A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-29 / 43. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Az ipolymenti palóc vizeletek egyik önálló csoportját Terbegec (Trebusovce), Kőkeszi (Kamenné Kosihy), Györki (Durkovce), Sirák (Sirákov) és Szelény (Selany) képviseli. Bár sok vonásában hasonlít ez a csoport a Csáb környéki falvak viseletéhez, attól mégis eltér, elsősorban a szoknyák viselési módjában. Itt a szoknyákat kissé a derék alatt kötötték meg, így az alak is más formát kapott. Kőkeszi, Györki, Sirák és Szelény, hegyek alatt falvak, ott a házi vásznak tovább megmaradtak. Terbegec gazdagabb falu volt, itt korábban megvásárolhatták a finomabb üzleti árukat, hagyományos öltözetük elkészítéséhez. A kivetkőzés a 70-es évek elején kezdődött meg. Tergebecen a női öltözet alapját a századforduló idején a síingeit ujjú féling és vászonpendel képezte. A félinget még az első világháború előtt felváltotta a vászon hosszúing, amelynek ünnepeken viselt darabjait lapos- vagy keresztszemes hímzéssel varrták ki. A félingre és hosszúingre lajbi (mellény) került. Az ünnepiek kasmírból, selyemből készültek, a „táncbajáró" hímzett vászon, a köznapi egyszerű vászon volt. Nagyünnepeken kasmír vagy fehér hímzett vállkendőt is viseltek. A lajbit később a testhez álló blúz váltotta fel, majd a harmincas évektől kezdve a bő blúz, melyet a szoknya fölött viseltek. A fehér slingelt alsószoknyákból régebben 6—7-et vettek fel, újabban már csak 3—4-et. Felsőszoknyáik jellegzetes formáját a tenyérnyi széles bársonyszegő adta meg. A bársonnyal szélesen felszegett szoknyákat egészen apróra ráncolták. Szerették a sötét színeket. Az ünnepi szoknyára „zámokat” is varrtak, s közéjük két ujjnyi szélességben villogó került. Anyaga klott, selyem, „szőr” vagy szövet lehetett. Esős időben fehér vászon ruhát (szoknyát) öltöttek, az alját fehér gyolccsal szegték fel. A századforduló idején a szoknya féllábszárig ért, később fokozatosan rövidült. Szakácskájuk fekete klottból készült; színes szőrszalagját (kötőjét) mindig elöl vagy oldalt kötötték meg. A lányok a hajukat két brekocsba fonták, néha feltűzték a fejre koszorúba. Terbegecen a lányok is viseltek kendőt, főleg télen. Leginkább fehér himzett vagy koszorús kásmir kendőt kötöttek. A menyecskék a hajukat kontyba tűzték, majd fehér „féketővel” lekötötték.. Erre került a fogócska, majd a villuska, amelyet még hétköznap is viseltek. A villuska fölé a tarajka került, majd karton vagy kasmír kendő. A koszorús kasmír kendőt mindig alul hordták, ez volt a legrégibb. Felső kendőnek leggyakrabban selymet kötöttek a fejükre. Ünnepkor a több soros gyöngysor sosem hiányzott a nyakukból. A lábukon fehér patent harisnyát, csizmát és csatos félcipőt viseltek. A fűzős egészcipő később jött divatba. A férfiak öltözéke jellegzetes ipolymenti palóc viselet. A harmincas évekig a vászon gatya általános volt. A pamutos, kétszél gatyák alját azsúrozták és szélesen fehérrel kihímezték. Körül apróra beráncolva viselték. Ezen a vidéken találjuk a legszebb és legdíszesebb vászoningeket. Az ünnepieket fehér lapos és áttört hímzéssel szélesen hímezték és apró színes gombokat (leggyakrabban kéket) varrtak rá. Fekete lajbi és szakácska egészítette ki öltözetüket. Az ünneplő fekete szakácskájukat selyemcsipkével varrták körül, a köznapi egyszerű fekete klottból készült. Sötétkék posztó ruhájukat mindig szabó készítette. Ezt télen viselték. MÉRYNÉ T. MARGIT
