A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

Terepre valahogy másképp indul el az ember, mint egy békés szóm bat-va­sárnapi kirándulásra. Még akkor is, ha csak a Kis-Kárpátok szelíd, erdőborí­totta lankái jelentik uticélját. . . Mert egy kiránduláson akkor és oda megy, ahová a kedve tartja. Ám ha terepre indul valaki, akkor úttá lan utakon is oda kell mennie, ahová a kötelessége szólítja. Fotóskollégámmal a BARÁTSÁG II. tranzit földgázvezeték 030-as, azaz Ze­­lenice és Plavecky Peter között húzódó szakaszának építőit keressük. A földgázvezeték építőinek Veiké Kostolany-i telepéről indulunk. A telep olyan jelentőséggel bír itt, akár a tengerészek életében a rév vagy a kikötő. Itt van alkalmi szálláshelyük, itt kezdődik és esténként itt fejeződik be számukra a munkanap. És egy kis szerencsével a riporter is itt találkozhat Pavol Zákovic telepvezetővel. Azért mondom, hogy egy kis szerencsével, mert általában ő is kint tartózkodik a terepen a földgázvezeték építői között, de a kötelesség gyakran szólítja a vállalat bratislavai központjába, munka­­értekezletekre vagy a BÁRATSAG II. szomszédos szakaszaira. De esténként, olykor még kilenc óra után is, lámpa­fény világít dolgozószobája ablakában. Ekkor végzi a „papírmunkát”, de sok­szor a részlegvezetők vagy az egyszerű munkások is bekopogtatnak hozzá prob­lémáikkal ... Hát innen, a telepről indulunk el reggel, úgy kilenc óra tájban. Chtelni­­ca és Dechtice mellett vezet utunk. Na­­hác az utolsó falu, ahol útbaigazítanak bennünket, innen már erdei, mezei uta­kon kapaszkodunk fölfelé a Hydrostav dolgozóit keresve. Egy-másfél kilométer után félreállítjuk a személygépkocsit és gyalogszerrel vágunk neki az erdőnek. A távolban munkagépek zaja hallat­szik; zakatolásuk egyre hangosabbnak tűnik. A sziklás talajt laza, homokos föld váltja föl; helyenként pedig bokáig süppedünk a mocsaras, vizenyős avarba. Mintegy órányi járás után kiérünk az erdőből. Tizenegy óra múlt néhány perccel, szinte delelőben jár már a nap. Ra­gyogva szórja őszi sugarait a sárgás lombjukat hullató fákra. A fúrótelepek dolgozóinak, a kőolaj- és földgázvezetékek építőinek legegy­szerűbb és természetes „összkomfortja": egy lakókocsi a láthatáron! Éppen egy autódaru tart felé, egy kőhajításnyival arrébb pedig a Kárpátok szeszélyes emelkedőihez és lefelé iramló lankái­hoz igazodó árokban hatalmas acélher­nyóként kígyózik a földgázvezeték cső­rendszere. Helyben vagyunk. ♦ — December 31-ig kell befejez­nünk a BARÁTSÁG II. tranzit földgáz­­vezeték ránk bízott 186 kilométer hosz­­szú szakaszát — mondja Pavol Zákovic, akivel „természetesen" nem Veiké Kos­­tolany-i dolgozószobájában, hanem itt a terepen találkozunk. — A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatvana­dik évfordulójának tiszteletére azonban szocialista kötelezettségvállalást tet­tünk, hogy az idei barátsági hónap vé­géig, azaz december derekáig befejez­zük a gázvezeték 030-as szakaszát Zlie­­vec és Plavecky Peter között. — És be tudják tartani ígéretüket? A telepvezető egy pillanatra elhall­gat, tekintete végigszalad a már föld­ben kígyózó, de még betemetetlen csö­veken; pillantása aztán a vezeték to­vábbi irányában a távolba szökken és halkan, de határozottan válaszol: — Állni fogjuk szavunkat! Az idő múlását ezért már nem is napokban, hanem egyszerűen méterekbn mérjük . Újra rövid szünetet tart, aztán ma­gyarázatképpen hozzáfűzi még: — összeszokott kollektíva vagyunk. n BEFEJEZÉS ELŐTT A BARÁTSÁG II. TRANZIT FÖLDGÁZVEZETÉK SZLOVÁKIAI SZAKASZA A brigádvezető tulajdonképpen Pies­­t'anyban lakik, de a felesége tudná a legőszintébben megmondani, hogy fér­je milyen ritkán tartózkodik otthon. A hegesztők régi szokása ugyanis, hogy gyakorta délután öt-hat óráig is meg­nyújtják a műszakot, és ilyenkor már nem érdemes hazautazni, hiszen reggel hét órakor már újra itt kell lenni a te­repen I Miközben beszélgetünk, néhány perc­re félbeszakítja a munkát. Elmondja, hogy a lánya már férjnél von, legidő­sebb fia művezető az A1 atomerőmű­ben, a legfiatalabb Vavro-utód gépla­katosnak tanul, míg Lacit, a középső fiát be is mutatja: — Laci itt dolgozik mellettem, az Legjobb hegesztőink, köszörűseink ta­valy például még szilveszter napjának délutánján is dolgoztak, hogy telje­síteni tudjunk egy hasonló kötelezett­ségvállalást. . . Ezért remélem, hogy most is állni tudjuk majd szavunkat! A földgázvezetéknek ezen a szaka­szán ezerkétszáz milliméteres csövek ke­rülnek a földbe. A néhol sziklás, másutt omlatag, lá­­pos talajba ásott árok négy-öt méter mély és két-három méter széles. Ter­mészetesen az árak fenekén, a hegyen­­völgyön kígyózó nyílás szája — a köny­­nyebb megközelíthetőség kedvéért — lényegesen szélesebb. Szovjet, svéd és amerikai gyártmányú emelőgépek, autódaruk szállítják a ha­talmas acélcsöveket az árok mellé, hogy Stefan Vavro és hegesztőbrigádja „összefércelhesse" az előre szigetelt, nyugat-német gyártmányú Mannesmann hengereket. A tíz-tizenöt, olykor még több cső „összefércelése" főképpen sík, lapos területen gyorsítja meg a mun­kát. Az ilyen dimbes-dombos vidéken azonban egyenként vagy legföljebb ik­rekké forrasztva, azaz kettesével kerül­hetnek a földbe a több mázsás acél- i csövek. Nem véletlen, hogy éppen Stefan Vavro a hegesztőbrigád vezetője. Eb­ben a szakmában ő itt a legtapasztal­tabb szakember. — Mióta hegesztő? — Huszonkilenc éve. — Merre dolgozott? Jóízűen nevet. — Inkább azt kérdezze, merre nem jártam még? . . . Mert ott voltam a ma­­dunicei, a Horná Streda-i s a nosicei vízierőművek és az A1 atomerőmű épí­tésénél; dolgoztam a Barátság kőolaj­vezetéken és a hasonló nevű földgáz­­vezeték első vonalán, most pedig a má­sodik vonalat építem. Stefan Vavro utóbbi években már együtt csavargunk — mondja mosolyogva. Talán még folytatná is a társalgást, de a hatalmas emelőgépek kezelőinek egyike éles dudaszóval jelzi, hogy egy újabb cső kerül a mélybe. A „fekete se­bészet”: a hegesztési felületek beállí­tása, a köszörülés!, csiszolás! és forrasz­tási munkálatok irányítása pedig a bri­gádvezető feladata, így nem marad több időnk a beszélgetésre. Alig telik bele néhány perc és Ste­fan Vavro hegesztőpisztolya alól már a vörösessárgán izzó szikrácskák száz­ezrei pattognak a főidre. Délután öt órára ebben a nehéz, sziklás talajban — a reggeli kiinduló­ponthoz viszonyítva — kétszázötven mé­terrel jutottak tovább a tranzit föld - gázvezeték második vonala 030-as sza­kaszának építői. ♦ Vissza a Veiké Kostolany-i telep­re, a nyújtott műszak végeztével, a mun­kásokkal együtt, társasgépkocsin me­gyünk majd. Mivel azonban még csak koradélutón van, a terepi viszonyokhoz mért „összkomfortot" nyújtó lakókocsi­ban Mikulás Lipsky mérnök, a Hyd­rostav távvezetékeket építő osztályának vezetője a BARÁTSÁG II. gazdasági és politikai jelentőségéről tájékoztat. — Napjainkban a földgáz a legérté­kesebb, legelterjedtebb energiaforrások egyike — mondja. — Pusztán belföldi lelőhelyeink készleteiből nemhogy egész Szlovákia, de még Bratislava napi gáz­­szükségletét sem tudnánk fedezni. — Mégis erre az energiabázisra épít­jük ipari fejlődésünk számos ágazatát? — A KGST-tagóllamok együttműkö­dése és a Szovjetuniótól kapott önzet­len segítség földgázgazdálkodás tekin­tetében bíztató távlatokat nyit számunk­ra. A Szovjetuniótól előnyös feltételek mellett szinte korlátlan mennyiségben kapjuk ezt az aranyat érő energiafor­rást, ami egyben arra is kezességet je­lent, hogy hazánkat nem érintik közvet­lenül a világszerte tapasztalható gaz­dasági válság súlyos gondjai. Nem véletlen hát, hogy iparfejleszté­sünk egyik fő ütőereként az Orenburg­­ból áramló földgázt szállító BARÁTSÁG gázvezeték első és második vonalát tart­juk. És nem árulok el titkot azzal sem, hogy jövőre — Konzorcium néven — megkezdődik a Szovjetunióból induló földgázvezeték harmadik vonalának épí­tése is! Csupán a teljesség kedvéért emlí­tem, hogy a KGST 1958. decemberében tartott ülésén született határozat a BA­RÁTSÁG kőolajvezeték megépítéséről. A határozatot rövidesen a „rajt" követ­te, és azóta, a kőolaj-, illetve földgáz­­vezetékek építése során Lipsky mérnök számtalan alkalommal járt már a Szov­jetunióban, ahol a távvezetékek építé­sével foglalkozó szakemberek körében nagyon sok kiváló barátja és ismerőse van. — Rendszeresen találkozom a szovjet elvtársakkal. A kutatómunkától a kivi­telezésig hosszan kellene sorolnom együttműködésünk különböző formáit — mondja. — Hadd sűrítsem egyetlen gondolatba ez irányú tapasztalataimat: a tranzit távvezetéken érkező földgáz, akárcsak a kőolaj, népgazdaságunk fej­lesztése szempontjából biztonságot je­lent és reális távlatokat nyit. Az el­múlt másfél-két évtizedben bármilyen problémával is fordultunk a szovjet szakemberekhez, mindenben készsége­sen segítettek. Sok esetben már nem is tudatosítjuk, hogy milyen fontos szá­munkra ez a természetesnek tűnő tá­masz. ♦ Estefelé valóban társasgépkocsin utazunk a földgázvezeték építőinek Vei­ké Kostolany-i telepére. A véletlen úgy hozza, hogy újra Stefan Vavro mellett szorul számomra hely. Az arcát, kérges tenyerét figyelem. — Fáradt? Földerül a tekintete. — Férfimunka ez a javából, kár len­ne fáradtságra panaszkodni . . . Egy­szerűen teljesíteni akarjuk szavunkat. Nemcsak keménykötésű ember a he­gesztőbrigád vezetője, de a szavának is súlya van. Biztos vagyok benne, hogy a 030-as, rendkívül igényes szakasz épí­tői a kötelezettségvállalásban meghatá­rozott időpontban érik majd el a táv­vezeték 029-es számmal jelzett szakasz­lezáró berendezését... és ezzel a méjy­­bén húzódó érrendszerben megindul­hat a keringés. A BARÁTSÁG II. tranzit távvezeték is kincset ad az országnak: földgázt. BORSAI M. PÉTER Kontár Gyula felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents