A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-24 / 38. szám
LOPOM A NAPOT Előrebocsátom: nem önszántamból lettem naplopó, de még csak nem is valami „eleve-elrendeltetés” alapján, ilyesmiben ugyanis eleve nem hiszek. A körülmények tettek azzá. Mindjárt elmondom, mint történt. A dolog úgy kezdődött, hogy tíz nappal ezelőtt elöntötte a fürdőszobámat a víz. Nem akarok mentegetőzni, de ez sem az én hibámból történt, hanem egy bizonyos vízvezetékszerelő „slendriánságából” kifolyólag, aki annak idején rosszul kapcsolt össze két csövet. A rossz „kapcsolás” aztán természetesen tovább romlott, míg egy reggel arra ébredtem, hogy fürdőzés céljából nem szükséges okvetlenül a kádba másznom, untig elég, ha letelepszem a fürdőszoba talajára. Persze, azonnal rohantam a házkezelőségre, mert — bevallom — a kádfürdőt mégiscsak kellemesebb dolognak tartom. A házkezelőségen aztán megígérték, hogy a rakoncátlan vezetéket röpke két héten (s ez nem sajtóhiba: két héten!) belül megjavítják, addig is tegyek a „törés” alá valamilyen edényt vagy pedig zárjam el a főcsapot. Kaptam egy kis cetlit is, igazolandó, hogy a hibát jelentettem, a cétliről pedig azt olvastam le, hogy az idén ez volt a százhetvenedik hiba-bejelentés. S ekkor megszállt az ihlet, illetve a számolás ördöge: kiszámítottam, hogy az esztendő elmúlt nyolc hónapjában 240 nap volt, ebből nagyjából 65 volt a munkaszüneti napok száma: maradt tehát 175 munkanap. Ha a százhetvenöt munkanapra százhetven hiba-bejelentés esik, miért kell egy hiba kijavítására két hétig várni?! Főleg ha meggondolom, hogy bizonyára nem minden hiba tartozik a vízvezeték szerelő hatáskörébe. Hát igen, bőven van időm ilyesmiken rágódni, mert egyelőre lopom a napot. Nem mintha ez lenne a kédvenc időtöltésem, de a szerelőt itthon kell bevárnom. Tulajdonképpen randevúzom vele, hiszen tudom, hogy jön, bármelyik pillanatban betoppanhat : a szívem a torkomban dobog, ha felberreg a csengő. Csak úgy rohanok ajtót nyitni... A várva várt egyén azonban egyelőre nem jelentkezett. A két hétből még három nap van hátra. Három nap híján két hete lopom a napot. Ámbátor, az is igaz, hogy naplopás közben sok minden eszembe jut, s vannak olyan témák, amelyeket rögtön meg is írok. De ezt igazán nem tudhatja az a bizonyos szerelő. Mi lenne, ha történetesen nem újságíró, hanem mondjuk elárusítónő lennék? Két hétig zárva tartanám a boltomat? Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak most, naplopás közben. A csöpögő cső alatt pedig ott büszkélkedik az újonnan vásárolt lavór, mert — bár a főcsapot elzártam — a csöpögés nem szűnt meg. Ügy látszik, a főcsapban is van valami hiba. Bizonyára azt is naplopók szerelték ... VARGA ERZSÉBET Magánnyomozót keresek Nyugaton az emberrablások, rablótámadások gyakorisága következtében megnövekedett a magánnyomozók száma. Azt lehet mondani, hogy ők őrzik valamennyi bankot. Ezeket a magánnyomozókat elsősorban a gazdagabb ügyfelek foglalkoztatják. Elkísértetik gyermekeiket otthonról az iskolába és vissza, vigyáznak a nagyobb bevásárlásra induló gazdagabb asszonyokra. Amikor a magánnyomozók népszerűségéről értesültem, rögtön az jutott eszembe, hogy én is kereshetnék magamnak egy magánnyomozót. Történetesen, ha ez lehetséges lenne. No, nem azért, mert féltem a gyermekeimet, vagy mert gazdag nő vagyok. Pénzügyi helyzetem semmilyen körülmények között sem tenné lehetővé, hogy magánnyomozót foglalkoztassak. Nem engedhetném meg magamnak ezt a luxust. Azért fordult meg fejemben ez a gondolat, mert nyugodt életet szeretnék élni. Zavartalanul, egyszerűen, boldogan. Hogy mi idegesít? Miért foglalkoztat a magánnyomozó igénybevétele? Nagy dolgokról, aggodalomra okot adó veszélyről nincs szó. Számtalan apróság, jelentéktelenség juttatta eszembe a magánnyomozót, illetve foglalkoztatását. Megpróbálom számba venni ezeket az apró, jelentéktelen dolgokat. Minden reggel, amikor munkába sietek, nekem is az jár eszemben, ami országszerte gyakran szóba kerül: a munkaidő kihasználása. Mert minden állampolgár kötelessége a társadalom számára hasznosan eltölteni a napi nyolc és fél órás munkaidőt. Én és sok más hasonló polgártársam, pontosabban dolgozó aszszonytársam is így szeretné eltölteni. Ez azonban egyszerűen lehetetlen. Ugyanis a munkaidő letelte után már aligha jut az ember, a bevásárló friss áruhoz. Lehet, hogy egyesek túlzásnak tartják állításomat. Pedig a konkrét példa bizonyítékul szolgál. Az élelmiszerüzletben ahová történetesen a munkaidő letelte után mentem be, már csak száraz kenyeret és megsavanyodott tejet kaptam. Reggel, nyolckor a zöldségesboltban még szemnek tetsző, gyönyörű, friss zöldséget láttam. A friss zöldség azonban délutánra már megfonnyadt. Néhány ilyen fonnyadt sárgarépa díszelgett a kirakatban, nem beszélve arról, hogy a friss gyümölcsnek már hírét sem találtam. A Junior ifjúsági áruházba is betértem. Ott sem találtam azt az árut, amit kerestem. Már csupán csak azt a papírt pillanthattam meg, amiből az árut kibontották. Mert ezen a helyen is nyolc órakor, nyitás előtt látják el az üzletet jó minőségű és olcsó áruval. Azt hiszem, nemcsak engem bosszant, hanem másokat is, hogy ahány boltba betérek, mindenütt azt mondják, ha kérek valamit: — Tegnap még volt, sajnos, már elfogyott. — Még soha nem fordult elő velem, hogy délután, munkaidő után azt mondták volna nekem az elárusítók: — Egy kis türelmet kérek. Most kaptunk árut. Ezért, amint fentebb már említettem, hirdetés útján szeretnék szert tenni olyan magánnyomozóra, aki ezentúl naponta közli majd velem, hol és mikor kaphatok gyermekeimnek teniszcipőt, tempera-festéket, füzet- és könyvborítót, háztartásomba szintén hiánycikknek számító tányérokat stb. Mert magánnyomozó nélkül magamnak kell felcsapnom nyomozónak. S a munkaidőmből leszek kénytelen naponta elvenni néhány órát, hogy a számomra legfontosabb árucikkeket beszerezhessem. PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET Ez minden bizonnyal világcsúcs! ' A Sunja nevű elefánt (1350 kg súlyú) megkedvelte a vízisít. Mint látjuk, speciális — 6 méter hosszú — sílécei vannak. se* Vigyázz Lauda, jön Newmannl — ezzel a címmel közli a Gente című olasz lap Paul Newman elhatározását, mely szerint felhagy a filmezéssel, hogy minden idejét az autóversenyzésnek szentelhesse. Paul Newman nem kezdő ezen a téren, már kilenc év óta hol résztvevője, hol nézője az amerikai autóversenyeknek. Stefánia Sandrelli a Válás olasz módra című filmben volt a szép válóok, de semmi más. Tavaly azonban a Bernardo Bertolucci rendezte 1900 című film bemutatása után búcsút mondott a szigorú kontyba fésült hajnak, a drótkeretes szemüvegnek s Különös alkalmak című filmjében is bizonyította, hogy nemcsak tehetséges, de éppoly szép, mint régebbi nagy sikerű filmjeiben. 18 A lengyelországi Tatranská Bu-^ kovinában egyedülálló dal- és táncegyüttes működik. Tagjai óvodás vagy „kisiskolás" gyerekek. Képünk azt bizonyítja, hogy elégedettek szerepükkel. Hollyowoodban ismét divatba jöttek a rémfilmek. A Transamerica Express című filmben egy mozdonyvezető nélkül maradt, vadul száguldozó vonattal teszik próbára a nézők idegeit. Mivel ijesztgethetnek még? ▼
