A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-05 / 44. szám
minden dísz nélkül ráncolják. Az 50-es években hagyják el a kötények viselését is. A blúz, amely azonos anyagból készül mint a szoknya, városias hatást kelt és az egybeszabott ruhára emlékeztet. A kötények a II. világháború előtti időben leginkább fekete színű anyagból készültek. Voltak „aplikációs", csipkés és varrott kötények is. A hétköznapló kötény mosóanyagból készült. A „blúzka" a szoknya anyagából készült. Nem kötötték be a szoknyába, hanem szabadon viselték. Télen a vállkendő alatt is blúzkát viseltek. De téli viselet még a béléses vizitke és a női kabát is. A testhez szabott vizitkét és kabátot vastagabb anyagból (bársonyból, selyemből, szövetből) varrták és bársonnyal szegélyezték, ezüstgombokkal díszítették. A lányok munkába vasaltkendőben jártak. A menyecskék „tupétba" fésülködtek. Pornódéval kenték be a hajukat. Tarajos fékető, tarajos kendő és a menyecskekendő került az asszonyok fejére. A „csepec” is menyecske-fejviselet, s nem más, mint a tarajos kendő, vagy a fékető megrögzitett formája. Erre a fejdíszre még kendőt kötöttek az asszonyok. A kivarrott zsebkendő az ünneplő viselet tartozéka. A fekete keményszárú hátulvarrott csizma szintén ünnepi viselet. A 30-as évektől kezd elterjedni a cipő viselése is, előbb a hosszú szárú fekete vagy barna fűzős egészcipő, majd a félcipő. JÓKAI MARIA SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Alsószemerédnek (Dőlné Semerovce), a lévai járás egyik kis falujának népviselete Ipoly menti viseleti csoporthoz tartozik. Férfiak téli-nyári öltözete az I. világháborúig a bő vászongatya és a vászoning. Nagyon szépek az ünnepi vászongatyák, melyeknek rojtos az alja. A rojt fölött fehér lyukashimzés és laposhímzéses mintát találunk. Az azsúr (mesterke) sem hiányozhat az ünnepi gatyákról, melyeket később pamutos vászonból varrtak. Az ingek is szegőzéssel készültek. Fekete kalap, lajbi, csizma és a szakácska egészíti ki a századforduló férfi viseletét. Télen a gatyát betűrve viselték a csizmában. Ünnepnapokon „tarajos”, hétköznap egyszerű sima szakácskát hordtak. Az ünneplő vászonöltözetet a „billincses” nadrág szorította ki. A női viseletben kétféle ing ismeretes: a keskenyujjú és a szélesujjú rövid ing. Mindkettő vászonból készült mindaddig, amíg az üzletben kapható kelmék a háziszőttest ki nem -szorították. A szélesujjú ingre lajbit öltöttek. A fodros lajbi a ruha anyagával azonos színű és minőségű. A lajbi alját szegélyező fodrot „tarajra” rakták le. A szoknya féllábszárig ért. Legalul vászon vagy pamutos „pentőt” viseltek. 4—5 vasalt slingelt szoknyát is felvettek. A „fölsőszoknya” anyaga, szine különböző. Szemeréden a fiatalok nagyon élénk színű, tarka ruhát viseltek. Nem ritka az aranysárga, bordó, narancssárga, zöld, lángszínű, világoskék és piros színű ruha. A szoknya sima,
