A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
faklyabordozók I MOTTÓ: I |kl egyvenhat éves vagyok. 1949 B fl 11 Bl I# Á B fl f| T Lajo Nem elég a célt látni; iH őszén lettem tagja a CSEMI||\flK AMA I "7°" (MEGBECSÜLÉST IÉRDEMLŰ KULTÚRMUNKASOK MOTTO: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanák másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb . kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel leg önzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. egyvenhat éves vagyok. 1949 őszén lettem tagja a CSEMADOK-nak. Ez egybeesik kulturális tevékenységem kezdetével. Az ötvenes évek elején Kókesziben (Kamenné Kosihy) tanítottam. Nyolcvan tanulót bíztak a gondomra. Az az év igen nehéz volt. Nem rendelkeztem kellő tapasztalattal. Kulturális tevékenységre azonban itt is szakítottam időt. Ének- és zenekart is vezettem. Aztán következett a katonai szolgálat. Ott is alakítottam ének- és zenekart. A 25—30 tagú magyar kulturális csoporttal gyakran szerepeltünk a laktanyán kívül is. 1954 óta tanítok Ipolybalogon. Az iskolában és a községben mindig volt ének- és zenekarom. Több mint két évtizede tagja vagyok a CSEMADOK helyi és járási vezetőségének, a Szocialista Akadémiának és a polgári ügyeket intéző testületnek. Kulturális tevékenységgel törekszem a dolgozók internacionalista nevelésére. Az iskolában elsősorban zenei nevelést tanítok. Néhány évig énekeltem a Magyar Tanítók Központi Énekkarában. 1967-ben elvégeztem a hároméves karmesteri tanfolyamot Bratislavában. A CSMTKÉ-ban eltöltött idő és a karmesteri tanfolyam ösztönzően hatott további kulturális tevékenységemre. Az iskolában két énekkart vezetek. A kis énekkar az 1—5., a nagy énekkar a 6—9. osztályos tanulókból verbuválódik. Mindkét énekkarral rendszeresen részt veszünk a járási énekkari fesztiválon és vetélkedőkön, s ezeken általában jó helyezést érünk el. Két alkalommal a Csehszlovák Televízió képernyőjén is szerepeltünk. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt 40 kis metalofont vásároltunk a tanulóknak. A zeneelméletet ezek segítségével kötöttem össze a gyakorlattal. Néhány évvel ezelőtt Orff hangszereket is vásároltunk. A két énekkar vezetésén kívül évente még 15—20 tanulót is tanítok hangszeren játszani. Természetesen az önkéntesség elve alapján. Iskolai ének- és zenekarunk rendszeresen fellép különféle alkalmakkor. Járásunkban 12 általános iskola van. Énekkari versenyeken azonban csupán 4 — 5 iskolai kórus szerepel. A nagykürtösi, a szécsénkei, az ipolybalogi és időnként a zsélyi. Csupán a karnagyok ügyszeretete tartja fenn ezeket az énekkarokat. A versenyeket és a fesztiválokat a jnb kulturális osztálya rendezi. A kórusok egyébként sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem részesülnek. Az énekkari munka örömet jelent számomra. Nevelési szempontból pedig szinte felmérhetetlen a jelentősége. Hogy hangversenyeinkre közönséget kell nevelnünk, ehhez nem férhet kétséq. Többször tanúja voltam már annak, hogy a fiatalok egy része tüntetőlea kivonult a hangversenyről. Az idősebbek meg sem jelentek. MUNKÁMAT MEGBECSÜLIK Sebény Ferenc kell A kultúrmunkásnak gyakran számolnia meg nem értéssel. S nem ez az egyetlen dolog, amely megkeseríti az életét. Iskolai énekkarunk meghívót kapott a május 1-i járási ünnepségre. Az autóbuszt reggel 8-tól délután fél 1-ig vártuk — hiába. Velünk együtt várták a szécsénkeiek és még hét község tanulói. Mondjam, mekkora volt a csalódásunk? Énekkaraink gyakran szerepelnek népművészeti fesztiválon is. A CSEMADOK helyi szervezetének énekkara évek hosszú során át rendszeresen szerepelt CSEMADOK-napokon, a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt országos versenyén, járási szüreti ünnepségeken stb. Férfikórusunk több alkalommal is jelentős helyezést ért el a különböző versenyeken. Szólistáink közül Zolczer Katalin, Balázs Lajos, Balázs László, Ferencz János és Lőrincz Aranka hívták fel magukra a figyelmet. Többször részt vettem a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt országos versenye járási és körzeti döntőjének előkészítésében. Főleg arra vigyáztam, hogy a műsorba ne kerüljön műdal. A szólóénekesek zenekíséretét is vállaltam. Nagy gond, s ugyanakkor körültekintést is igényel a fellépés időpontjának megválasztása. Mert ha a televízió jó műsort sugároz, közönségre nem igen számíthatunk. Tizenkét tagú a hnb polgári ügyeket intéző testületének kamarakórusa. Főleg névadó ünnepségeken lép fel. Ennek az énekkarnak nem nehéz az irányítása. Próbáit saját maga szervezi. Az élet szépsége c. versenyen második helyezést ért el. Népdalgyűjtéssel is foglalkozom. Szenvedélyem a nótafák felkutatása. Népdalgyűjtő munkájában segítségére voltam Kiss Lajosnak, Manga Jánosnak és Ág Tibornak. Néhány kedves, humoros emlékem is van ebből az időből. Az öregek napja ünnepélyén megragadtam az alkalmat, és megkértem az idős embereket, énekeljenek régi dalokat. Lajos bácsi jelentkezett. Kezébe nyomtam a mikrofont. Kezdheti, mondtam. Erre majdhogy fel nem hajtotta, mint a borospoharat. Sok szép dalt énekelt a nagycsalomjai Kremnicsán Ilon néni. Két héttel a halála előtt (több mint 80 esztendőt élt) beszélgettem vele az orvosi rendelő várószobájában. Megígérte, hogy ha a magnóm megjavítják, elénekel még nekem néhány dalt. Sajnos, mire erre sor kerülhetett volna, meghalt. Hány értékes dalt vihetett magával a sírba? Március 8-ón községünk legidősebb asszonyait köszöntöttük iskolánk úttörőivel. Több mint 90 esztendős néniket is köszönthettünk. Nagy mulasztást követünk el, ha nem ragadjuk meg az alkalmat, ha nem törekszünk segítségükkel népdalkincsünk gyarapítására, öt évvel ezelőtt a Szlovák Televízió kassai stúdiójának műsorában szerepeltünk. Én az énekkari fesztiválokat előtérbe helyezem a versenyekkel szemben. Az első, második és harmadik díjat lélektani szempontból nem tartom helyesnek. Nagyon sok csalódott arcot láttam már eredményhirdetések után. Célszerűbbnek tartanám, ha a versenyzők (a sportversenyzőkhöz hasonlóan) arany, ezüst és bronz érmet kapnának. Helyi szervezetünk kulturális csoportja 1977 áprilisától júliusig nyolc községben szerepelt. Hozzájárult a fontosabb évfordulók méltó megünnepléséhez. Az ipolybalogi és a szécsénkei szövetkezetek vezetői egész tagságunk részére biztosítottak belépőjegyet. Műsorunkkal mindenütt megnyertük a közönség tetszését. Természetesen a siker mindenkit örömmel töltött el. Nyolc szereplésünkhöz a helyi efsz-től mindössze egyszer kaptunk autóbuszt. Kelenyébe például traktor vontatta pótkocsin utaztunk. Terbegecre személyautón. Ezt nem írjuk a vezetőség számlálájra. Inkább a körülményeket hibáztatjuk. Mindenesetre nagyon megnehezítette a munkánkat. 1977 júniusában 930 lakosú községünk fiataljai közül 7 tanuló szerzett érettségi bizonyítványt. A polgári ügyeket intéző testület kedves ünnepséget szervezett a számukra. Azzal a céllal, hogy további nemes tettekre, szocialista társadalmunk megbecsülésére, szorgalmas, kitartó munkára és példamutató életre buzdítsa a fiatalokat. Ahogy elnéztem az érettségizett fiatalokat, ismételten arra gondoltam, érdemes kulturális tevékenységgel és neveléssel foglalkozni. Az viszont elszomorít, hogy az ifjúságot nehéz megnyerni a kulturális munka nemes ügyének. Mentségükre csupán azt hozhatom fel, hogy még a hétvégeket is rendszertelenül töltik itthon. SEBÉNY FERENC 6
