A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-22 / 42. szám

V lőtt az öltözőben Megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli a Magyar Területi Színház o Jelenet a jubileumi évad első bemuta­tójából (A. Arbuzov: Tánya) sorunkra. A többi bemutatót ma­gyar, szovjet és a világ drámairo­dalmának egyéb alkotásai jelentet­ték. Nézőink száma? Durván szá­molva mintegy kétmillió. És talán még egy érdekes adat: egy-egy előadás miatt átlagosan száz kilo­métert kell utazniuk színészeinknek. A művészi fejlődés mérföld­kövei? Általában öt-tíz éves idősza­kokra oszlik. Véleményem szerint öt esztendei kemény munka árán ér­tük el, hogy játékunk már hivatásos mércével is mérhető volt. A tizedik évforduló évében sikerült szakíta­nunk a pusztán naturalista jellegű játékstílus gyakorta ismétlődő je­gyeivel. Szinészállományunkat te­kintve, a MATESZ 1965-ben jutott el eddigi alkotótevékenységének csúcspontjára; 1970-ben pedig megnyithattuk színházunk kassai részlegét, a ma már egyre népsze­rűbbé váló Thália Színpadot. ,És mi az, ami az igazgató­­lendezöt a MATESZ-hez fűzi? Feszes, zárt arcvonásai barátsá­gosan föloldódnak. Számomra megunhatatlan öröm ez a munka ... És kötelesség az egyre újabb színházi élmények­re váró közönséggel szemben!... Érdemes volt? Érdemes volt a MATESZ komáromi együtteséhez szerződni? — kérdem a Tragédia Adámjától, az Othelló Jógájától, a Meridián és az Ezüstjaguár lljá­­jától, a társulat egyik legfiatalabb tagjától: HOLOCSY ISTVÁNTÓL. Jó emlékekkel, szeretettel vál­tam meg a színháztól tavaly, tény­leges katonai szolgálatom teljesíté­sének esztendeje előtt. Most, hogy a nyáron leszereltem, még nagyobb örömmel tértem vissza Komáromba. Megszerettem ezt a várost, jó kö­zösségi szellem uralkodik a társu­latban is. Most régi tagnak vagy újonc­nak érzed magad színésztársaid körében? A Katonai Művészegyüttes után az első napokban az újdon­ság varázsával hatott minden . . . De ez csak néhány napig tartott, azóta újra meghittnek és otthonos­nak tűnik a színház. A szerepálmairól, távolabbi ter­veiről kérdezem. Bárhogyis fordítom a szót, mindig tőmondatokba zsú­folja válaszát: Dolgozni akarok . . . Sokat! Csupán huzamosabb faggatás után derül ki, hogy színházi szere­pei mellett szavalóműsorokra, egyé­ni előadói estekre gondol és a le­hető legtöbb rádiószereplésre vá­gyik ... És ami- különösen rokon­szenves szavaiban: színház iránti hűségben és kitartásban főisko­lát végzett színészeink közül kiváló tehetségű kollégáját, Dráfi Mátyást tartja példaképének. Színházunk egyik legnépszerűbb, legkiválóbb művésznője: FEREN­CZY ANNA megértőén bólogat mellettünk. Egyik alapító tagja a társulatnak, így huszonöt éve éli a MATESZ diktálta életformát. De most sem panaszkodik, hanem ed­digi művészi pályafutásához hason­lóan, arcának minden rezdülésével, minden egyes szavával lelkesedik a színészetért. Csodás varázs ejti hatalmába az embert, ha kilép a színpadra . .. Kihúzom magam vagy a szerep szükségletei szerint meggörnyedek és megfeledkezem a mindennapi élet összes gondjairól. Sokszor még útban hazafelé sem törik meg a színpadon érzett varázs . . . Minden­ki tudja, hogy nekem a színház az életem! És a család? Segítenek. Megértő férjem és két derék gyerekem van. A színház és a család teszi teljessé életemet. Látni kell ujjainak örök-nyugtalan játékát, az arcát, a szemében vil­lanó tüzet, amikor ezeket a szava­kat mondja. Szavakkal egyszerűen képtelenség ecsetelni ezt a boldog ragaszkodást, ezt az örömteli lán­golást . . . Huszonöt esztendő! A művészi munka nem könnyű s egyre változó körülményeihez mérten tekintélyes idő. De vajon miként értékelhető az elmúlt két és fél évtized a MA­TESZ művészi „konyhájában": a dramaturgián? KMÉCZKÓ MIHÁLY válaszol: — Színházunk minden bemuta­tójának elsősorban társadalmi és művelődéspolitikai célkitűzéseket kell támogatnia. E cél értelmében állítjuk össze dramaturgiai tervün­ket, melynek azonban több sajátos­ságot is tükröznie kell. Esetünkben ez a hazai magyar drámairodalom mennyiségi és minőségi gyarapítá­sának szándéka. Tulajdonképpen mi a drama­turg feladata? Az, hogy darabokat találjon a színház számára, hogy írókat be­széljen rá a színműírásra, hogy a születő művek mellett bábáskodjon, hogy kiérezze, ami rossz, s színpad­ra alkalmatlan. Mindez, s persze még sok más hivatali és egyéb teendő. A kortárs drámák születésénél 'hogy dolgozik az írókkal? A dramaturg gyakran ad ötle­tet az írónak, de ennek úgy kell történnie, hogy az író ezt a saját­jának érezze. Úgy, mintha ez neki jutott volna eszébe. A dramaturg jelenléte akkor értékelhető helyesen egy-egy műben, ha ez a jelenlét tulajdonképpen nem érzékelhető. Ekkor sikerült megtalálni a szerző­vel való együttműködés helyes ará­nyait. Jó, ha a leendő rendező is nyomon kíséri a születendő dara­bot. Színházunk ezüstjubileuma kap­csán kérdeztem meg a fiatal dra­maturgot: véleménye szerint kiala­kult-e már a MATESZ sajátos pro­filja? Egyből, határozottan vála­szolt: Kialakulóban van! Ehhez el­lenben az kell, hogy minél több hazai magyar író színművét játsz­­hassuk el; hogy ezek a darabok egy bizonyos ponton a csehszlová­kiai magyarok problémáit tükröz­zék. örömmel újságolhatom, hogy a jubileumi évad játéktervében két új hazai magyar dráma bemutatá­sa is szerepel! Ottjártunkkor mi is színészekké váltunk egy estére: beültünk a tá­joló társasgépkocsiba, hogy meg­nézzünk egy vidéki előadást. Hideg őszi este volt aznap. De a nézőtér forró tapssal jutalmazta a szerep­lőket, az arcokon öröm és elége­dettség ült. A színház valóban csodákra képes! ... És bizony jócskán elmúlt már éjfél, amikor a busz ablakából viszontláttuk a nyirkos éjszaka sö­tétjébe burkolódzó Komáromot. BORSAI M. PÉTER PRANDL SÁNDOR felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents