A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

faklyabordozók I MOTTÓ: I |kl egyvenhat éves vagyok. 1949 B fl 11 Bl I# Á B fl f| T Lajo Nem elég a célt látni; iH őszén lettem tagja a CSE­­MI||\flK AMA I "7°" (MEGBECSÜLÉST IÉRDEMLŰ KULTÚRMUNKASOK MOTTO: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanák másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb . kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel leg önzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. egyvenhat éves vagyok. 1949 őszén lettem tagja a CSE­­MADOK-nak. Ez egybeesik kulturális tevékenységem kezdeté­vel. Az ötvenes évek elején Kóke­­sziben (Kamenné Kosihy) tanítot­tam. Nyolcvan tanulót bíztak a gon­domra. Az az év igen nehéz volt. Nem rendelkeztem kellő tapaszta­lattal. Kulturális tevékenységre azonban itt is szakítottam időt. Ének- és zenekart is vezettem. Aztán következett a katonai szolgálat. Ott is alakítottam ének- és zenekart. A 25—30 tagú magyar kulturális csoporttal gyakran szerepeltünk a laktanyán kívül is. 1954 óta tanítok Ipolybalogon. Az iskolában és a községben min­dig volt ének- és zenekarom. Több mint két évtizede tagja vagyok a CSEMADOK helyi és járási vezető­ségének, a Szocialista Akadémiá­nak és a polgári ügyeket intéző testületnek. Kulturális tevékenység­gel törekszem a dolgozók interna­cionalista nevelésére. Az iskolában elsősorban zenei nevelést tanítok. Néhány évig énekeltem a Magyar Tanítók Központi Énekkarában. 1967-ben elvégeztem a hároméves karmesteri tanfolyamot Bratislavá­­ban. A CSMTKÉ-ban eltöltött idő és a karmesteri tanfolyam ösztönzően hatott további kulturális tevékeny­ségemre. Az iskolában két énekkart veze­tek. A kis énekkar az 1—5., a nagy énekkar a 6—9. osztályos tanulók­ból verbuválódik. Mindkét énekkar­ral rendszeresen részt veszünk a járási énekkari fesztiválon és vetél­kedőkön, s ezeken általában jó he­lyezést érünk el. Két alkalommal a Csehszlovák Televízió képernyőjén is szerepeltünk. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt 40 kis metalofont vásároltunk a tanulóknak. A zene­elméletet ezek segítségével kötöt­tem össze a gyakorlattal. Néhány évvel ezelőtt Orff hangszereket is vásároltunk. A két énekkar vezeté­sén kívül évente még 15—20 tanu­lót is tanítok hangszeren játszani. Természetesen az önkéntesség elve alapján. Iskolai ének- és zeneka­runk rendszeresen fellép különféle alkalmakkor. Járásunkban 12 általános iskola van. Énekkari versenyeken azonban csupán 4 — 5 iskolai kórus szerepel. A nagykürtösi, a szécsénkei, az ipolybalogi és időnként a zsélyi. Csupán a karnagyok ügyszeretete tartja fenn ezeket az énekkarokat. A versenyeket és a fesztiválokat a jnb kulturális osztálya rendezi. A kórusok egyébként sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem ré­szesülnek. Az énekkari munka örö­met jelent számomra. Nevelési szempontból pedig szinte felmérhe­tetlen a jelentősége. Hogy hang­versenyeinkre közönséget kell ne­velnünk, ehhez nem férhet kétséq. Többször tanúja voltam már annak, hogy a fiatalok egy része tüntetőlea kivonult a hangversenyről. Az idő­sebbek meg sem jelentek. MUNKÁMAT MEGBECSÜLIK Sebény Ferenc kell A kultúrmunkásnak gyakran számolnia meg nem értéssel. S nem ez az egyetlen dolog, amely meg­keseríti az életét. Iskolai ének­karunk meghívót kapott a május 1-i járási ünnepségre. Az autóbuszt reggel 8-tól délután fél 1-ig vártuk — hiába. Velünk együtt várták a szécsénkeiek és még hét község tanulói. Mondjam, mekkora volt a csalódásunk? Énekkaraink gyakran szerepelnek népművészeti fesztivá­lon is. A CSEMADOK helyi szerve­zetének énekkara évek hosszú so­rán át rendszeresen szerepelt CSE­­MADOK-napokon, a népdaléneke­sek Tavaszi szél vizet áraszt orszá­gos versenyén, járási szüreti ünnep­ségeken stb. Férfikórusunk több alkalommal is jelentős helyezést ért el a különböző versenyeken. Szó­listáink közül Zolczer Katalin, Ba­lázs Lajos, Balázs László, Ferencz János és Lőrincz Aranka hívták fel magukra a figyelmet. Többször részt vettem a népdal­énekesek Tavaszi szél vizet áraszt országos versenye járási és körzeti döntőjének előkészítésében. Főleg arra vigyáztam, hogy a műsorba ne kerüljön műdal. A szólóénekesek zenekíséretét is vállaltam. Nagy gond, s ugyanakkor körültekintést is igényel a fellépés időpontjának megválasztása. Mert ha a televízió jó műsort sugároz, közönségre nem igen számíthatunk. Tizenkét tagú a hnb polgári ügyeket intéző testüle­tének kamarakórusa. Főleg névadó ünnepségeken lép fel. Ennek az énekkarnak nem nehéz az irányí­tása. Próbáit saját maga szervezi. Az élet szépsége c. versenyen máso­dik helyezést ért el. Népdalgyűjtéssel is foglalkozom. Szenvedélyem a nótafák felkutatá­sa. Népdalgyűjtő munkájában se­gítségére voltam Kiss Lajosnak, Manga Jánosnak és Ág Tibornak. Néhány kedves, humoros emlékem is van ebből az időből. Az öregek napja ünnepélyén megragadtam az alkalmat, és megkértem az idős em­bereket, énekeljenek régi dalokat. Lajos bácsi jelentkezett. Kezébe nyomtam a mikrofont. Kezdheti, mondtam. Erre majdhogy fel nem hajtotta, mint a borospoharat. Sok szép dalt énekelt a nagycsalomjai Kremnicsán Ilon néni. Két héttel a halála előtt (több mint 80 esztendőt élt) beszélgettem vele az orvosi rendelő várószobájában. Megígér­te, hogy ha a magnóm megjavítják, elénekel még nekem néhány dalt. Sajnos, mire erre sor kerülhetett volna, meghalt. Hány értékes dalt vihetett magával a sírba? Március 8-ón községünk legidő­sebb asszonyait köszöntöttük isko­lánk úttörőivel. Több mint 90 esztendős néniket is köszönthet­tünk. Nagy mulasztást követünk el, ha nem ragadjuk meg az alkalmat, ha nem törekszünk segítségükkel népdalkincsünk gyarapítására, öt évvel ezelőtt a Szlovák Televízió kassai stúdiójának műsorában sze­repeltünk. Én az énekkari fesztivá­lokat előtérbe helyezem a verse­nyekkel szemben. Az első, második és harmadik díjat lélektani szem­pontból nem tartom helyesnek. Na­gyon sok csalódott arcot láttam már eredményhirdetések után. Cél­szerűbbnek tartanám, ha a verseny­zők (a sportversenyzőkhöz hason­lóan) arany, ezüst és bronz érmet kapnának. Helyi szervezetünk kulturális cso­portja 1977 áprilisától júliusig nyolc községben szerepelt. Hozzájárult a fontosabb évfordulók méltó meg­ünnepléséhez. Az ipolybalogi és a szécsénkei szövetkezetek vezetői egész tagságunk részére biztosítot­tak belépőjegyet. Műsorunkkal min­denütt megnyertük a közönség tet­szését. Természetesen a siker min­denkit örömmel töltött el. Nyolc szereplésünkhöz a helyi efsz-től mindössze egyszer kaptunk autó­buszt. Kelenyébe például traktor vontatta pótkocsin utaztunk. Terbe­­gecre személyautón. Ezt nem írjuk a vezetőség számlálájra. Inkább a körülményeket hibáztatjuk. Minden­esetre nagyon megnehezítette a munkánkat. 1977 júniusában 930 lakosú köz­ségünk fiataljai közül 7 tanuló szer­zett érettségi bizonyítványt. A pol­gári ügyeket intéző testület kedves ünnepséget szervezett a számukra. Azzal a céllal, hogy további nemes tettekre, szocialista társadalmunk megbecsülésére, szorgalmas, kitar­tó munkára és példamutató életre buzdítsa a fiatalokat. Ahogy elnéz­tem az érettségizett fiatalokat, ismételten arra gondoltam, érde­mes kulturális tevékenységgel és neveléssel foglalkozni. Az viszont elszomorít, hogy az ifjúságot nehéz megnyerni a kulturális munka ne­mes ügyének. Mentségükre csupán azt hozhatom fel, hogy még a hét­végeket is rendszertelenül töltik itt­hon. SEBÉNY FERENC 6

Next

/
Thumbnails
Contents