezelőtt még az egész falu viselet­ben járt, a kivetkőzés az 1955—60-as években kezdődött, s ma már csak az idősebbek járnak viseletben. Az ing rendszerint rövid. Csípőig ér és bekötődik a szoknyába. A „sípujjú" ing vászonból készült. A bő ujjú gyolcs­inget keményítve vasalták és ünnepkor viselték. A vasalt keményített ujj felfújt dudához hasonlított, innen a neve is: „dudás" ing. A dudás ingek síingeitek. Szalaggal nem kötik meg őket. Az ünneplő alsószoknyákat úgycsak keményítik, vasalják. Viszont nem rak­ják le. A 4—5 keményített alsószoknya szinte csattogott a lányokon, ahogy vé­gigmentek az utcán. Az egyszerűbb, hétköznapló alsószoknyákat színes (zöld, kék, piros, fekete) „harasztzsinórral" szegték. A zsinór a szűknya alját kissé „eltartotta"; erre szokták mondani „a szoknya gurigára állt. A vászonból var­rott „pöntöl" is alsószoknya. Az alak gömbölyűségét a „buffanká"-val érték el. A sötétkék, olajos, fehérvirágos „kar­tonka" szoknyát először ünnepen, majd „bandába" (táncba), és végül a „hegy­re" (munkába) viselték. A fiatalok vilá­gos színű anyagból varrott szoknyát hordtak. A féllábszárig érő szoknyát 6—7 szélből varrták. A felsőszoknyát csak akkor zsinórozták, ha „elhussál­­ták" (amikor elkopott az alja). A szok­nyákat nagyon nagy ráncokba szedték. Az ünneplő kötények kizárólag fekete színűek. Széles, sima kötényeket visel­tek, „számozással" (szegőzéssel), bár­sonnyal, később virágos szalaggal is díszítették. A kötényre körbe csipkét varrtak. A lányok a „bandába" fehér, fogócs­kával díszített „síinglőtt" kötényben jár­tak. Munkába „zászlós" kék kötényt vagy vászonkötényt viseltek. A „lajbi" (női mellény) ötven évvel ezelőtt testhez szabott princesszabású, bélelt nyári ruhadarab volt, melyet sík­kal díszítettek. Ma a lajbi csak derékig ér és nem kötődik a szoknyába. Télen bélelt fekete klott „kacát" (kacit) viseltek. Testre szabott, csípőig érő, hátul „farok"-ban végződő volt. A jupka is téli öltözet, bélelt, ugyan­csak csípőig érő, de nem testre szabott. Virágos bársony vagy rózsás hajkötő­vel, betéttel díszítették és „zup'kával" (fogócskával) szegélyezték. A nyakbakendőt a lajbi fölött visel­ték. Voltak pergál csipkés, selyem, klott, zöld, kék, kávés „alapiny" rojtos nyak­­bavaló kendők. A fejrevaló kendők hasonlóak a nyak- * bavalókhoz. A lányok ünnepek és vasárnapok alkalmával középen elválasztott hajukat két oldalt széles (30-as) „fonyadék"-ba, hátul pedig egy „ brikocsba" fonták, s a végébe hajkötőt tettek. A menyecskék, asszonyok „caltába" fonták a hajukat, a végébe pántlika (kék copf) került, a fejtetőn kontyot formáltak, erre kötötték az „alsó fíke­­tőt" a homlok fölé az „előre valót", majd a „csipke fíketőt". A főkötőn kontykötővel „körül kötötték a kontyot", majd a sok szalagból álló hátravaló került a tarkóra. Bandába (táncba) vasárnap délután csak kontyot viseltek az asszonyok, egyébként kendőt is kö­töttek. Nyáron tíz-tizennyolc soros gyön­gyöt is viseltek. Télen és ünnepkor keményszárú csiz­mát, nyáron „steklis" bőrpapucsot hord­tak (nevét a zsinóros díszítésről kapta). A férfiak ünnepi viselete a század­­forduló után a bélelt, fényes fekete klott, zsinórozással díszített öltöny volt, a nadrágot „jaktá“-nak nevezték. Kék gombos gyolcs ing fekete kalap, ke­ményszárú csizma, kalap mellett roz­maring bokréta volt még az ünnepi vi­selet tartozéka. Nyáron mezítláb esetleg papucsot viseltek. A gyermekek „kecellés szoknyába", „végig subába" jártak. A bársony, kar­­ton vagy batiszt, sötét „talajó" (alapú) anyagból ujjas, vagy ujj nélküli subát varrtak. „Vági" anyagból kis kacit is készítettek, arra vették fel az ujjatlan kecellés szoknyát. A fejre kis „fiketőcs­­két" kötöttek. A viselet kiegészítője télen a „nagy­pokróc", „kispokróc", a perzsián pok­róc", melyet a jupka fölött hordanak. Ezek meleg gyapjú-kendők. JÓKAI MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents