A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-05 / 44. szám
PRÓFÉTA, BALLONKABÁTBAN Ismerik Columbo -hadnagyot? Tudják, azt a híres nyomozót, aki a pesti televízióban szinte minden, krimire szánt műsoridőt magának foglalt le? Nos, én erről a Columbóról kinyomoztam, hogy — próféta. Ne lepődjenek meg, biztosan tudom, hogy az. De hogy egészen őszinte legyek: tulajdonképpen nem kinyomoztam a dolgot, hanem csak magamtól rájöttem. Megnéztem néhány filmjét, s egyszeriben megvilágosodott előttem minden. Ámbár a teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, azért nem az egyik pillanatról a másikra történt a dolog. Nem. Eleinte csak gyanús volt a fickó. Ha megjelent kopottas — de soha el nem nyűvődő — ballonkabátjában, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha rendkívüli emberrel találkoztam volna. Közöltem is ezt a feleségemmel, de ő csak nevetett rajtam, s azt mondta, hogy Columbóné ludas a dologban, azért sem látni őt soha, mert szégyellt magát. Én azonban nem értettem egyet ezzel a véleménnyel, mivel az emberemen egyéb furcsaságokat is fölfedeztem. A tekintetét például. Abból is az sugárzott, hogy Columbo hadnagy más, mint a többiek. Mondom, ezt kezdetben csak éreztem. Ma már tudom — amire egyébként némi fantáziával már korábban is rájöhettem volna —, hogy a hadnagy nem azért néz olyan furcsán az egyik szemével, mert valami baja van, vagy — ahogy a feleségem állítja —, mert üvegből van. Egyáltalán nem. Azért bandzsít olyan kitartóan, mert azt a bizonyos szemét — erről ismerni meg a valódi prófétát — szüntelenül a jövőn tartja. No, de nem szeretnék az események elébe vágni. Ugye, emlékeznek arra az esetre, amikor az olasz származású borkereskedő megölte a félöccsét vagy kicsodáját? Vagyis a borkereskedő és a légkondicionáló berendezés, hogy egészen pontos legyek. Szóval akkor, azt a filmet nézve vált a gyanú és a sejtés bizonyossággá bennem. Akkor döbbentem rá, hogy közönséges halandó az eseményeket és az összefüggéseket így nem tekintheti át: isteni erő vagy legalábbis istentől származó képesség kell hozzá, jövőbelátás, prófécia. Mert mi is történt? A borkereskedő leütötte és a pincébe vonszolta pár perce még akadékoskodó féltestvérét — aki mellesleg, magunk közt szólva, némileg ki is provokálta a dolgot, s ez feltehetően mentőkörülménynek számít majd a tárgyaláson is —, ezután kikapcsolta a légkondicionáló berendezést és a titkárnőjével elrepült New Yorkba. Egy hét múlva visszarepült, a féltestvérét búvárruhába öltöztette és behajította a tengerbe, hogy azt higgyék: vízbefúlt. Mindenki azt is hitte, kivéve Columbo hadnagyot, aki — lévén a gyilkossági csoporttól — nem elégedhetett meg ezzel a banális verzióval, már csak azért sem, mert akkor kevesebb lett volna a prémiuma. Szóval, ahogy a helyszínre érkezett, máris tudta, hogy itt valami nincs rendjén. Megtapogatta a sportkocsi ülésének bőrhuzatát — emlékeznek, meg is szagolgatta! —, s ennyi elég volt ahhoz, hogy a borkereskedőre terelődjék a gyanú. Természetesen mindenkinek jogában áll kételkedni, egy nyomozónak meg különösen, csak azt nem értettem, miért éppen a borkereskedőt vette mindjárt célba, akinek ráadásul egészen tűrhető alibije is volt. S tulajdonképpen ekkor, ebben a pil-. lanatban jött az isteni szikra — s minden, ami addig csak sejtésként élt bennem egyszeriben megvilágosodott és konkrét alakot öltött. Columbo azért ment egyenesen a borkereskedő házába — okoskodtam —, mert előre tudta, hogy mi fog történni. Képesek követni a gondolatmenetemet? Tehát. Már okkor tudta, amikor még szó sem lehetett bűncselekményről, mivel maga a gyilkos sem sejtette, hogy ő gyilkolni fog. Sőt, ha ilyesmit jósoltak volna neki, egy nagyot nevetett volna és kikérte volna magának. Pedig a hadnagy ekkorra már a legapróbb részleteket is ismerte. Tudta: kit ki fog meggyilkolni, hogyan, mikor és hol. Sőt abban is bizonyos vagyok, hogy tudott a titkárnő reménytelen szerelméről is. Csak az alkalmas pillanatra várt, hogy bekapcsolódhasson az ügybe. Azon a vasárnap délelőtt, amikor a borkereskedő leütötte az öccsét, Columbo két telefonbeszélgetést bonyolított le: felhívta a titkárnőt és közölte vele, jó volna, ha ma bemenne a munkahelyére — a saját érdekében, ezután kitárcsázta a megboldogult menyasszonyának számát (a nő Columbo beépített embere volt!) és utasította, hogy szerdán rendezzen egy kis hisztériás rohamot, s egyúttal megdicsérte, hogy eddig jól játszotta a szerepét. Hogy ezekről a telefonhívásokról önök nem tudnak? Én is csak a film végefelé jöttem rá, s ha meghallgatnak, elismerik, hogy igazam volt. A borkereskedő megjött New Yorkból, Columbo pedig úgy tett mint akit nagyon érdeklik a borok. A kis hamis: úgy tett, pedig őt valóban érdekelték a borok, csak a nézőket akarta becsapni. Ekkor már egyenesben voltam. Tudtam, hogy a borkereskedőnek akkor is buknia kell, ha nem sikerül rábizonyítani a gyilkosságot. Azzal a módszerrel, ahogy Columbo a nyomozást folytatta nem is igen sikerülhetett volna, csakhát ne feledjük, ő már mindent előre tudott, s ezért egy látványos közbeszúrással kiugratta a nyalat a bokorból. Lezárta az ügyet, csak azt felejtette el közölni, milyen végeredménynyel. így vált a gyilkos maga is szerencsétlen áldozattá. Az a borosfiaskó kissé meglepett ugyan, mivel én azt hittem, hogy a titkárnő végzi el a piszkos munkát, no de ez már mit sem változtat a lényegen. A borkereskedő egyszeriben rádöbbent, hogy szorul a nyaka körül a hurok, még egy utolsó kétségbeesett ugrással menekülni próbált — de csak a hadnagy karjába futott. Ekkor már tisztában voltam vele, hogy Columbo próféta, csak még azt nem értettem, mire kellett neki ez az egész. De aztán erre is fény derült hamarosan. Emlékeznek rá, amikor a borkereskedő és a nyomozó majdnemhogy jókedvűen koccintgattak ott az autóban? Akkor a borkereskedő amiatt sopánkodott, hogy most már kire is marad ez a szép borgazdaság. A hadnagy meg csak megértőn bólogatott, és a finom bort szürcsölgette. Nem szólt semmit, pedig akkor már volt új gazdája a cégnek, s ő ezt tudta. Olasz volt és — Columbónak hívták. Proszit! — lacza — 18 ^ Bombaként hatott a hír, hogy Erzsébet angol királynő uralkodásának 25. esztendejében egy pornográf filmben szerepel. A nézők csalódtak, mikor megtudták, hogy a meztelen kurtizánt nem a királynő, hanem hasonmása, Jeanette Charles alakítja. A sajtó angol humorral kommentálta a botrányos bemutatót: „Isten óvd meg a királynőt, még akkor is, ha meztelen .. Christian Barnard utolsó operációja során a huszonhat éves Mariella Portello szívműködése megszűnt. Barnard a drámai helyzetben úgy határozott, hogy egy majom szívét ülteti át a fiatal nő mellkasába. A műtét azonban nem sikerült. Mariella Portello csupán három órával élte túl az operációt. Christian Barnard elhatározta, hogy visszavonul, de állítása szerint nem ez a kudarc késztette visszavonulásra. Évek óta izületi bántalmai vannak, s keze ma már olyan állapotban van, hogy képtelen vele operálni. A nagy álom című 1946-ban forgatott amerikai filmnek Londonban készül az új változata. Philip Marlowe híres detektív szerepét most Robert Mitchum játssza. Partnernöje az Oscar-díjas Julié Christie. A fürdőidény véget ért, a fürdőruhagyárosok már a következő szezonra gondolnak. Új anyaggal kísérleteznek, amely átereszti a napsugarakat: krémek nélkül is lebarnul a bőr a fürdőruha alatt. ^Nem hagyja magát a londoni emeletes autóbusz, noha úgy tervezték, hogy fokozatosan kivonják a forgalomból. A Leyland gyár új típust gyártott, amely szinte teljesen zajtalan.
