A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
DUBA GYULA nyozzák fel az embert — hogyan lehetséges?, kérdezi —, aztán a figyelme átsuhan felettük: korunk kevés időt hagy az embernek az őszinte álmélkodásra, hogy mélyebben elgondolkozzon az önmaga által létrehozott mindennapi csodák felett. Ügy járnak ki-be bennünk és át rajtunk az információk, mint a mezőn álló csupasz templom falai között a szeptemberi szél, szabadon és nyomtalanul. Belefáradtunk, hogy nyomon kövessük állandó mozgásukat, áramlásukat. De most, magam előtt látva a templom óriási, művészi egységbe összeállt kőtömegét elképeszt az emberi teljesítmény nagyszerűsége, a gondolati bátorság és tettrekész képzelet, mellyel elhatározták, hogy ezt a kőkolosszust áthelyezik. S arról a helyről, ahová a középkori építőmesterek — az örökkévalóság igényével és érvényével — felépítették, a technika lehetőségeinek a birtokában új helyére állították, ahol valóban örökké maradhat majd, most már nem az istenhitet szolgálva, de az emberi tudást és szépérzé. két, mint műemlék. A templom áthelyezői tettükkel mintha az isteni örökké-Az észak-csehországi szén víziútja — a Labe Strekov alatt mosnák alá a város alapjait. Vezetőnk elmagyarázza, hogy nemrégen még a feltárt barnaszénrétegek helyén is város állt, s éppen egy széles sugárút, villamossínekkel, mellékutcákkal és emeletes épületekkel. Autóbuszunkkal a régi Mostba is bemegyünk: üres házak, alig néhány ember az utcákon. Már csak néhány hivatal székel benne, halott város, egészen megszűnik létezni talán? Nem, a város új alakban tovább él, a völgyárok másik oldalán, a széles mezőség közepén új város nő ki a semmiből. Modern házakban világos lakások, tervszerű városrendezési elvek alapján épülő utcák, minden középület helye és rendeltetése átgondolt, semmi sem ösztönszerű. Az új város sokkal gyorsabban növekedik, mint ahogy a régi falai omlanak; lám, gondoljuk, korunkban nem titokzatos hatalmú és erejű kürtök szavára omlanak le a város falai, mint Jerikóé, hanem a társadalom szükségleteinek engedve, s akkor sem pusztulnak el, hanem új alakban élnek tovább. Hatalmas műveikről beszéltünk eddig, legyen most szó az itteni emberekről! Vezetőink több helyen is hangsúlyozták, hogy a táj lakói állandóan szemtől szembe állnak a természettel és keményen harcolnak vele. A Maxim Gorkij nevét viselő óriási külszíni fejtőhelyen értettem meg ennek a jelentőségét. A szénrétegek feltárása alkalmával évente többmillió köbméter földréteget kell áthelyezni, rendszerint sok kilomévalóság és mindenhatóság dogmáját cáfolták volna meg. Csak képzeljük el, hogy ezt a hatalmas építményt drótkötelekkel és acélpántokkal körülfogták, hidraulikus emelőkkel a levegőbe emelték, síneket raktak alája és egyszerűen más helyre gördítették, mint a játszadozó gyerek kicsi szekerét. Nem hiába vagyunk a gigantikus teljesítmények táján, ez a tett méltó a többi legnagyobbhoz; a kolosszus, amely évszázadokon át dacolt az idővel és a történelemmel, elmozdult helyéről és ment engedelmesen, amerre az ember akarta. A templom régi helyén ma félszáz méter mély völgyárok húzódik, az alja barnásfekete: vastag barnaszénréteg nyugszik a föld mélyén, néhány tucat méternyi homokos — agyagos földrétegek alatt. Óriási kotró- és fejtőgépek vájják lépcsőzetesen a völgyárok falait és egyre tágítják északnyugat felé. Szemben a gépekkel magas épületek erdeje áll a távolban: a szenet feltáró emberrel szemben áll a régi Most, az eltűnésre ítélt város. A völgyárok szélei néhol már elérték a város szélét s az óriási gépek előtt sorra omlanak le a régi épületek. Mintha tenger hullámai ternyire eredeti helyétől. A meddő rétegeket egész tehergépkocsi hadsereg szállítja el és ahol lerakják, mesterséges hegyekké növő földhalmok nőnek ki a földből. Ezeket a meddő halmokat termő réteggel fedik be, fásítják és parkosítják. Valamikor a vidék a szegénység, nyomor és munkástüntetések színhelye volt: a libereci textilmunkások bérharca, a mosti sztrájk a csehszlovák munkásmozgalom történetében is jelentős helyet foglal el. Erős hagyományok formálják a mai embereket, akik nyíltak, őszinték, határozottak és céltudatosak. Kitűnő szervezők és pontos végrehajtói a feladatoknak: a természet, mellyel szemben állnak, nem tűri a pontatlanságot, a felelőtlenséget. Küldöttségünket minden szinte — üzemi, járási, kerületi — élenjáró vezetők fogadták és várták, Hajn elvtárs személyes figyelme minden napunkra kiterjedt. S vendéglátóink szakmai és emberi színvonalát mindenütt maximálisnak éreztük, mellőzték a formalitásokat, a kedélyes ben. sőségességre és szellemes humorra is futotta egyéniségükből. Vendéglátássuk színvonalából, fogadtatásunkból csak okulhatunk. M Lénárt László igazgató PÉLDÁJUKBÓL CSAK OKULNI LEHET... Szeptember végén többnapos látogatást tett a Szovjetunió Kárpátontúli Területének néhány oktatásügyi intézményében az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának öttagú küldöttsége, abból a célból, hogy tapasztalatokat szerezzen a szovjet oktatásügy területén, s azokat a mi körülményeinknek megfelelően felhasználva, kamatoztassa. Felkerestem Lénárt Lászlót, a kerületi párbizottság póttagját, a királyhelmeci (Král. Chlmec) gimnázium igazgatóját, aki tagja volt a küldöttségnek, hogy elbeszélgessek vele a tanulmányúton szerzett élményeiről. — Lénárt elvtárs hogyan értékeli ezt a tanulmányutat? — Megtisztelő kitüntetést jelentett számomra, hogy tagja lehettem a delegációnak. A fogadtatás és gondoskodás, igazán baráti, elvtársi volt a szovjet vendéglátók részéről, és biztosítottak mindent, ami lehetővé tette munkánk zavartalan végzését. Már az iskolák kiválasztása is úgy történt, hogy átfogó képet kapjunk az oktató-nevelő munkáról az általános iskolától egészen az egyetemig. Ezen a helyen nehéz lenne mindarról beszámolni, amit láttunk és hallottunk, ezért csupán néhány olyan momentumot szeretnék kiragadni, ami mély nyomot hagyott bennem. Első helyen említem azt a tényt, hogy az ottani pártszervek maximális figyelmet szentelnek a nevelésnek, oktatásnak. A beszélgetések során minden esetben a pártszervezet elnöke vállalta a tájékoztatás felelősségét és érzeni lehetett a párt vezető szerepének érvényesülését minden szakaszon. Csodálkozással hallgattam azt a tájékozottságot, amelyet a szvaljavai (szojvai) járási pártszervezet első titkára mutatott iskolaügyi kérdésekben. — Milyen az ottani iskolák felszereltsége? — Olyan technikai felszereléssel rendelkeznek, amelynek birtokában a legmagasabb fokra lehet emelni a hatékonyságot. Nem probléma a szaktantermes oktatás megvalósítása, mert a vetítőgép, televízió, diaprojektor, magnetofon stb. minden tanteremben megtalálható. Nem beszélve arról a rengeteg szemléltető anyagról, amelynek nagy részét maguk a pedagógusok készítették, ezzel is bizonyítva, hogy nem várnak a központilag kiadott segédeszközökre, — A Szovjetunió tudvalevőleg soknemzetiségű állam, ahol el sem lehet képzelni a nevelést, oktatást a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus elvének érvényesítése nélkül. Mit tapasztaltak ezen a téren? — Először is szeretném elmondani, hogy szomszédos barátainknál a nevelés-oktatás valóban a társadalom, a szülők ügye is. Üzemekben szerveznek szülői értekezleteket a tanítók jelenlétében, és szükség esetén felelősségre vonják azokat a szülőket, akik kevesebbet törődnek gyermekeik ellenőrzésével. Ebből a sokrétű össztársadalmi gondoskodásból fakad az is, hogy minden iskolában találkoztunk internacionalista klubbal, amelyben rendszeresen gyűjtik, kiállítják és mindenki számára hozzáférhetővé teszik az anyagot. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy minden nemzet, nemzetiség a saját hagyományát anyanyelvén ápolja. Az internacionalizmus elvét szolgálják azok a törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy jobban megismerjék egymást kölcsönös látogatások, kultúrfellépések szervezésével. — Milyen tapasztalatokat szerzett a tanulmányúton a lenini nemzetiségi politika érvényesítésében? — Engem különösen érdekelt az ottani nemzetiségek oktatásügye, mert nemzetiségi területen lakom, kétnyelvű iskolát igazgatok, örömmel számolhatok be a tanulmányúton szerzett tapasztalataimról, mert a lenini nemzetiségi politikának igazi megnyilvánulása, hogy Kárpát-Ukrajnában csaknem száz általános iskola, harminc középiskola, tanítóképző és az Ungvári Egyetemen magyar tanszék biztosítja az ottani magyarok anyanyelvi oktatását. Beszélgetéseink folyamán az is kiderült, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói az érettségi megszerzése után olyan szinten bírják a többség nyelvét, az oroszt vagy ukránt, hogy semmilyen problémájuk nincs a továbbtanulásban. —A sok-sok élmény közül még melyikről szeretne szót ejteni? — Sokáig nem fogom elfelejteni a találkozást Ilnickij elvtárssal, az SZKP Területi Bizottságának első titkárával, aki a tanulmányút utolsó napján fogadott bennünket. Nagy elismeréssel nyilatkozott a tanítók munkájáról, mert — amint hangsúlyozta — ők azok, akik felkészítik a fiatcu. ...„nzedéket az életre, a stafétabot átvételére. Elismerően bólintott akkor is, amikor a magam nevében megköszöntem, hogy lehetővé tette számunkra ezt a látogatást és egyetértett a véleményemmel, amikor azt mondtam: ideológiai szempontból csak akkor lehet erős egy állam, ha helyesen oldja meg nemzetei és nemzetiségei politikai-gazdasági és művelődési kérdéseit. Mert nem az a döntő, hogy ki milyen nyelven fejezi ki gondolatait, hanem az, hogy mennyiben, milyen mértékben járul hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez. — Azt tanácsolom mindazoknak, akik fegyelmet, aktivitást, elvhűséget és a modern formák megvalósítását akarják látni az oktató-nevelő munkában, minél többet látogassák meg a szovjet iskolákat, beszélgessenek szovjet pedagógusokkal, mert ők ebben a kérdésben is előttünk járnak és példaképeink lehetnek. Beszélgetésünk végén Lénárt László igazgató elmondta, hogy iskolájuk már öt évvel ezelőtt felvette a kapcsolatot a szomszédos Sárospataki Gimnáziummal, három éve tart kapcsolatot a beregszászi járási Beregi Középiskolával. Jó a kapcsolatuk a Cáslavi Gimnáziummal is. A kölcsönösen gyümölcsöző baráti kapcsolatok akciói tervszerűen, a felsőbb szervek jóváhagyásával folynak a királyhelmeci gimnáziumban. Végezetül Lénárt elvtárs annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Kárpát-Ukrajnában tett néhánynapos baráti látogatás, az ott szerzett tapasztalatok érvényesítése jelentős mértékben hozzájárul a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra való nevelés további sikereihez, Csehszlovákia és a Szovjetunió népei megbonthatatlan barátságának elmélyítéséhez. KULIK GELLERT 13
