A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
V lőtt az öltözőben Megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli a Magyar Területi Színház o Jelenet a jubileumi évad első bemutatójából (A. Arbuzov: Tánya) sorunkra. A többi bemutatót magyar, szovjet és a világ drámairodalmának egyéb alkotásai jelentették. Nézőink száma? Durván számolva mintegy kétmillió. És talán még egy érdekes adat: egy-egy előadás miatt átlagosan száz kilométert kell utazniuk színészeinknek. A művészi fejlődés mérföldkövei? Általában öt-tíz éves időszakokra oszlik. Véleményem szerint öt esztendei kemény munka árán értük el, hogy játékunk már hivatásos mércével is mérhető volt. A tizedik évforduló évében sikerült szakítanunk a pusztán naturalista jellegű játékstílus gyakorta ismétlődő jegyeivel. Szinészállományunkat tekintve, a MATESZ 1965-ben jutott el eddigi alkotótevékenységének csúcspontjára; 1970-ben pedig megnyithattuk színházunk kassai részlegét, a ma már egyre népszerűbbé váló Thália Színpadot. ,És mi az, ami az igazgatólendezöt a MATESZ-hez fűzi? Feszes, zárt arcvonásai barátságosan föloldódnak. Számomra megunhatatlan öröm ez a munka ... És kötelesség az egyre újabb színházi élményekre váró közönséggel szemben!... Érdemes volt? Érdemes volt a MATESZ komáromi együtteséhez szerződni? — kérdem a Tragédia Adámjától, az Othelló Jógájától, a Meridián és az Ezüstjaguár lljájától, a társulat egyik legfiatalabb tagjától: HOLOCSY ISTVÁNTÓL. Jó emlékekkel, szeretettel váltam meg a színháztól tavaly, tényleges katonai szolgálatom teljesítésének esztendeje előtt. Most, hogy a nyáron leszereltem, még nagyobb örömmel tértem vissza Komáromba. Megszerettem ezt a várost, jó közösségi szellem uralkodik a társulatban is. Most régi tagnak vagy újoncnak érzed magad színésztársaid körében? A Katonai Művészegyüttes után az első napokban az újdonság varázsával hatott minden . . . De ez csak néhány napig tartott, azóta újra meghittnek és otthonosnak tűnik a színház. A szerepálmairól, távolabbi terveiről kérdezem. Bárhogyis fordítom a szót, mindig tőmondatokba zsúfolja válaszát: Dolgozni akarok . . . Sokat! Csupán huzamosabb faggatás után derül ki, hogy színházi szerepei mellett szavalóműsorokra, egyéni előadói estekre gondol és a lehető legtöbb rádiószereplésre vágyik ... És ami- különösen rokonszenves szavaiban: színház iránti hűségben és kitartásban főiskolát végzett színészeink közül kiváló tehetségű kollégáját, Dráfi Mátyást tartja példaképének. Színházunk egyik legnépszerűbb, legkiválóbb művésznője: FERENCZY ANNA megértőén bólogat mellettünk. Egyik alapító tagja a társulatnak, így huszonöt éve éli a MATESZ diktálta életformát. De most sem panaszkodik, hanem eddigi művészi pályafutásához hasonlóan, arcának minden rezdülésével, minden egyes szavával lelkesedik a színészetért. Csodás varázs ejti hatalmába az embert, ha kilép a színpadra . .. Kihúzom magam vagy a szerep szükségletei szerint meggörnyedek és megfeledkezem a mindennapi élet összes gondjairól. Sokszor még útban hazafelé sem törik meg a színpadon érzett varázs . . . Mindenki tudja, hogy nekem a színház az életem! És a család? Segítenek. Megértő férjem és két derék gyerekem van. A színház és a család teszi teljessé életemet. Látni kell ujjainak örök-nyugtalan játékát, az arcát, a szemében villanó tüzet, amikor ezeket a szavakat mondja. Szavakkal egyszerűen képtelenség ecsetelni ezt a boldog ragaszkodást, ezt az örömteli lángolást . . . Huszonöt esztendő! A művészi munka nem könnyű s egyre változó körülményeihez mérten tekintélyes idő. De vajon miként értékelhető az elmúlt két és fél évtized a MATESZ művészi „konyhájában": a dramaturgián? KMÉCZKÓ MIHÁLY válaszol: — Színházunk minden bemutatójának elsősorban társadalmi és művelődéspolitikai célkitűzéseket kell támogatnia. E cél értelmében állítjuk össze dramaturgiai tervünket, melynek azonban több sajátosságot is tükröznie kell. Esetünkben ez a hazai magyar drámairodalom mennyiségi és minőségi gyarapításának szándéka. Tulajdonképpen mi a dramaturg feladata? Az, hogy darabokat találjon a színház számára, hogy írókat beszéljen rá a színműírásra, hogy a születő művek mellett bábáskodjon, hogy kiérezze, ami rossz, s színpadra alkalmatlan. Mindez, s persze még sok más hivatali és egyéb teendő. A kortárs drámák születésénél 'hogy dolgozik az írókkal? A dramaturg gyakran ad ötletet az írónak, de ennek úgy kell történnie, hogy az író ezt a sajátjának érezze. Úgy, mintha ez neki jutott volna eszébe. A dramaturg jelenléte akkor értékelhető helyesen egy-egy műben, ha ez a jelenlét tulajdonképpen nem érzékelhető. Ekkor sikerült megtalálni a szerzővel való együttműködés helyes arányait. Jó, ha a leendő rendező is nyomon kíséri a születendő darabot. Színházunk ezüstjubileuma kapcsán kérdeztem meg a fiatal dramaturgot: véleménye szerint kialakult-e már a MATESZ sajátos profilja? Egyből, határozottan válaszolt: Kialakulóban van! Ehhez ellenben az kell, hogy minél több hazai magyar író színművét játszhassuk el; hogy ezek a darabok egy bizonyos ponton a csehszlovákiai magyarok problémáit tükrözzék. örömmel újságolhatom, hogy a jubileumi évad játéktervében két új hazai magyar dráma bemutatása is szerepel! Ottjártunkkor mi is színészekké váltunk egy estére: beültünk a tájoló társasgépkocsiba, hogy megnézzünk egy vidéki előadást. Hideg őszi este volt aznap. De a nézőtér forró tapssal jutalmazta a szereplőket, az arcokon öröm és elégedettség ült. A színház valóban csodákra képes! ... És bizony jócskán elmúlt már éjfél, amikor a busz ablakából viszontláttuk a nyirkos éjszaka sötétjébe burkolódzó Komáromot. BORSAI M. PÉTER PRANDL SÁNDOR felvételei 13
