A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
unióból a 2. csehszlovák ejtőernyős brigádot; ez szeptember végén bocsátkozott harcba a németekkel. A hadművelet szeptember 8-án indult meg a Kelet-Beszkidekben. A szovjet és csehszlovák csapatok a hegyes, nehezen járható terepen, a németek erős védelmi berendezéseibe és heves ellenállásába ütközve, lassan nyomulhattak csak előre. A német hadvezetőség átlátta, hogy a szovjet csapatok sikere veszélybe sodorja Szlovákiában és Erdélyben védekező egész haderejét, ezért más frontszakaszok gyengítése árán is nagy erőket vont össze ellenük. Harcba vetettek 18 köztük 3 páncélos — hadosztályt, mintegy 2000 löveget. A szovjet és csehszlovák csapatok október 6-án súlyos harcban, jelentős veszteségeket szenvedve elfoglalták a Dukla-hágót, és csehszlovák területre léptek, felszabadítva Alsókomárnok községet, ahol különösen heves harcok folytak, főként az 532. magaslat birtokáért. Itt november végéig tartottak a harcok. A szovjet és csehszlovák csapatok, megtörve a német fasiszták ellenállását, két és fél hónapos küzdelem után elérték az Ondavát, 50 kilométert nyomulva előre. Minden megtett kilométer hatalmas erőfeszítést, tömérdek áldozatot követelt. Csehszlovákia népe örökké emlékezni fog erre a hadműveletre, a véres harcokra, október 6-ára, amikor szovjet és csehszlovák csapatok elfoglalták a Dukla-hágót és Csehszlovákia területére léptek. A Dukla-hágóért vívott véres küzdelemben született meg a jelszó; „örökre a Szovjetunióval, és sohase másképp!" Október 6. a csehszlovák néphadsereg születésnapja lett. Ma csend üli meg a tájat, a hegyeket, völgyeket, a hágót és a környékét. A kirándulók is megilletödött csendben, némán tisztelegnek az elesett hősök emléke előtt, elhelyezve a tisztelet és a háló virágait. Égre mutató ujjként emelkedik az emlékmű, figyelmeztetve, intve az embereket: soha többé háborút! PAVEL HASKO A szerző (4) és Absolon (1) felvételei Harckocsi a vízi átkelés első pillanataiban Mielőtt az acélóriás „derékig" bemerül a vízbe, gittel jól be kell tömni a réseket u GYŐZELEM ■ Az eget felhők nehéz lepedői borították és esett az eső, amikor a fiatal tankvezetők további igényes vizsgához érkeztek, amelyet tankista életükben feltétlenül le kell tenniük — a merüléses átkelés végrehajtásához. De nem azért, hogy eleget tegyenek parancsnokaiknak, vagy a harckocsivezetés oktatóinak — hanem a jelenlegi harcra való sokoldalú felkészültségért. A nagy esőcseppek tovább korbácsolták a tájat. Feláztatták a talajt, a gödrök a mezei utakon piszkos víztócsáktól csillogtak. A rossz idő azonban senkinek sem vette kedvét, sem eltökéltségét, hogy a harci felkészültséghez vezető úton csak kitűnőre és jóra teljesítse az új gyakorlatot. Mielőtt „mellig“ merültek volna acélóriásukkal a medencében, három oktató különböző munkahelyeken elvégezte elméleti ismereteik utolsó ellenőrzését. — Mit csinál, ha bedöglik a motor a víz alatt? — kérdezi Tornái Remecky katonát az oktató, aki a biztonsági rendszabályokat, a harckocsi víz alatti menetének szabályait és a búvárral való kapcsolathoz szükséges jelzéseket vizsgáltatta. — Kidobom a sebességet. Kiengedem a féket. A botkormányokat előre állítom ... — válaszol folyamatosan és pontosan Tornái. — Hogyan kell csinálni a vízszivattyú szerelését? — hozza a fülünkbe a szél az oktató kérdését a másik munkahelyről. A harmadik, tőlünk kissé távolabbi munkahelyen fiatal harckocsivezetöket vizsgáztattak a pologyro-iránytűvel való tájékozódásból. Minden munkahelyen jegyet kapnak a feleletért, s ezt beszámítják az összértékelésbe „A legjobb harckocsivezető a tankkal való merüléses átkelésben" versenyben, amelyet a parancsnok és a SZISZ alapszervezete hirdetett ki. Es kisvártatva már látjuk a harckocsik átkelésre felkészült legénységét. — Az elsők között fog átkelni a vízi akadályon letakart megfigyelő műszerekkel az altiszti iskola egyik legfőbb növendéke is, Pavel Pávek, a SZISZ aktív tagja — tudom meg a foglalkozás irányítójától. Rá összpontosítjuk a Heveimet. Beül az emeltyűk és padálok szövevénye közé. Es rögtön készülődik a feladat teljesítésére. Még ki kell nullázni a száraz földön a pologyroiránytűt és jelenteni a felkészültséget az irányítónak. — Előre! — röpül néhány pillanat múlva az éterben a határozott parancs. Es az acélóriás belsejében a fiatal vezető hozzákezdett az új feladat végrehajtásához. Néhány másodperc tartamáig valahonnan a motorrészből erős csikorgás hallatszott. Pavel kapcsolta be az első sebességet. A harckocsi méterről méterre halad a víziakadálv felé vezető úton. Egyre közelebb van hozzá. Es minél jobban közeledik, annál csendesebb motorjának menete. A periszkópok a vezetőnél lassan elöntődnek vízzel. Pavel mindjárt átveti tekintetét a pologyro-iránytűre. Most Közvetlenül a gázlón való átkelés előtt megvizsgálják a fiatal vezető szakmai ismereteit már ennek segítségével fog tájékozódni. Rátapos a gázpedálra. A motor frisebb nótára zendített. A fordulatok 1800-ra ugrottak fel. A pologyro-tájoló tisztán a nullán áll. Pavel szilárdan szorítja kezeiben a botkormányt. „Csak így tovább — a másik partra" — gondolja magában. A víz azonban nem adja meg könnyen magát. Az örvények mindenáron igyekeznek eltéríteni a technikát az egyenes irányából. Mintha szándékos vizsga lenne Pavel számára. £s végül az ellenállás dacára a pologyro-tájoló nyila mégis két egész vonással kimozdult jobbra. A Zdár nad Sázavou melleti Kundraticébe való fiatal férfi harca a vízakadály leküzdéséért folytatódik. Segíthetnek neki az irányító-oktató, aki büszkén magasodik a harckocsi tornyában és vele együtt gázolva győzi le a vízfolyást. Tanácsával azonban semmiképpen sem siet. Pavel szívóssága, erős akarata és képességei, amelyekkel beiratkozott az altiszti iskola diákjai közé, előtte is ismeretesek. Most is bízik benne. Es Pavel nem okozott csalódást. Nem ijedt meg a helyzettől. Enyhén meghúzza a bal emeltyűt és kicsit így tartja. A pologyro-tájoló nyila rögtön ellenkező vándorlásba kezd. Az acélóriás engedelmesen veszi a helyes „kurzust". Még pár pillanatig folytatja útját a medencében. Végre megvillan a fény a vezető periszkópjaiban. Pavel tudja, hogy most már ismét segítségükkel tájékozódhat. Már látja a partot. Győzelem. Üj győzelem a harci felkészültség tökéletesítéséhez vezető úton. Mindjárt azután, hogy az irányítóoktatóval „kihajóztak“, fogadja szolgálati bajtársaitól az első szóbeli gratulációkat. A kézfogások később is Jöhetnek. Azalatt Pavel engedelmesen elmasírozott a kis kiemelkedésre, ahol a nap első hősei az irányító oktatóval együtt időveszteség nélkül megismételték az egyén védőeszközeinek használatát. A velem való beszélgetésre csak nehezen sikerült időt szakítani. Ezért felhasználtam az időt a technika ápolásánál. A motor dübörgésében nem vette észre a látogatást. Látni, nem száll a fejébe a dicsőség. És magáról sem mond sokat. Géplakatosnak tanult ki. szívesen olvas jó könyvet és szereti a jó filmeket. A többi bajtársai mondják el róla: „Pavellal röviddel a katonai alapkiképzés megkezdése után ismerkedtem meg — mondja Oto Svoboda katona. — Már a felvételkor láttuk, hogy nagyon szereti a gépeket. Hoszszan és lelkesen tudott róluk beszélni. A dolgokat teljesen végig vinni — ehhez a civilből hozott jó elvhez tartja magát Pavel. Semmiben sem szereti a félmegoldásokat. Nem ijed meg a nehéz helyzetektől. Szöveg és képek: IMRICH MODROCKt hadnagy Dukla szerkesztősége 13
