A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A Csób környéki viselet legrégibb formájával Bátorfalun (Bátorová) találkozunk. Jellemző erre a viseletre, hogy a szoknyát jóval a derék ajatt kötötték meg. A kivetkőzés itt későn kezdődött meg. A fiatalok a hetvenes években kezdtek vásárolt ruhában járni, az idősebbek még ma is a hagyományos paraszti viseletét hordják. A női öltözet alapját a századforduló idején a féling és a „pendöl" képezte, majd az első világháború után divatba jött a hosszúing. Régebben a pendölre 6—8 alsószoknyát vettek fel, de a második világháború után már csak kettőt-hármat, mindig úgy, hogy a csipke a felsőszoknya alól kilátsszék. A fiatalok felsőszoknyái rendszerint fehér alapú, élénk színű virágmintás anyagból készültek. Szoknyáikat függőleges apró, éles ráncokba szedték és vasalták le. Később a ráncok nagyobbak lettek, végül teljesen körbe lerakták a szoknyát. Ekkor már a kötényt is elhagyták. „Szakácskájuk” (kötényük) anyaga mindig fekete volt, színes kötőjét elöl kötötték meg. A féling fölött kasmír lajbit viseltek, erre a fehér hímezett vagy kasmír nyakbakendőt úgy kötötték, hogy elől látni lehessen az inget. Erre került a soksoros gyöngy. Félünneplő nyári viselet volt a „Szabadka” is, amelyet a 70-es években a blúz váltott fel. Télen a „bélelt vizitkét” hordták. A lányok a hajukat középen választották el és két „vrekocsba" fonták. A két hajfonatot a fejen koszorú formába tűzték fel. A menyecskék a kontyra „fiketőt" tettek, erre került a „grajzli”, a csipke, a „villuska", majd a „tarajka”. A tarajka fölé került a „zsalikendő". Az idősebb asszonyok kontykendője sötét, leggyakrabban fekete volt. Nagyünnepek alkalmával erre kötötték a selyem vagy szövetkendőt. A felsőkendők viselésében is különbséget tettek a nagyünneplő, a félünneplő és a hétköznapi között. A lábukon csizmát viseltek, kapcával kiegészítve. A menyasszony Bátorfalun fehér slingelt viseletben esküdött, fejére a „telifejkoszorú" került. A férfiak viselete a századforduló idején a' vászoning és bőszárú vászongatya volt. Ingeik „vállfótosak" voltak, elöl gazdagon hímezve fehér, apró hímzéssel. A „németvállú" férfiing az első világháború után jött divatba. Ebben az időben kezdték viselni a kétellenzős sötétkék posztó zsinóros nadrágot is, főleg télen. Nyáron még ünnepeken is megmaradtak a vászongatya viselésénél, egészen a második világháborúig. A vászongatyát végleg a hatvanas években hagyták el. A sötétkék posztómellényt télen-nyáron viselték. Télen ehhez sötétkék zsinórokkal, gombokkal díszített bélelt télikabátot vettek fel. A férfiak viseletének fontos tartozéka volt a fekete klott szakácska, amelyet minden alkalommal viseltek. A szakácskák kötője mindig színes volt. Szerették a kék, zöld, rózsaszín, piros kötőket. Télen-nyáron csizmát öltöttek, fejükön fekete posztókalapot viseltek. A gyerekek hét-nyolc éves korukig szoknyában jártak. MÉRYNÉ T. MARGIT
