A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-24 / 38. szám

SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Menybe (Podhorany-Mechenice) a Zo­­bor északi oldalán fekvő község. Nép­viselete a legkisebb részleteiben azonos a szomszédos bédi viselettel, csak az elnevezések különböznek. A harmincas évek, után a nép ruhá­zatában különféle idegen hatásokat észlelhetünk. Az ország távolabbi vidé­kein élő népekkel és a városi divattal való találkozás nagyban befolyásolta Ízlésüket. Különösen a fényűzésre haj­lamos menyecskék alkalmazkodtak a divat változásaihoz. A környező falvak eltérő vizeleteiből átvettek bizonyos dí­szítő elemeket, sőt egész ruhadarabokat is utánoztok. Például a rövid ujjú inget, a lipátyi pruszlikot, a magyar pruszlikot. Az idők folyamán elmaradt a hazai vászonból készült, kényelmesnek éppen nem mondható alsónemű. Többfajta inget viseltek, valamennyi alapanyaga gyolcs volt. A rövid ujjú ing ujja azon­ban gyakran hazai vászon, mert alkal­masabb a keresztöltéses minták hímzé­séhez. A rajzos minták is egyre na­gyobb teret hódítottak. Az asszonyok maguk rajzolták az Ingujjakra, ruhákra bársonyból készítették. A pruszlik alá az említett rövid ujjú inget vették fel. A jupka néha a szoknya anyagával azonos anyagból készült, de ez nem szabály. Elejét több sor ránc, rózsás hajkető vagy csipke díszíti. A szoknyák, ruhák kevésbé változtak meg. Az újonnan készültek tértek el apró módosításokkal. Magasabbra ke­rült a szoknyán a hajkető, a ruha (kö­tény) körül csipkét varrtak, sarkait le­gömbölyítették, kötést ritkán alkalmaz­tak. A nők családi állapotának ismertető jele a fejviselet. A konty a népviselet múlásának éveiben éli fénykorát. Min­den szempontból túldiszitett. Hogy mennyire tetszett, azt az is bizonyltja, hogy még a hatvanas évek elején, ami­kor már nem esküdtek a menyasszonyok .parasztba", másnap még akkor is .be­kötötték" a menyecske fejét. Az időseb, bek fejketőt hordtak. A lányok hajukat oldalt elválasztva két .kacskába" fon­ták, végébe gyeplőbe fonták a hajketőt vagy masllra kötötték. Azt hinni, hogy Menyhén a népvise­(kötényekre), mintakompozicióikat. Itt is érezhető azonban a hagyomány hatása. A fodros ing a féling szabása szerint készült. Az ujja ráncolt, kivarrott csipke (madeira), könyökön felül a ruházattal összhangban levő színű szalaggal meg. kötve. A menyhei viseletben a .pruszlik" három változatban jelenik meg. A füles pruszlikot, melyet csaknem minden könnyen megközelíthető falu átvett már, itt felváltja a lipótyi, valamint a magyar pruszlik. A lipótyi pruszlik erősen kar­csúsított, többször feloszlott „princesz" szabású. Deréktól lefelé bővülő kis ré­sze fodor hatását kelti. A szélek körül zsinór és csipke díszíti. A magyar prusz­lik hátát rikító szinű selyemből vagy let az utóbbi évtizedekben teljesen el­fajult, tévedés lenne. Sok háznál ma is megtalálhatók a századforduló előtti ruhadarabok, ezeket előkelőbbeknek tartják. Ünnepkor, különböző rendezvé­nyekre a menyhei menyecskék szívesen öltöznek anyáik régi viseletébe. FULOP MÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents