A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
PRÓZAÍRÓINK ARCKÉPCSARNOKA SZÉNÁSSY ZOLTÁN Szénóssy Zoltán Komáromban született. Iskoláit a komáromi és a pápai kollégiumban végezte, majd a bratislavai Komensky egyetemen szerzett tanári diplomát. Ugyanitt avatták bölcsészdoktorrá is. Tanulmányai és értekezései a hazai és külföldi szaksajtókban láttak napvilágot. Érdeklődésének fő területe szülővárosának, Koráromnak kultúrtörténeti jelentősége, a város múltját fémjelző nagyjainak értékelése. Regionális történeti kutatásainak eredményeként írta meg a Klapka tábornokról és Jókai Mórról szóló monográfiáját. A szerző előkészületben lévő műve: Adyfalvától Zágonig című irodalomtörténeti riportkötet. A„CSÚCSAI KERT " Csúcsa, a Kolozs megyei kisközség a festői Királyhágó tövében fekszik. Az apáról fiúra szálló népmonda szerint a Körös menti malomban dolgozott valaha Kinizsi Pál, a későbbi híres törökverő, aki innen csapott fel katonának Hunyadi Mátyás seregébe. A történelmi vonatkozások mellett a község irodalmi szempontból is jelentős: a kis református templom mellett emelkedő hegyoldalban áll a híres Bonczakastély, amelynek 1915-től 1918-ig Ady Endre volt lakója. A Kőrös hídján átlépve, hatalmas faragott fakapu fogad. Meredek kerti út vezet fel a várszerűen kiemelkedő kastélyhoz. A festői látványt és a kastély urát hadd mutassa be Ady, aki négy esztendőt töltött a falak között: „Boncza: Jókai regényalak. .. Annyi pénzen, amenynyin az Alföldön kétezer hold búzatermő földet vehetett volna, megvette a csúcsai hegyet, négy kastélyt épített a hegyoldalba, négy kastélyt sziklába vágott terraszokon, egymás hegyébe, fel a csúcsig. A hegy lábánál a Kőrös vágtat s az egészet sziklabástya szegélyezi — épp csak ágyúrések hiányoznak, hogy középkor legyen.“ A négy közül a legnagyobb a Boncza-család rezidenciája, míg az un. „kis kerti ház“ Ady és Csinszka, a fiatalok lakása volt. A ház falán fehér márványtábla idézi Ady szellemét (román nyelvű) és tanúskodik arról, hogy e kis — ma koszorúkkal díszített — szobában születtek a Csinszka-dalok. Ady útja Nagyváradról Párizson keresztül vezetett Csúcsára. A Svájcban nevelkedő várkisasszony a géniuszt látta és tisztelte Adyban, és nagyműveltségű dzsentri lányt magával ragadták az „Üj versek“ költőjének sorai. A kezdetről így vall Boncza Berta: „Már nem tudom hol, de egy erkélyen olvastam a Fantom-ot... Arra emlékszem, hogy nagyon meghatott ennek a versnek a hangja, újra elolvastam, alatta a költő nevét is: Ady Endre, soha nem hallottam róla és az újsággal a kezemben, sokáig elgondolkodtam a versről. ..“ Vészi József, Csinszka atyai barátja írja az előbbiek margójára: „Téged, ábrándos lelkű, makacs akaratú kislányt, aki Svájcban nevelődtél, elhódított az Ady Endre költészete. Beleszerettél dalaiba és dalai révén magába a költőbe és eltökélted magad, az övé leszel, ő a Tied lesz, ha ezer akadály, menny és pokol állja is útját eltökélésednek. Te törékeny, gyenge kislány kiharcoltad magadnak boldogságodat. Levelezni kezdtél Ady Endrével; akkoriban mi, akiknek körében töltötte munkás napjait és szilaj éjszakáit, mi nem tudtunk semmit a kettőtök titkáról.“ Ady és Boncza Berta három évi látatlan ismeretség után találkoznak először — közben sűrűn leveleznek egymással — amikor 1914 áprilisában Ady eleget tesz a csúcsai meghívásnak. A költő előzőleg Nagyváradon régi barátaival találkozott, és a hajnalba nyúló együttlét után — alig pihenten — indult Csúcsa felé. A váradi éjszaka utáni mámoros hangulatba Ady túlment a kitűzött célon, és csak Bánffyhunyadon veszi észre, hogy elhagyta a csúcsai állomást. Így kénytelen volt megvárni a visszafelé tartó vonatot, s csak nagy késéssel érkezhetett Csúcsára. Csinszkával történt első találkozásikról Dénes Zsófiának így számol be: „Tudtad, ugye, hogy Bertukával vagy három éve levelezem. Eddig nem láttuk egymást, most először. Nemhivatalosan látogattam oda, az apja nem is volt otthon, csak a nagyanyja és a nagynénje őrizték. Este érkeztem meg, a kocsim körül a sötétben mindenféle nő volt, az arcát nem láttam senkinek, de mikor kezet fogtam vele, megismertem, hogy ő az. „Első találkozásuk emlékét Vajon milyennek láttál című versében örökíti meg: Gondolod, hogy mindent láttál? S hitted-e, hogy szívig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék. A költő egyre többet tartózkodik Csúcsán, különösen „Édes“ az, • aki egyre unszolja fiát, hogy kérje meg a lány kezét. A leánykérés meg is történik, de az apa válasza elutasító. Tekintve, hogy Csinszka vagyonjogi kérdésekben még nem volt nagykorú, az árvaszék az apai hozzájárulást is megkövetelte. Boncza Miklós vagy egy esztendeig akadályozta meg a frigykötést. Hatvány Lajosnak, a jóbarátnak így számol be Ady kettőjük ébredő szerelméről: „Nevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultan szeretek egy alig húszéves kislányt. Ügy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi.“ Az emócionális feszültségre és telítettségre jellemző a kölcsönös becézgetés. Ehhez a momentumhoz kötődik a sokat vitatott Csinszka név születése is. Kettőjük dialógusát Révész Béla így mondja el: „Olyan jól érzem magam itten, hogy beveszem magam ide, mint egy lézengő lengyel ritler. .. Bertuka felelt: — Én tudnék is a Maga számára egy ügyes lengyel nevet, például: Csacsinszky... Ady válaszol: — Nem, megcsúfolni nem hagyom magam, de azért helyes, legyen belőle ennyi: Csinszky... És a semmis szavak örökéletbe varázslója, játszó Ady Endre befejezte a mondatot: — Maga pedig akkor Csinszka itt maradt, megmaradt, mint Léda..Végre, 1915. március 20-án megjött az árvaszéki végzés, s ezzel elhárult útjukból minden akadály. 1915. március 28-án kötöttek házasságot Pesten a Szilágyi Dezső-téri ref. templomban. Tanúk voltak: Ady Lajos és Vészi József. Az álmok és ábrándok, álmodozások és tervek megvalósultak. Ady és Csinszka beköltöztek a kis kerti házba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kőrös völgyére, s a kanyargó folyó mellett futó országúira és vasútra. Ám a síneken felvirágzott katonavonatok dübörögnek. Be sokáig várakozék Én, árvult társtalan Kain S ím, hirtelen érkeztek hozzám A társaim, a társaim, Levitézlettjei a kedvnek. Csúcsa csak átmenetileg bizonyult a boldogság szigetének. Az első heteket, hónapokat az egymásra találás és a testi-lelki együttlét aranyfelhői ragyogják be. Mind Csinszka, mind Ády boldogan vallanak az első csúcsai hetekről. A várkisasszony, akinek teljesült az álma, és Ady Endréné lett, így ir Ady szüleinek: ,;Két lehetetlenül boldog, egymásratalált ember üzeni haza, hogy ilyen szépnek látni az életet és magunkat talán nem is szabad.“ Ady az Őrizem a szemedet című versében vall az egymásra találás boldog napjairól : Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet. Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Csinszka alakja körül az elmúlt évtizedben különböző vélemények láttak napvilágot. Egyes kutatók feldicsőítik, mások elmarasztalják. Így, eléggé zavaros képet nyerhetünk a Robotós Imre tollából megjelent „Az igazi Csinszka“ című dokumentumriport alapján is. Hogy mennyiben volt Csinszka áldozat, s mennyiben kevésbé az, ezen tanulmányban nem kívánom eldönteni, csupán Ruffy Péter írását szeretném idézni — elgondolkoztatásul: „Irodalmi lexikonunk Csinszkában egy „igazi élettársat“ lát. A magyar irodalom története (1965) „egy teljes élet igényét“ veti föl. Révész Béla szerint Csinszka élete Ady mellett „áldozó, leboruló“ volt, Vészi József szerint — és most Robotos idézetéből merítek — ő volt Ady Endre „egyetlen tiszta szerelme“. Hatvány Lajos szerint Ady Csinszkának „az otthon kedves, éltető melegét... köszönhette“, s a költő „nagyon szerette Csinszkáját.“ Bölöni György úgy véli hogy egy „asszony nem adhatott volna Adynak többet fiatalságban, szeretetben, emberségben.“ Bár az is igaz, hogy ő is elkövette azt az emberi gyengeséget — mint Szendrey Júlia — hogy hamarosan férjhez ment, Márffy Ödön festőművészhez. A csúcsai boldog napokat csakhamár elfújja az idő szele. A háború borzalmai földúlnak palotát és kunyhót. Két oldalról is támadják a költőt. Háborúellenes kiállásáért árulónak nevezik. Rossz magyarnak kiáltják ki azt, aki népének legnagyobb fia és prófétája volt. Támadják azonban személyét is, nemcsak költészetét. A halálosan beteg költőt háromszor is sorozzák: Bánffyhunyadon, Tasnádon, majd Kolozsvárt. Ady egy lépést sem tesz felmentése érdekében, Csinszka azonban felmenteti, szabályszerűen a Nyugat írólistáján. A testi és lelki fájdalmak megviselik amúgy is ingatag egészségi állapotát. 1917 elején meghal apósa, Boncza Miklós, mielőtt lányával és vejével kibékült volna. A költő a ravatalon látja először egykori apósát. Az ő pesti lakásába költöznek be az esztendő végén, a Veres Pálné utcába. 1918 tavaszától azonban ismét Csúcsán találjuk az Ady házaspárt. Az árnyas kert és a falusi csend ezúttal nem hozza meg a kívánt gyógyulást. Ady állapota egyre romlik. Csinszka Hatvány Lajoshoz intézett levelében így számol be Ady állapotáról: „Bandi beteg és ez egyszer komolyan az — félek. A betegsége nagy baj. Nem tud dolgozni.“ Hatvány Lajos nevénél egy gondolat erejéig meg kell állnunk. Adynak nemcsak barátja volt, hanem verseit is ő rendezte sajtó alá. A háború alatt Adynak nem jelent meg egy kötete sem. Hatvány vállalja a közbejárást, kilincselést, a hatóságokkal való hadakozást. Lelkes munkája eredményeként 1918 nyarán meg jelenik Ady utolsó kötete: „A halottak élén“. A Pallas igazgatója személyesen vitte le az első példányt Csúcsára. Ady, aki éveken át küzdött, hogy ismét a nyilvánosság elé léphessen, most már örülni sem tud. Révész Béla írja: Megforgatta, megnézte és félretette a könyvet.. Egészsége rohamosan hanyatlik. Már csak felvillanásai vannak, a folyamatos alkotó munkára képtelen. A csúcsai utolsó hetekről Vezér Erzsébet tudósít: „Nyár végén áthivatja magához édesanyját és öccsét. Szokatlanul ellágyult hangulatban fogadja őket. Pár hónap múlva megtudták, hogy búcsúzott.“ S az összeomlás és forradalmak hatására megírja utolsó versét Csúcsán, 1918 októberében: „Az utolsó hajók“ címmel: Szabad, hű tenger volt a lelkem, Nem érdemeltem, Hogy most legyen fáradt, hullámtalan holt, Mert igazam volt, igazam volt. Október végén Pestre utaznak. Az őszirózsás forradalom napjaiban érkeznek a fővárosba. Ady ezzel végleg elhagyta Csúcsát, és a kastély a hozzá tartozó ötezer holddal együtt Goga Octavian tulajdonába került. Jelenleg a kastélyban a román költő és politikus emlékmúzeuma látható. Ady pedig alig élte túl egykét hónappal a csúcsáról való menekülést. Még Pesten megírja utolsó költeményét: „Üdvözlet a győzőnek“ címmel és 1919 január 27-én utolsót dobbant a népéért dobogó szíve. Mi is elbúcsúzunk Csúcsától. És kinek a szavaival búcsúzhatnánk méltóképpen, mint Csinszkáéval, aki 1919-ben írja a csúcsai kertet viszszasíró versét: Vágyva, sírva áldom a kertet. A kertet, aki őriz engem, A kertet, aki hazavár! Ott volna bölcs, csöndbe békülve nézni, hogy szeretnek a fák, milyen tiszták az ősi vágyak, ha egybefonódnak az ágak s hogy égnek a begóniák! (Csúcsai kert) 14
