A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

Terepre valahogy másképp indul el az ember, mint egy békés szóm bat-vasárnapi kirándulásra. Még akkor is, ha csak a Kis-Kárpátok szelíd, erdőborította lankái jelentik uticélját. . . Mert egy kiránduláson akkor és oda megy, ahová a kedve tartja. Ám ha terepre indul valaki, akkor úttá lan utakon is oda kell mennie, ahová a kötelessége szólítja.

Fotóskollégámmal a BARÁTSÁG II. tranzit földgázvezeték 030-as, azaz Zelenice és Plavecky Peter között húzódó szakaszának építőit keressük.

A földgázvezeték építőinek Veiké Kostolany-i telepéről indulunk.

A telep olyan jelentőséggel bír itt, akár a tengerészek életében a rév vagy a kikötő. Itt van alkalmi szálláshelyük, itt kezdődik és esténként itt fejeződik be számukra a munkanap. És egy kis szerencsével a riporter is itt találkozhat Pavol Zákovic telepvezetővel. Azért mondom, hogy egy kis szerencsével, mert általában ő is kint tartózkodik a terepen a földgázvezeték építői között, de a kötelesség gyakran szólítja a vállalat bratislavai központjába, munkaértekezletekre vagy a BÁRATSAG II. szomszédos szakaszaira. De esténként, olykor még kilenc óra után is, lámpafény világít dolgozószobája ablakában. Ekkor végzi a „papírmunkát”, de sokszor a részlegvezetők vagy az egyszerű munkások is bekopogtatnak hozzá problémáikkal ...

Hát innen, a telepről indulunk el reggel, úgy kilenc óra tájban. Chtelnica és Dechtice mellett vezet utunk. Nahác az utolsó falu, ahol útbaigazítanak bennünket, innen már erdei, mezei utakon kapaszkodunk fölfelé a Hydrostav dolgozóit keresve. Egy-másfél kilométer után félreállítjuk a személygépkocsit és gyalogszerrel vágunk neki az erdőnek. A távolban munkagépek zaja hallatszik; zakatolásuk egyre hangosabbnak tűnik. A sziklás talajt laza, homokos föld váltja föl; helyenként pedig bokáig süppedünk a mocsaras, vizenyős avarba.

Mintegy órányi járás után kiérünk az erdőből.

Tizenegy óra múlt néhány perccel, szinte delelőben jár már a nap. Ragyogva szórja őszi sugarait a sárgás lombjukat hullató fákra.

A fúrótelepek dolgozóinak, a kőolaj- és földgázvezetékek építőinek legegyszerűbb és természetes „összkomfortja": egy lakókocsi a láthatáron! Éppen egy autódaru tart felé, egy kőhajításnyival arrébb pedig a Kárpátok szeszélyes emelkedőihez és lefelé iramló lankáihoz igazodó árokban hatalmas acélhernyóként kígyózik a földgázvezeték csőrendszere.

Helyben vagyunk.

♦ — December 31-ig kell befejeznünk a BARÁTSÁG II. tranzit földgázvezeték ránk bízott 186 kilométer hoszszú szakaszát — mondja Pavol Zákovic, akivel „természetesen" nem Veiké Kostolany-i dolgozószobájában, hanem itt a terepen találkozunk. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére azonban szocialista kötelezettségvállalást tettünk, hogy az idei barátsági hónap végéig, azaz december derekáig befejezzük a gázvezeték 030-as szakaszát Zlievec és Plavecky Peter között.

— És be tudják tartani ígéretüket?

A telepvezető egy pillanatra elhallgat, tekintete végigszalad a már földben kígyózó, de még betemetetlen csöveken; pillantása aztán a vezeték további irányában a távolba szökken és halkan, de határozottan válaszol:

— Állni fogjuk szavunkat! Az idő múlását ezért már nem is napokban, hanem egyszerűen méterekbn mérjük .

Újra rövid szünetet tart, aztán magyarázatképpen hozzáfűzi még:

— összeszokott kollektíva vagyunk.

n

BEFEJEZÉS ELŐTT A BARÁTSÁG II. TRANZIT

FÖLDGÁZVEZETÉK

SZLOVÁKIAI

SZAKASZA

A brigádvezető tulajdonképpen Piest'anyban lakik, de a felesége tudná a legőszintébben megmondani, hogy férje milyen ritkán tartózkodik otthon. A hegesztők régi szokása ugyanis, hogy gyakorta délután öt-hat óráig is megnyújtják a műszakot, és ilyenkor már nem érdemes hazautazni, hiszen reggel hét órakor már újra itt kell lenni a terepen I

Miközben beszélgetünk, néhány percre félbeszakítja a munkát. Elmondja, hogy a lánya már férjnél von, legidősebb fia művezető az A1 atomerőműben, a legfiatalabb Vavro-utód géplakatosnak tanul, míg Lacit, a középső fiát be is mutatja:

— Laci itt dolgozik mellettem, az

Legjobb hegesztőink, köszörűseink tavaly például még szilveszter napjának délutánján is dolgoztak, hogy teljesíteni tudjunk egy hasonló kötelezettségvállalást. . . Ezért remélem, hogy most is állni tudjuk majd szavunkat!

A földgázvezetéknek ezen a szakaszán ezerkétszáz milliméteres csövek kerülnek a földbe.

A néhol sziklás, másutt omlatag, lápos talajba ásott árok négy-öt méter mély és két-három méter széles. Természetesen az árak fenekén, a hegyenvölgyön kígyózó nyílás szája — a könynyebb megközelíthetőség kedvéért — lényegesen szélesebb.

Szovjet, svéd és amerikai gyártmányú emelőgépek, autódaruk szállítják a hatalmas acélcsöveket az árok mellé, hogy Stefan Vavro és hegesztőbrigádja „összefércelhesse" az előre szigetelt, nyugat-német gyártmányú Mannesmann hengereket. A tíz-tizenöt, olykor még több cső „összefércelése" főképpen sík, lapos területen gyorsítja meg a munkát. Az ilyen dimbes-dombos vidéken azonban egyenként vagy legföljebb ikrekké forrasztva, azaz kettesével kerülhetnek a földbe a több mázsás acél- i csövek.

Nem véletlen, hogy éppen Stefan Vavro a hegesztőbrigád vezetője. Ebben a szakmában ő itt a legtapasztaltabb szakember.

— Mióta hegesztő?

— Huszonkilenc éve.

— Merre dolgozott?

Jóízűen nevet.

— Inkább azt kérdezze, merre nem jártam még? . . . Mert ott voltam a madunicei, a Horná Streda-i s a nosicei vízierőművek és az A1 atomerőmű építésénél; dolgoztam a Barátság kőolajvezetéken és a hasonló nevű földgázvezeték első vonalán, most pedig a második vonalat építem.

Stefan Vavro

utóbbi években már együtt csavargunk — mondja mosolyogva.

Talán még folytatná is a társalgást, de a hatalmas emelőgépek kezelőinek egyike éles dudaszóval jelzi, hogy egy újabb cső kerül a mélybe. A „fekete sebészet”: a hegesztési felületek beállítása, a köszörülés!, csiszolás! és forrasztási munkálatok irányítása pedig a brigádvezető feladata, így nem marad több időnk a beszélgetésre.

Alig telik bele néhány perc és Stefan Vavro hegesztőpisztolya alól már a vörösessárgán izzó szikrácskák százezrei pattognak a főidre.

Délután öt órára ebben a nehéz, sziklás talajban — a reggeli kiindulóponthoz viszonyítva — kétszázötven méterrel jutottak tovább a tranzit föld - gázvezeték második vonala 030-as szakaszának építői.

♦ Vissza a Veiké Kostolany-i telepre, a nyújtott műszak végeztével, a munkásokkal együtt, társasgépkocsin megyünk majd. Mivel azonban még csak koradélutón van, a terepi viszonyokhoz mért „összkomfortot" nyújtó lakókocsiban Mikulás Lipsky mérnök, a Hydrostav távvezetékeket építő osztályának vezetője a BARÁTSÁG II. gazdasági és politikai jelentőségéről tájékoztat.

— Napjainkban a földgáz a legértékesebb, legelterjedtebb energiaforrások egyike — mondja. — Pusztán belföldi lelőhelyeink készleteiből nemhogy egész Szlovákia, de még Bratislava napi gázszükségletét sem tudnánk fedezni.

— Mégis erre az energiabázisra építjük ipari fejlődésünk számos ágazatát?

— A KGST-tagóllamok együttműködése és a Szovjetuniótól kapott önzetlen segítség földgázgazdálkodás tekintetében bíztató távlatokat nyit számunkra. A Szovjetuniótól előnyös feltételek mellett szinte korlátlan mennyiségben kapjuk ezt az aranyat érő energiaforrást, ami egyben arra is kezességet jelent, hogy hazánkat nem érintik közvetlenül a világszerte tapasztalható gazdasági válság súlyos gondjai.

Nem véletlen hát, hogy iparfejlesztésünk egyik fő ütőereként az Orenburgból áramló földgázt szállító BARÁTSÁG gázvezeték első és második vonalát tartjuk. És nem árulok el titkot azzal sem, hogy jövőre — Konzorcium néven — megkezdődik a Szovjetunióból induló földgázvezeték harmadik vonalának építése is!

Csupán a teljesség kedvéért említem, hogy a KGST 1958. decemberében tartott ülésén született határozat a BARÁTSÁG kőolajvezeték megépítéséről. A határozatot rövidesen a „rajt" követte, és azóta, a kőolaj-, illetve földgázvezetékek építése során Lipsky mérnök számtalan alkalommal járt már a Szovjetunióban, ahol a távvezetékek építésével foglalkozó szakemberek körében nagyon sok kiváló barátja és ismerőse van.

— Rendszeresen találkozom a szovjet elvtársakkal. A kutatómunkától a kivitelezésig hosszan kellene sorolnom együttműködésünk különböző formáit — mondja. — Hadd sűrítsem egyetlen gondolatba ez irányú tapasztalataimat: a tranzit távvezetéken érkező földgáz, akárcsak a kőolaj, népgazdaságunk fejlesztése szempontjából biztonságot jelent és reális távlatokat nyit. Az elmúlt másfél-két évtizedben bármilyen problémával is fordultunk a szovjet szakemberekhez, mindenben készségesen segítettek. Sok esetben már nem is tudatosítjuk, hogy milyen fontos számunkra ez a természetesnek tűnő támasz.

♦ Estefelé valóban társasgépkocsin utazunk a földgázvezeték építőinek Veiké Kostolany-i telepére. A véletlen úgy hozza, hogy újra Stefan Vavro mellett szorul számomra hely. Az arcát, kérges tenyerét figyelem.

— Fáradt?

Földerül a tekintete.

— Férfimunka ez a javából, kár lenne fáradtságra panaszkodni . . . Egyszerűen teljesíteni akarjuk szavunkat.

Nemcsak keménykötésű ember a hegesztőbrigád vezetője, de a szavának is súlya van. Biztos vagyok benne, hogy a 030-as, rendkívül igényes szakasz építői a kötelezettségvállalásban meghatározott időpontban érik majd el a távvezeték 029-es számmal jelzett szakaszlezáró berendezését... és ezzel a méjybén húzódó érrendszerben megindulhat a keringés.

A BARÁTSÁG II. tranzit távvezeték is kincset ad az országnak: földgázt.

BORSAI M. PÉTER Kontár Gyula felvételei

13