A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

Romániában a burzsoá érdekeket képviselő kormányzó körök 1940 szep­temberében katonai-fasiszta diktatúrát vezettek be, s a Szovjetunió elleni ér­telmetlen, sok véráldozatot követelő há­borúba sodorták az ország népét. An­­tonescu tábornok teljhatalmú diktátor lett Romániában. A kommunista párt természetesen a nép nemzeti érdekeit tartva szem előtt a katonai-fasiszta dik­tatúra megdöntésére törekedett, és po­litikájában azt a célt követte, hogy a román csapatok forduljanak Hitler Né­metországa ellen. A párt szívós és kö­vetkezetes harcának az lett az ered­ménye, hogy a kommunisták és a szo­ciáldemokraták egységes munkásfrontot hoztak létre és fegyveres felkelést készí­tettek elő. A fegyveres felkelés 1944. augusztus 23-án robbant ki és győze­delmeskedett. Megdöntötte az Antones­­cu-kormányt. Lefegyverezték a hitleri egységeket, s a román hadsereg csa­patai a szovjet hadsereg oldalán had­ba léptek a fasiszta Németország ellen, s a szovjet katonákkal együtt részt vet­tek Magyarország és Csehszlovákia fel­szabadításában. A reakciós körök persze mindent meg­tettek azért, hogy a háború után ismét a tőkés-földesúri pártok képviselői ka­parintsák kezükbe a hatalmat. A kom­munista párt rögtön felismerte a veszé­lyes helyzetet, és demokratikus kormány létrehozására mozgósította a munkástö­megeket. Meghirdette a földreformért folytatott harcot. A tömegtüntetéseket kihasználva a paraszti tömegek kisajá­tították a földesúri földeket. Megbukott a Sanatescu- és Radescu-kormány. Lét­rejöhetett a proletariátus és a paraszt­ság diktatúráját megtestesítő népi de­mokratikus állam. Magától értetődően ebben az új helyzetben a kommunista párt már a teljes hatalomátvételre töre­kedett, s 1947 novemberéig el is érte, hogy a kormányból távozni kényszerült a burzsoázia utolsó képviselője is. 1947 decemberében megszűnt a monarchia. Kikiáltották a népköztársaságot. 1948 februárjában egyesült a Román Kom­munista Párt és a szociáldemokrata párt és a Román Munkáspárt nevet vet­te fel. Üj fejezet kezdődött Románia törté­netében. A Román Munkáspárt veze­tésével megkezdődött a szocializmus építése az országban. Államosították a fontos termelőüzemeket, a bankokat, a szállítási vállalatokat, a távközlést és a biztosító társaságokat. Ezzel kiala­kultak az ország szocialista iparosításá­nak kedvező feltételei. A felszabadulás előtti agrárország fejlett ipari-agráror­­szággá változott. Ezt néhány beszédes példával is szemléltethetjük. Az ipari termelés például 1960-ban már az öt­szörösét teszi ki az 1938. évinek. A nemzeti jövedelem több mint felét (57%) az ipar, az építőipar és a közle­kedés adja. Az első ötéves terv 57,7 milliárd lejt kitevő beruházásából 61,5% jutott az iparra. A változás a munká-EURÓPAI ORSZÁGOK A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN A rogojelui hőerőmű az 5. ötéves tervidőszakban épült Korszerű tejüzem Suceavában sok számának ugrásszerű növekedésé­ben is kifejeződik. 1950—60 között 86 százalékkal növekedett a munkások szá­ma a népgazdaságban. Románia gazdag kőolaj- és földgáz­­készletekkel rendelkezik. Maximális ki­aknázásukra roppant erőfeszítések tör­ténnek. A földgázt világítás és fűtés cél­jaira használják. A villamosítás tíz évre szó-ló tervében (1951—60) több nagy vízierőmű építése szerepelt. Galacban új vaskohászati kombinát épült. Itt je­gyezzük meg, hogy ma a kohászati ipar harminckétszeresét termeli az 1938. .évi­nek. Bukarestben, Brassóban és Ara­don energetikai berendezéseket és trak­torokat, Resicán és a fővárosban moz­donyokat és vagonokat, Galacban, Constantában és Turnu-Severinben ha­jókat gyártanak. Egész sor helyen (Bu­karest, Temesvár, Craiova stb.) az elekt­rotechnika új üzemei jöttek létre. A vegyipar szintén soha nem látott fejlő­désnek indult. A felszabadulás előtt ez a rendkívül fontos termelési ágazat az ipari termelésnek csupán két százalé­kát adta. Ma Románia Szocialista Köz­társaságban ez az egyik legjelentősebb iparág. Az üzemek két nap termelnek annyit, mint a vegyipar 1938-ban egész esztendőben, lakiban (Jászváros) fel­épült Délkelet-Európa legmodernebb antibiotikumgyára. A könnyűipar óriási fejlődését érzékelteti az első ötéves terv idején üzembe helyezett 32 új textil­gyár. 1945-ben a földreform 918 000 föld­nélkülit és törpebirtokost juttatott föld­höz. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés ütemét szemlélteti, hogy 1961- ben a megművelt területnek már a 86 százaléka tartozott a szocialista szek­torhoz. A mezőgazdaságot mindjobban ellátják gépekkel, gépi berendezések­kel. Minden termelési ágazatban növe­kedik a hozam. A kollektív gazdaságok műszaki ellátását a gép- és traktorállo­mások biztosítják. 1960-ban a mezőgaz­daságban 33 200 traktor, 33 950 vető­gép, 20 700 kultivátor és 12 600 cséplő­gép dolgozott. A mezőgazdasági mun­kák nagy részét, sőt egészét ma már géppel végzik. Tavaly 125 000 traktor dolgozott a kollektívák és az állami gaz­daságok földjein. A terméshozam ál­landó növelése érdekében a vegyipar egyre több műtrágyához juttatja a me­zőgazdaságot. 1955 decemberében a Román Mun­káspárt II. kongresszusa megállapította, hogy a dolgozók határidő előtt teljesí­tették és túlteljesítették az első ötéves terv célkitűzéseit. Feladatként jelölte meg a nehézipar és a gépipar további fejlesztését, a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének folytatását. Az 1960- ban megtartott III. kongresszus kimond­ta, hogy meg lehet kezdeni a szocia­lizmus teljes felépítését. 1962 tavaszán befejeződött a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása. Az ötéves tervek vég­rehajtása alapvetően megváltoztatta az ország képét, s jelentősen megjavította a dolgozók életszínvonalát. A IV. kong­resszus a párt nevét Román Kommunis­ta Pártra változtatta. A nagy történel­mi változásokat fejezte ki az 1965-ös al­kotmány a Román Szocialista Köztársa­ság név felvételével. A nagymérvű iparosítás és foglalkoz­tatás eredményeképpen figyelemre mél­tóan emelkedett a nép életszínvonala. Az elmúlt huszonöt esztendőben a dol­gozók nominálbére ötszörösére, a szo­cialista mezőgazdaságban dolgozóké 3,2-szeresére emelkedett. Az életszínvo­nal kedvező alakulásának kifejezője, hogy a felszabadulás óta állami alap­ból és a lakosság hozzájárulásával a városokban több mint 1 700 000, a fal­vakban pedig 2 350 000 lakás épült. Lé­nyegesen javult az állampolgárok ellá­tása, jelentősen bővült az egészségügyi hálózat, kedvezőbbé vált a tanulás és a továbbtanulás feltétele. A közép- és felsőfokú oktatás kiszélesítésével sok jjj közép- és felsőfokú iskola alakult, és új egyetemi központok jöttek létre. Nagy-8

Next

/
Thumbnails
Contents