A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
Az Európa népei számára rettenetes szenvedést hozó második világháború a német fasizmus vereségével ért véget. A Vörös Hadsereg Moszkvától és Sztálingrádtól saját barlangjáig, Berlinig vetette vissza a fasiszta haderőket, s döntő csapást mért rájuk. 1945 májusában befejeződött az emberiség legszörnyűbb és legvéresebb háborúja. Németországot négy megszállási övezetre osztották fel. Kelet-Németországban, vagyis a szovjet övezetben a jaltai és a potsdami konferencia határozata értelmében azonnal hozzáláttak egy békés és demokratikus rendszer kialakításához. Feloszlatták a fasiszta szervezeteket, demilitarizálták az övezetet, felelősségre vonták a háborús bűnösöket. 1945—1958 között Németország politikai fejlődése eltérő. Még Kelet-Németországban a demokratikus és fasisztaellenes erők kerülnek előtérbe s az 1945 szeptemberében meghirdetett földreform alapján megfosztják birtokaiktól a nagybirtokosokat és államosítják a vállalatokat, bankokat és biztosítótársaságokat, addig az angol, az amerikai és a francia megszállási övezetekben nem hajtják végre a már említett határozatokat, ehelyett a fasizmus felélesztésének útjára lépnek. A hidegháborús szellem, a nyugati megszállási övezetekben végrehajtott szeparatista intézkedések (az 1948-as pénzreform) következtében 1948-ban a nyugati hatalmak mesterkedései folytán befejeződik Németország gazdasági szétdarabolása. Kelet-Németország jövője szempontjából nagy jelentőségű a munkásosztály egységének felújítása. 1946 áprilisában egyesül a Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt s a Német Szocialista Egységpárt nevet veszi fel. 1948 júniusában a szovjet övezetben a nyugati hatalmak szeparatista intézkedéseire válaszolva pénzreformot hajtanak végre. A Német Szocialista Egységpárt kezdeményezésére kétéves gazdasági tervet dolgoznak ki, amelynek teljesítésével el akarják érni a háború előtti 1936-os ipari termelés szintjét. A nyugati hatalmak szeparatista politikájával szemben Németország mindkét részében hatalmas hazafias mozgalom bontakozik ki, amelynek 1948-ban az a célja, hogy demokratikus alapon felújítsák az egységet, létrehozzák az össznémet demokratikus szerveket és aláírják a békeszerződést. 1949. május 30-án a harmadik népi kongresszus jóváhagyja a demokratikus Németország alkotmányát. 1949 októberében megalakult a demokratikus Németország Nemzeti Frontja, s október 7-én a Német Népi Tanács Ideiglenes Népi Kamarává alakul át és kihirdeti a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását. Ez felelet a szeparatista nyugatnémet állam kikiáltására. Egy nappal később megalakult az NDK kormánya, s ezzel Németország történetében először létrejön egy igazi demokratikus állam. A Német Demokratikus EURÓPAI ORSZÁGOK A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN A berlini Alexander-tér Az újjáépült Rostock. A második világháborúban a földdel tették egyenlővé Drezda belvárosa Köztársaság megalakulásával és a kétéves terv sikeres teljesítésével befejeződik Kelet-Németország háború utáni fejlődésének első szakasza, amely után ennek a fejlődésnek új, szocialista szakasza következik. Az antifeudális és fasisztaellenes forradalom feladatainak teljesítése fokozatosan olyan államrendszer kialakulását eredményezi, amely a hatalmat a proletár diktatúra szellemében gyakorolja. A dolgozó nép megkezdi a szocialista társadalmi rendszer alapjainak lerakását. E fontos feladat teljesítése nem volt könnyű. Számos nehézséget kellett leküzdeni. Szembe kellett helyezkedni a nyugati hatalmak részéről folytatott hidegháborús politikával, amely a népi hatalom megbuktatására törekedett az NDK-ban. Az NDK megalakulása pillanatától soha nem szűnt meg harcot folytatni az egységes Németországért és a békeszerződés aláírásáért. A Német Szocialista Egységpárt kezdeményezésére az NDK kormánya az elmúlt évtizedekben többször is javaslatot terjesztett elő az egységes Németország megteremtésére, de a nyugatnémet kormány és a vele szövetséges nyugati nagyhatalmak részéről a válasz mindig elutasító volt. A Német Demokratikus Köztársaság fejlődése szempontjából az első ötéves tervidőszak (1951 —1955) a legjelentősebb, de egyben a legnehezebb is. Ezekben az években válik a munkásosztály a társadalom vezető erejévé. A népi hatalomnak sikerül áthidalnia a Németország kettéosztottságából eredő kedvezőtlen következményeket, emelkedik a nép életszínvonala. A Német Szocialista Egységpárt helyes politikai irányvonalat követ, ennek ellenére olyan fogyatékosságok jelentkeznek, főleg az 1952—53-as években, mint a nehézipar túlméretezett fejlesztése, a városi közép- és kisburzsoáziával szemben folytatott helytelen politika, amely bizonyos mértékig kedvezőtlenül hatott a párt és a nép kapcsolatának alakulására. 8
