A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
„METEOR"-ANTENNA Az időjárás megfigyelése, a klímaváltozások előrejelzése fontos feladat: A Meteorológiai Világszervezet (WMO) az egész Földet átfogó programot dolgozott ki, amely elősegíti, hogy az információk minél pontosabbak legyenek. A program keretében a Szovjetunióban „Meteor” elnevezésű időjárás-megfigyelő műhold^hálózatot építettek ki. A Novoszibirszk mellett felállított érdekes alakú antenna ezeknek a meteorológiai műholdaknak a jelzéseit fogja fel. „BESZÉLŐ" AUTÓPÁLYÁK A Német Szövetségi Köztársaság egyik betonelem gyárában olyan autópályabetonelemet dolgoztak ki, amelybe finom hosszanti barázdák vannak bemaratva. Ezeknek a barázdáknak a hanglemezekéhez hasonlóan akusztikai információ-átvivő funkciójuk van: bonyolult közlekedési helyzetben hangos tanácsot adhatnak a gépkocsivezetőnek. Az autók kerekei a lemezjátszók tűjéhez hasonlóan letapogatják ezeket a barázdákat. Egy-egy betonlemezen száz párhuzamos barázdát alakítanak ki. A barázdák rezgésbe hozzák a kocsik kerekeit, amelyek azután a jármű karosszériájának adják át a rezgéseket. Az utastér tágas rezonáió tere tiszta hangjelekké alakítja át a rezgéseket. A hangerő olyan nagy, hogy túlszárnyalhat minden más járműzajt. A bonyolult autópálya-kereszteződések előtt beépített „beszélő“ autópálya-elemek fontos felvilágosítást közölhetnek a járművezetővel. A jármű sebességétől függően magas női hangon vagy mély basszusban közölhetik például: Köln felé a következő elágazás. Az olasz autósztrádák igazgatósága behatóan érdeklődik a beszélő autópálya-elemek iránt. A VAK IS LATHATJA...?! ANIZOTROP MÁGNES ÚJ ALAPANYAGBÓL A jelenleg használt mágnesek mintegy 90 százaléka ALNICÓ-ból (ALumínium-NIkkel-CObalt ötvözetből) vagy vasoxid alapanyagból készül. Az alnico-mágnesek kedveltebbek, jó mágneses tulajdonságaik miatt, de hátrányuk, hogy ötvöző anyagaiknak egy része — a kobalt és a nikkel — drága és nehezen szerezhető be. Emiatt újabban, a vasoxid-alapanyagú ún. ferrit-mágnesek terjednek el. A ferrit-mágnesek teljesítőképessége azonban nem éri el az alnicóét. A japán Matsushita új mágnest fejlesztett ki, amelynek alapanyagai — a mangán, az alumínium és a szén — a természetben nagy menynyiségben fordulnak elő. A kísérletek kezdetén a mangán-alumíniumszén alapanyagú mágnes izotrop szerkezetű volt, vagyis az egyes mágneses momentumok minden irányban véletlenszerűen helyezkedtek el. Újabban Matsushitának sikerült az A világtalan férfi úgy megy át a parkoló autók között, mintha látná őket — hála a kezében tartott, zsebrádióra emlékeztető készüléknek. Az angol találmány segítségével a vakok a fülükkel „látnak”. A készülék infravörös sugarakat bocsát ki, amelyek a tárgyakról visszaverődve, hangjelekké alakulnak. A hangot a vak fülhallgatón érzékeli, és a hang magassága alapján „látja”, hogy a két méternél nem távolabbi tárgy hogyan helyezkedik el. Kis gyakorlattal még hasonló alakú álló és mozgó akadályok — például a lámpaoszlop és a sétáló ember — között is különbséget lehet tenni. A feltaláló most egy kisebb, szemüvegkeretbe építhető, valamint egy kétsugaras, továbbfejlesztett változaton dolgozik. Ez az utóbbi azt is érzékeltetné, hogy a tárgy közeledik-e vagy távolodik. új mágnesötvözelet anizotroppá alakítania, azaz a mágneses momentumokat egy irányban rendeznie, s ily módon a teljesítményt az ötszörösére emelni. Az új anizotrop mangánalumínium-szén mágnes teljesítmény szempontjából egyenértékű a legjobb alnico-mágnesekkel, de azokkal szemben — a feltaláló szerint — több előnyös tulajdonsággal rendelkezik: alapanyaga olcsóbb és könynyebben beszerezhető; fajsúlya 30 százalékkal kisebb; jobban megmunkálható, fúrható, esztergálható, nagyobb a mechanikai szilárdsága; melegen extrudálható (alakítható), ezért tömeggyártásra is alkalmas. RÉGI KOROK ORVOSTUDOMÁNYA GÖRÖGORSZÁG 2. AZ ORVOSOK FEJEDELME Aszklepiosz szentélyei egész Görögországban elterjedtek. Különösen ott volt sok belőlük, ahol valamilyen jótékony hatású víz tört fel a föld mélyéből, vagy ahol igen tiszta volt a levegő. Ezzel magyarázható, hogy az orvos-papok hókusz-pókuszainak, varázsmondókáinak volt illetve lehetett gyógyító ereje. Idővel azonban mind többen voltak azok, akik kételkedni kezdtek az orvos-papok tudományában, elsősorban azért, mert a felgyülemlett tényanyagot nem lehetett holmi mítoszok alapján rendszerbe foglalni. Ugyanakkor azt is sokan tudatosították, hogy varázsolni könnyű, sokkal könnyebb mint gyógyítani, csakhogy ettől még a beteg nem fog meggyógyulni, ezért ha eredményesen akarjuk a betegeket kezelni, akkor a nehézségektől sem szabad visszariadnunk, s főképp nem szabad sem a beteget, sem magunkat áltatni azzal, hogy egy kis füstöléssel, egy kis bűbájjal végleg elűzzük a nyavalyát. Hippokratész érdeme, hogy az elsők között ismerte föl ezt az igazságot, s azért lehetett ő az orvostudomány atyja, az orvosok igazi fejedelme, mert először alkalmazta ezt a szemléletet a gyakorlatban. Természetesen túlzásba esnénk, ha azt képzelnénk, hogy Hippokratész fellépésével egy csapásra befellegzett a babonának és a vajákosságnak. Annak tulajdonképpen mind a mai napig nem fellegzett be, hiszen napjainkban is gyakran felbukkannak kuruzslók, csodadoktorok stb., akik kihasználják a valódi orvosok tanácstalanságát vagy megtorpanását és a maguk módszerével biztatják az elcsüggedt beteget, aki persze egy pillanatig sem kételkedik, elvégre az életéről van szó. Hippokratész nagyságát leginkább az mutatja, hogy az akkori igen kezdetleges körülmények között a betegségek okainak racionális magyarázatát kereste, s gyógyítás közben is kerülte mindazt, ami nem tűnt természetesnek számára. Eredményeit, elképzeléseit, módszereit a tudomány természetesen azóta meghaladta, de orvosi etikája és szemlélete időállónak bizonyult. Erről vall az az orvosi munka is, amely Hippokratészi Gyűjtemény (Corpus Hippocraticum) néven ismeretes — sajnos csak töredékben maradt fenn. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a gyűjtemény 54 darabjából csupán 6 származik magától Hippokratésztől, a többinek tanítványai és — ebben nincs semmi meglepő — ellenfelei a szerzői. Az egész azonban Hippokratész szemléletét hordozza, így jogos az elnevezés, s csak azt sajnálhatjuk, hogy a munka töredékes. A Gyűjtemény legismertebb darabja az Aforizmák, egymondatos megállapítások a betegségekről. Némelyikük nagyon találó, mint például az első aforizma: „Rövid az élet, hosszú a mesterség (művészet), elsuhan az alkalom, csalóka a tapasztalás — ítélni nehéz.” Érdekesek a Gyűjtemény további darabjai is. Néhány könyv az orvosi etikával és a régi (értsd: a Hippokratész előtti) orvostudomány elemzésével foglalkozik. Több anatómiai töredék a szívet, izmokat, csontokat, mirigyeket tárgyalja. Egy nagyobb terjedelmű tanulmány, amelynek feltételezhetően Hippokratész a szerzője, a levegő, víz és a lakóhely kórtani szerepével foglalkozik. Az ókori görög orvosok érdeklődési köre igen tág volt, ám ez korántsem jelenti azt, hogy amivel foglalkoztak, ahhoz minden esetben értettek is. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert különösen a középkorban volt elterjedt az a fölfogás, mely szerint Hippokratész és Galénosz (róla még szó lesz) mindent tudtak, amit csak az orvostudományban tudni lehet, megállapításaik kétségbevonhatatlanok és minden esetben helytállóak. Ez az álláspont aztán nemcsak fékezte, de meg is állította egy időre az európai orvostudomány további fejlődését. Ami a Hippokratészi Gyűjteményben és a hippokratészi szemléletben új volt, az talán így foglalható össze: 1. Szembefordulás a természetfeletti erőkbe vetett hittel, a mágiával, a babonával. 2. A természet gyógyító erejének hangsúlyozása. A természet — s így az emberi szervezet is — a rend helyreállítására törekedik. A betegség során a szervezet szenved és ezért harcba lép, viaskodik a kórral. 3. A betegség megismerésének alapja a megfigyelés és a tapasztalás. 4. A betegségek okainak racionális magyarázata. Hippokratész ún. „humorálpatológiai” szemlélete — a belső nedvek közötti egyensúly megbomlása a betegség kiváltó oka — később tévesnek bizonyult, de mégis több volt a mítosznál. 5. Az orvos erkölcsi tisztaságának fontossága. _ez__ (folytatjuk) 22
