A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
romokban áll, és úgy tűnik, hogy turista- Santa Crose templomban, Leonardo attrakcióvá vált. da Vinci, aki a Fiesole hegyoldalról en-Mivel első éjszakánkat közvelenül Ve- gedte fel valaha első repülőgépét, lence előtt az autópályán töltöttük, már Giotto, Veneziano, Rafael, Tizian, akikkorán reggel álltunk Velencében a par. nek műveit végignézhetjük az Uffizi kolóhelyen. Aki azt mondja, hogy Ná- képtárban. Aki Firenzébe megy, ne fepolyt látni ésomeghalni, biztosan nem lejtse megnézni a Ponte Vecchiót {1345-látta még Velencét. Számos újsághír ben épült, 1966-ban az árvízkor nagy közölte már, hogy Velence pusztul. Ezt kár érte), a Kotedrálist, az Altäre della azonban csak a szakértők állapíthatják Patriot, a Palazzo Vecchiót 94 méter meg, mert az egyszerű turista nem veszi magas tornyával (1340-ben épült) és észre, ha bármennyiszer visszatér. Leg- Dávid szobrát, amely három példánynagyobb utcái a szigetek közt húzódó ban áll a város különböző pontján, csatornák (160), amelyeken 378 híd ve-^ Mivel utunk célja az olasz Riviera zet át. Természeti és művészi szépségek- volt, elhagytuk Firenzét. Még mielőtt ben egyike a földkerekség legelső váró- elértük volna Genuát, megnéztük Pisát, sainak. Bizánci, gótikus és reneszánsz amely a 12. századbeli, 55 méter magas stilű palotái és templomai közül kiválik ferde tornyáról hires, a doge-palota múzeuma főleg a velen- Genua, Varazze, Savona, Finale Licei iskola festőinek: Tiziano, Tintoretto, gure, Loano, mind egytől egyig gyö-Paolo Veronese stb. műveit tartalmazza, nyörü tengerparti város. Imperia városde itt van Olaszország leggazdagabb ban három napot töltöttünk a tengerképtára is. Gyönyörűnek látja az utazó parton. Végigmentünk az olasz Riviérán, a Ponte di Rialtót, a Ponte di Sospirit, megnéztük San Remét, Bordigherát, valamint a gondolák százait a Canal Ventimigliát, Albengát, Diano Marinát, Grandén. Mi ugyan nem ültünk gondo- megcsodáltuk szépségüket, különösen Iában, de azért a Szent Márk térre pro- az erre a tájra jellemző sok-sok pálmát, pelleren mentünk. Még a jegyváltásnál olajfaligetet, virágos erkélyt, narancsmulatságos élményünk volt, mert na- fákat, virágzó leandereket, amihez hagyon szerettük volna tudni, mennyibe is sonlót még nem láttunk, kerül egy út. Mivel az olasz tudásom Egy csütörtöki napon, amikor elértük csak nagyon csekély volt, megkérdeztem az olasz—svájci határt, már kétezerötnát az egyik embertől, hogy „quanto száz kilométer volt mögöttünk. Az út, costo?", mire ö csehül kezdett hozzám végig Svájcon nincs több mint kétszáz beszélni. Természetesen ezen aztán kilométer, de nagyon igényes, hiszen mindnyájan nevettünk, mert a legelső Maloja, Silvaplana kisvárosok, St. Moritz ember, akivel Olaszországban beszél- fürdőhely ezernyolcszáz méter magasan tünk, honfitársunk volt. fekszenek, az utak pedig vagy meredek Késő délután elbúcsúztunk Velencétől. szerpentineken vagy pedig szűk utcács- Még ugyanazon a napon rövid megállót kákon vezetnek. tartottunk San Marino államban és az- Amikor elértük Bécset, eleg ottnonoután elindultunk Róma felé. A 200 km-es son éreztük magunkat. Elmúlt a szoautópályán az egyik oldalon magas he- rongó érzés, amely egész utunkon kísért, gyekben, a másik oldalon a kék ten- Még egy éjszaka, gondoltuk, és végre gerben gyönyörködhettünk. otthon leszünk. Utolsó este, Bécs kül-Kedden estefelé, amikor Róma kül- városában, egy parkolóhelyen, elgonvárosába érkeztünk, már ezeregyszáz dolkodtunk, mit is láttunk, tapasztalkilométer volt mögöttünk. Mivel ott sze- tunk. Olaszország nagyon gyönyörű, de rettünk volna maradni Rámában, kérde- sohasem éreztük magunkat biztonságban, zősködtünk, hogy hol találhatnánk par- Csodálattal tapasztaltuk, hogy az kóló helyet. A rómaiak azonban eluta- utak, az autópályák, melyeken ugyan sitottak, sőt arra is figyelmeztettek, hogy fizetni kellett, kitűnőek voltak, simák, az autónkat semmi esetre se hagyjuk mint a tükör, és a tisztaság, ami lépténél. Nem is hittük volna, hogy milyen nyomon körülvett, szinte hihetetlen. Az napunk lesz. Rómában ugyanis nagyon autópályákon minden húszkilométeres nehéz autóval közlekedni, még akkor is, szakaszon pihenőhelyek vannak benzinha valaki egyébként kitűnő autóvezető. kúttal, autójavító-műhellyel, üzlettel, A forgalom nem is olyan gyors, mint kávéházzal, mosdókkal. A városokban bonyolult. Főút ugyan létezik, de a négy egyáltalán nem látni piszkos kukákat, sáv bármelyikébe, még a mellékútról is tele szeméttel, ott az emberek müanyagbe lehet sorolni. Előnyszabály egyálta- zacskóba rakják a szemetet, bekötik, Ián nincs. Kénytelenek voltunk először kiteszik az utcára, és minden reggel elmegtanulni a „bennszülöttek" módsze- viszi az autó. rét, aztán már könnyebben ment az Mosolyogva emlegettük az olasz utazás. Róma ókori és reneszánsz mű- banktisztviselőt, aki amikor útlevelünkön emlékekben páratlanul gazdag. A Szent látta, hogy csehszlovákiaiak vagyunk, Péter-templomot és a Vatikánt Michel- rögtön emlegetni kezdte Karlovy Varyt angelo, Rafael, Perugino legszebb mü- és néhány szlovák szót is tudott. Nevetvei díszítik. Ha végigmegyünk Róma tünk az egyik velencei ékszerészen; utcáin, sorra elénk kerülnek a legszebb a boltjában járva magunk közt azt épületek és árkádok, a Colosseum, mondtuk, hogy az a rengeteg arany a Villa Borghese, a Fontana di Trevi és nem is lehet valódi, mire tiszta magyarmúsok. sággal tiltakozott állításunk ellen. Firenze. Aki meglátogatja Olaszorszá- Bécs és Bratislava között rövid az út, got, nem hiszem, hogy kihagyja azt az számunkra mégis úgy tűnt, hogy végutat, mely Firenzébe vezet. Akaratlanul telenül hosszú. Sosem éreztük igazabbeszünkbe jutnak a régi korok művészei, nak a közmondást: Mindenütt jó, de Michelangole, Dante, Rossini, Galileo legjobb otthon! Galilei, akiknek sírját ott találjuk a PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN AZ ERŐSZAK - HELYTELEN ÉRV A hetvenes évek első felében — sajnos — szinte ugrásszerűen gyarapodott Szlovákiában is a testi sértéssel, a hosszabb-rövidebb ideig tartó táppénzállománnyal járó vagánykodások, késhegyre menő verekedések, illetve a nemzeti bizottságok, közrendészeti szervek, társadalmi szervezetek s más közéleti személyek elleni szóbeli vagy tettleges támadások bűntettének száma . . . Közbiztonsági és igazságügyi szerveink határozott fellépésének eredményeképpen az utóbbi két-három esztendőben számszerűleg „megtorpant" ez a kedvezőtlen társadalmi jelenség, de közrendbontás, testi sértés vagy rágalmazás bűntettével Szlovákiában évente még így is mintegy négyezer bűnöző kerül a vádlottak padjára. Bíróságaink továbbra is a legnagyobb szigorral járnak el a közéleti személyeket szóbelileg fenyítő vagy testileg is bántalmazó egyének ellen, hiszen a rend, a fegyelem és a polgártórsi együttélés szabályainak betartása mindannyiunk érdeke. Járásbíróságaink gyakorlatából hadd idézzünk most néhány konkrét esetet! § Cadcán a 19 éves J. F. a szóbanforgó napon már a munkahelyén nagyobb mennyiségű szeszesitalt fogyasztott. Útban hazafelé, néhány barátjával, a Csehszlovák Tehergépforgalmi Vállalat társasgépkocsiján is felbontottak egy pálinkásüveget; hazaérve pedig J. F. szülőfaluja kocsmájában folytatta az italozást. A nagy mennyiségben elfogyasztott alkoholtól duhaj, kötekedő kedve támadt. Erőszakosan bele-belekötött az italbolt többi vendégébe, lökdösődött, minden áron be akarta bizonyítani, hogy nála nincs erősebb legény a környéken ... A lökdösődésből szóváltás, a szóváltásból verekedés kerekedett, ezért rendőrjórőrt kellett a helyszínre hívni. J. F. először „csak" durván rátámadt a rendőrökre, majd kést rántott s annak kilenc centiméternyi pengéjével hasba szúrta az őt elvezetni akaró rendőrök egyikét. A kivizsgálás során kiderült, hogy tette elkövetésekor vérének alkoholszintje 2,4 % volt. A Cadcai Járásbíróság — a bűntett komolyságára való tekintettel — J. F.-et négy esztendei börtönbüntetésre ítélte. § Tulajdonképpen ugyancsak az ital a főszereplője a vrútkyi Frantisek Fujdiak garázda tettének. Munkahelyén és lakhelyén egyaránt tudják Fujdiakról, hogy gyakorta iszik a megengedettnél többet és ilyenkor kötekedik, garázdálkodik. Természetesen, otthon is. Egy koratavaszi, márciusi estén is részegen jött haza és garázdálkodni kezdett. Megfékezésére feleségének a közbiztonsági szervek segítségét kellett kérnie. A helyszínre érkezett rendőrjárőr először csupán felszólította Fujdiakot, hogy kövesse őket a körzeti rendőrparancsnokságra. Fujdiak azonban rátámadt a közbiztonsági szervek képviselőire, tépni-szaggatni kezdte az egyenruháikat, majd szökni próbált. Amikor utolérték, egy kemény tárggyal és ököllel a rendőrök egyikére támadt; rendőrparancsnokságra szállítása közben pedig szitkozódott s több ízben próbálta testileg bántalmazni a rendőrjárőr további két tagját. Az ügyész a közbiztonsági szervek ellen elkövetett nyílt támadás bűntettével vádolta Frantisek Fujdiakot, s mert a múltban már öt alkalommal állt bíróság előtt, szigorúbb büntetést javasolt számára. A Martini Járásbíróság helyt adott a kérelemnek és a közéleti személyre támadó garázda férfit ötven hónapi szigorított fegyházbüntetésre ítélte. § A „bosszú“ sajátos módszerét eszelte ki a Nová Dubnica-i Ján Neumar. Közrendbontás vádjával feltételes szabadságvesztésre és a perköltségek megtérítésére ítélték. Neumar részletekben, postautalványon folyósította a Povazská Bystrica-i Járásbíróság címére a megítélt összeget. Haragja levezetéseképpen azonban a postautalvány címzettnek szánt szelvényére különböző sértő szövegeket írt az őt elítélt bírókról .. . Neumar „élcelődése" az ügyész tudomására jutott, aki közéleti személy megsértésével s társadalmi szervezet elleni támadással vádolta a közrendbontót — és a bíróság a feltételes büntetést további öt hónapi, ezúttal már feltétel nélküli fegyházbüntetéssel toldotta meg I § A néphadsereget, a nemzeti bizottságok dolgozóit és a közbiztonsági szerveket sértegette a Stará Lubovna-i járás egyik községének italboltjában a negyven esztendős Ján Kamenicky. Közrendbontó tettét súlyosbítja, hogy alaptalan szitkozódását többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyta abban. Az illetékes járásbíróság Kamenickyre oktalan rágalmazás és közéleti személy ellen elkövetett bűntett vádjával egy esztendei feltétel nélküli szabadságvesztést rótt. ■ Lényegében sokáig lapozgathatnánk még az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának a közéleti személyek elleni bűntetteket jegyző periratai között. . . Mivel azonban a tájékozatlanság nem jelent mentséget — általában még csak enyhítő körülményt sem — a szocialista törvényességnek erre vonatkozó tudnivalóiról szólunk. Mit mond hát a törvény a közéleti személyek elleni rágalmazás vagy erőszak kapcsán? A Büntetőtörvénykönyv illetékes paragrafusai szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, aki közéleti személyeket erőszakkal gátol kötelességeik teljesítésében, öt esztendei börtönbüntetés róható arra a tettesre, aki fegyverrel veszélyezteti vagy testi - leg-egészségügyileg is bántalmazza a közéleti személyeket. Ha garázdálkodása közben súlyos sérülést okoz a hatósági közeg képviselőjének, úgy tíz esztendei szigorított fegyházbüntetés kiszabását teszi lehetővé a Büntetőtörvénykönyv. Végül említsük meg a szóbeli sértegetést, rágalmazást is, ami ugyancsak drága „mulatság": ha bebizonyosodik a vádlott bűnössége, felelőtlen kijelentéseiért tizenkét hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az illető... Fölmerülhet valakiben a kérdés: kit tiszteljen közéleti személynek? Nos, a közrend képviselőin, a néphadsereg tagjain és a nemzeti bizottságok dolgozóin kívül ide sorolható az összes hatósági közeg: ide sorolható a szolgálatban lévő vasutas, buszsofőr, a táppénzállomány jogosságáról döntő orvos, a népjóléti- és gyámügyi hivatolok dolgozói vagy akár a kereskedelmi felügyelőségek ellenőrei is .. . Egyéb szavakkal: a közéleti személyek elleni bűntettek csoportja az általában értelmezett garázdálkodás, vagánykodás, verekedés egy súlyosabb elbírálás alá eső, „szakosított" területe. E törvénysértések társadalmi veszélyességét bizonyítja, hogy tavaly 854 tettes került ezzel a váddal a szlovákiai bíróságok büntetőtanácsai elé. A vádlottak 41 százaléka feltétel nélküli börtönbüntetést kapott, ahol bőven lesz idejük a megszelídülésre . . . EMBERI m m 17
