A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-24 / 38. szám
ÜRESEN HAGYOTT FÉSZEK Piatrik Mártában az öt nemzedék középső tagját mutatom be. Modern gondolkodású, középkorú nő. Az az anya, aki a lehető legtöbbet adta gyermekeinek — a nyugodt, kiegyensúlyozott családi légkört. Férje, Piatrik Sándor, becsülte, óvta az otthon melegét, támasza lett a két özvegynek is. A közös életet nem sokkal a háború után kezdték. Két kezük erejében, eszükben bízva. Sándor bácsi a kereskedelemben Zlaté Moravcén, Márta asszony postai hivatalnokként otthon. — Máig sem tudom, nem azért helyez, tetted-e magadat 2iar nad Hronomba — mondja a férj —, hogy közelebb légy hozzám. — Ugyan, menj már — feleli az aszszony. — Egyszerűen tanfolyamra küldtek. így évődnek már huszonöt éve, ha megismerkedésük történetéről, szerelmük kezdetéről esik szó. Tény, hogy Márta asszony a tanfolyamon tanultaknak kevés hasznát vette, mert férje kívánságára ő is a kereskedelemben talált állást. — Hogy együtt induljunk a munkába s egyszerre érkezzünk haza. Nem akartam külön utakon járni. — Most mégis egyedül vagyok itthon naphosszat. Beteg lettem, nem dolgozhatom. A házi munkát is javarészt a férjem végzi. Nagyon jól választottam, amikor hozzá kötöttem az életemet. Megértő, becsületes társat találtam. Betegségemben is mellettem áll, segít, ahol csak tud. — Na végre egy kis elismerés! — mondja nevetve Sándor bácsi. Ipolyságon (Sahy), új házuk előtt, a tenyérnyi udvaron folyik a beszélgetés. Mondhatom, kertecskéjükben minden talpalatnyi földet kihasználnak. Van itt szőlőlugas, gyümölcsfa, virágágy, pór négyzetméter lucerna, dáliabokrok, de még napraforgó is világít. — A madarainknak kell a magja. Nem láttam kalitkát a lakásban. Ugyan milyen madaraknak? — A cinkéknek, rigóknak, harkályoknak. Télen mind itt kosztol a mi ablakunkban — mutat Sándor bácsi a madáretető felé. — Mi pedig bentről lessük, hogyan szemezik az eleséget — teszi hozzá Márta asszony. — Némelyik be is kopog az ablakon, ha már elfogyott az aznapi. Valakiről gondoskodnunk kell, ha már a gyermekeink kiröpültek a fészekből. I— Most üresnek tűnik a ház. Fiunk is, lányunk is máshol alapított családot. Pedig azért építettünk ekkorát, hogy mind elférjünk. — Kellett is annak idején, míg itthon voltak. Bezzeg nem volt ekkora nyugalom. Vidám társalgásuk felverte a csendet. Györgyike itt végezte az alapiskolát is és a gimnáziumot is. Péter Losoncra járt az Építészeti Szakközépiskolába. Nagyon szeretik egymást. Alig győzték mesélni az egész heti élményeiket. Györgyike mindig sokat adott magára. Pedáns kislány volt. Szerette a szép ruhákat, a rendet, a tisztaságot. Sohasem kellett utána rakodnom. Ugyanilyen rendszerető volt a tanulásban is. Kitüntetéssel érettségizett. A nyltrai tanítóképzőben szeretett volna továbbtanulni, FIATRIK MARTA (PRANDL SÁNDOR (1) és a szerző felvételei) FISTER MAGDA de helyszűke miatt nem vették fel. így került Bratislavába, az egészségügyi továbbképzőbe, ahol röntgen szakon szintén kitüntetéssel érettségizett. Most ezt könnyű elmondani, de az a három év megfeszített munkát kívánt tőle. Különösen az első. Akkor volt először tartósan távol az otthontól. Új és idegen volt számára a környezet, a nyelvi közeg. Persze, hogy aggódtunk érte! Féltünk, hogy nem fogja érteni a szlovák nyelvű magyarázatot, de bíztunk is ben- | ne, hisz kitartásra neveltük. Sohasem felejtem el azt a napot, amikor örömtől kipirult arccal szaladt felém: Édesanyám, sikerült! Érettségi után az iskola igazgatója kézen fogva visszavezette az osztályba s kolléganői előtt még egyszer megdicsérte. Példaként emelte ki szorgalmát, ö lett az osztályelső, a je- | les diák, pedig magyar gimnáziumban érettségizett. Talán a losonci kórházban is kapott volna állást, de udvarlójával kezdték komolyan tervezni a közös éle- t tét. Férje munkahelye is Bratislavában volt,. Györgyicémet is hívták a Bezruc utcai kórházba, laboránsnak. Ott dolgozott a gyakorlati idő alatt, megszerették, megkedvelték, ismerték tudását, ragaszkodtak hozzá. A szülési szabadság eltelte utáni első munkanapján történt, hogy az orvos a jó minőségű röntgen, felvételek alapján ráismert munkájára. Sietett is mindjárt, hogy üdvözölje. — Lányunk révbe ért — folytatja Sándor bácsi —, egész ember lett. Mi szerettük volna, ha fiunk is ttovább tanul. De ő nem akart négy fal közé zárva tervezni. Jobb szereti a mozgást igénylő munkát. A lévai Agrostavnál dolgozik. Boldog embernek tudja ma- ; gát, azt csinálja, amihez kedve volt. Munkaidő után, hétvégén kimegy az Ipoly partjára halászni, vadászni. Milyen érdekes, Györgyit tízéves koráig a nagymama nevelte, Péter csak az iskola kezdésig lakott Visken, mégis őt kötötte jobban magához a falu. Oda nősült, s ha ma megkérdezik tőle hova valósi, teljes bizonyossággal vallja: ipolyviski. Sejtem, bár bratislavai lakos lett Györgyi — ide köti otthona, munkahelye — a múlt, a gyermekkori emlékek vonzása elől ő sem menekülhet. Elég volt körülpillantanom a lakásban, hogy számtalan hazai tárgyat fedezzek fel. A konyhát Margit mama gyönyörű házi szőttes törölközői díszítik, a szekrényfal fő helyén üknagymama Rómából hozott kínai vázája áll. — A véletlen iróniája, hogy a váza Csehszlovák gyártmány — mondja a háziasszony. Ezen mindannyian derülünk. Szerencsém volt, mert a férjet, Németh Józsefet is otthon találtam. Ritka eset. Ö ugyanis a rendőrségnél dolgozik, munkaidő után is gyakran elszólítják. — így igazán megbecsüljük az együttlét perceit. Mert nekem is van délutáni vagy szombati szolgálatom. Most például kollégáim nyári szabadsága miatt hat egymást követő szómbaton dolgoztam. Édesapám a szememre is vetette, hogy oly hosszú ideig nem voltunk otthon. Hisz nekem fájt mindenki másnál jobban, hogy nem láthattam a kislányomat. Azt csak én tudom, mennyire hiányzott! — Ne búsulj — szól a párja — most négy hétig velünk lesz, és azután is mindig. — Már alig várom. Repülni szeretnék, otthonról — haza ... — Kifényesítjük az öreg Wartburgot, meg sem állunk csak az Ipoly partján. — Visken töltjük a szabadságunkat. Elönt a forróság, ha csak rágondolok, milyen szép lesz. Oly jó érzés hazamenni. Diákkoromban vonattal utaztam. Amint feltűntek az ismerős dombok, sírás kerülgetett. Figyeltem az arcokat, felfedezek-e ismerőst, gyermekkori játszópajtást, megismernek-e az emberek, rámköszönnek-e. Ha egyik-másik tétován elfordul, elszorul a szívem, hogy már nem emlékszik rám. Nem tudatosítom a változást, mamám mindig elmondja ki ment férjhez, ki halt meg .., Számomra nem változtak. Velük szemben kislány maradtam, de én az ő számukra városból hazalátogató idegen lettem. Ha barátaimmal mégis összefutunk, nehéz megtalálni a beszélgetés fonalát. Egyre kevesebb a közös gond, a közös öröm, pedig én gyakran s szívesen gondolok rájuk ... örültem, amikor mamáék vállalták Andrea gondozását. Tudom jó helyen volt, engem is ők neveltek. De már alig várom, hogy itthon legyen, közöttünk. Szeretném minden este én elaltatni. Szeretnék már teljes értékű anyává válni. Ritka eset öt nemzedéknyi nő egy családban. Közülük kettőre nehéz sorsot rótt a történelem. Mindannyian tud. ták, ők az élet hordozói. Márta asszony teljes értékű embereket nevelt, Györgyiek is szeretnének legalább még egy gyermeket, Andrea most ismerkedik az óvodai mackóval... 4 PIATRIK SÁNDOR
