A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Deménd (Demandice) népviselete ai Ipoly menti gazdag „viseletcsoportba" tartozik. Az általános ismertető jegyek azonosak a többi környékbeli falu népviseletének jegyeivel. Megtalálhatók azonban a megkülönböztető jegyek is. Ezek sokszor akaratlanul jöttek létre, néha viszont tudatosan formálódtak, hogy érzékeltessék a kis közösség sajátos ízlését. Az asszonyok bokáig érő „hatszil" széles szoknyát viseltek. A szoknyát gallérban ráncolták, de nem rakták le (csak a 40-es évektől kezdve rakják le a vastagselyem szoknyákat). Dedékban kötődött a hat-hét vászon, nagyon széles pentő. Az alsószoknyákat cakkozták vagy slingelttel szegélyezték. Keményítették és így vasalták, de nem rakták le. Ezek a kemény szoknyák széles, terebélyes formát adtak az alaknak. A felsőszoknyák anyaga liszter, selyem, vastag selyem, puplin, karton, bársony lehet, az alkalomnak és kornak megfelelően. Színük is sokféle. A szoknyákat „plivelték". Áz idősebbek festös szoknyákat viseltek. A 30-as években kezdték a szoknyákat otthon plisszírozni. A szövetszoknyát lerakták és forró kenyeret tettek rá, hogy megpárolódjék. A kötények liszter, selyem, klott, vagy mosó anyagból készültek, és csipkével, fodorrol szegélyezték. A 30-as évek folyamatát jelzi. Télen kabátot viseltek. Vastagabb szövetből varrták és vatelinnal is kibélelték. Testhez szabott, karcsúsított vonalú. Alja a csípőt is takarja. A kabát közvetlenül az áll alatt záródik. Sötét színű anyagokból varrták. A nagy hidegben az idősebbek cifra ködmönt is hordtak. A bekecs is téli viselet volt. FEJVISELET. A lányok hosszú haját szélesen, „sokasba" fonták be (voltak akiknek harmicasba is). A fejtetőn a szélesre befont „ágakból* lúdtojás alakú kontyot formáltak. Ez volt az ünnepi fejviselet. Vasárnap és ünnepnap kendő nélkül jártak a lányok. Munkába kikeményített kendőben mentek. A menyecskék „tupétba* fésülték a hajukat, erre került az elmaradhatatlan hátrakötő kendő, amely a menyecskék (az asszonyi állapot) ismertetője volt. A hátrakötő kendőt később itt is a „süsü" váltotta fel. Az asszonyok fejéről elmaradhatatlan még a kendő. Az alkalomnak és körülményeknek megfelelően különböző mintájú, minőségű és színű kendőt viseltek. Ünnepkor a plüssvirágos, a selyem, a szövet vagy a ternó kendőt hordták legszívesebben. Télen a posztó vagy a „zsenilia" kendőt viselték. Ezek is különböző színűek lehettek (barna, zöld, kék, fekete). A kendőn hosszú „csücsköt" hagytak. A menyasszony feketébe öltözött, de a métáján jelent meg a fehér-fodros, hímzett kötény. INGEK. Az ingek alja csípőig ér, és bekötődik a szoknyába. Jellegzetes ing a sípujjú vászon ing. Alja vászonból készült, a keskeny, könyökig érő ujját pamutos vászonból vagy gyolcsból varrták. A sípujjú-ing ujját cakkozással és keskeny hímzéssel díszítették. Elterjedt a fodros ujjú ing is. Bő, fodros ujját csipke szegélyezi. A fodros ujjú ingre prusz. likot öltöttek. A pruszlikot bársonyból, vastagselyemböl vagy könnyű mosóanyagból varrták. Fehér sujtással díszítették. A testhez szabott, mély kivágású pruszlik (lajbi) derékig ért. A derekán keskeny fodor veszi körül és kapcsokkal záródik. A keskeny sipujjú inget pruszlik nélkül hordták. BLÚZOK. A blúz általában a szoknya anyagából készült. Szabásminta után varrták, ezért városias a jellege. A gallér, a mandzsettamegoldás, a gombokkal való díszítés is a polgáriasodás nyecskének már vidám szinü, cifra ruhája volt. A gyermekek 6 éves korukig „zobony"ban jártak, a fejükön „féketőt" viseltek. A férfiak o vászonöltözet elhagyása után „furulya" nadrágot, csizmát, lajbit, kabátot viseltek. JÓKAI MARIA
