A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-17 / 37. szám

Korea a szárazföldön Kínával és a Szovjetunióval a tengeren Japánnal határos. Japántól a 60 kilométer széles Koreai-szoros választja el. A hagyomány szerint ötezer éves múltra tekint vissza. Népe évszázadokon át harcolt az ország függetlenségének megvédéséért. Átélt mongol uralmat, japán hódítást. A XVII. században a mandzsuk hűbéresévé vált. A társadalmi és kulturális reformokat sürgető mozgalmakat a feudalizmus reakciós erői rendre elfojtották. A múlt század második felében európai kapitalista államok, valamint az USA és Japán tettek kísérleteket az ország gyarmatosítására. A századvégi japán—kínai háború után, amely a japánok győzelmével ért véget, Kína elismerte az addig fennhatósága alá tartozó Korea függetlenségét, és így már semmi nem állt útjában a japánok gyarmatosításának. A japánok a nép ellenállását megtörték, s 1910- ben gyarmatukká tették az országot. Elkezdődött Koreában a kegyetlen gazdasági kizsákmányolás korszaka. A ja-' pán tőkebefektetések következtében fejlődtek ugyan az ipar egyes ágai (bányászat, kohászat), de termékeik túlnyomó részét Japánba szállították feldolgozásra. Ugyanakkor a hagyományos háziipar (fazekasság, arany- és ezüstművesség, rizsszalmából font tárgyak készítése) hanyatlásnak indult.

A munkásosztály megerősödött, számbelileg gyarapodott, s különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után elszánt harcba kezdett az ország felszabadításáért és azért, hogy számára kedvezőbben változzanak meg a társadalmi és gazdasági viszonyok. 1919 márciusában hatalmas népi felkelés játszódott le 2 millió ember részvételével. Az iparosított vidékeken marxista körök alakultak, s olyan demokratikus hazafias szervezetek jöttek létre, mint az Ifjúsági Szövetség és az Osszkoreai Munkás-Paraszt Szövetség. Az ország történetének legjelentősebb éve az 1925-ös esztendő. Ekkor alakult meg Koreában a kommunista párt, amely elszántan és következetesen szervezte és vezette a dolgozók, a nép harcát a japán hódítók ellen, az életkörülmények megjavításáért. A kíméletlen terror, valamint a kommunista mozgalomhoz csatlakozott értelmiségi és kispolgári elemek ingadozása által felidézett frakcióharc miatt 1928-ban a pártszervezetet fel kellett oszlatni. A kommunisták azonban továbbra sem tették le a fegyvert, továbbra is a demokratikus és nemzeti mozgalom élén álltak, szervezték és vezették a harcot az ország függetlenségéért és a szociális haladásért. Ennek eredményeképpen 1929-ben Vonszánban hatalmas sztrájkmazgalom bontakozott ki, 1930-ban munkásfelkelés tört ki, s 1930—31-ben az ország számos vidékén parasztfelkelések játszódtak le. 1931-ben Kim Ir Szén, a koreai nép hű fia vezetésével a félszigeten partizánharc kezdődött, amely 1945-ben ért véget. A pártizánegységek a harmincas évek közepén japánellenes hadsereggé szerveződtek,

ÁZSIAI ORSZÁGOK A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN

A főváros egyik szépen kiépült utcája

Gyors ütemben fejlődik a mezőgazdaság. Buldózerek egyengetik a talajt Szuncson járásban

A vegyészek jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés növeléséhez

s megalakult a japánellenes nemzeti front.

A második világháború idején a szövetséges hatalmak a kairói és a potsdami konferencián határozatot hoztak Korea függetlenségének helyreállításáról. A megegyezés értelmében az ország északi része szovjet, déli része amerikai közigazgatás alá került. A szövetséges külügyminiszterek moszkvai értekezletén úgy döntöttek, hogy szovjet—amerikai közös bizottság segítségével ideiglenes demokratikus kormányt létesítenek Koreában. A bizottság munkáját amerikai részről szabotálták, majd meghiúsították. Ettől függetlenül Észak-Koreában népi bizottságok alakultak, amelyek 1946-ban már földosztást hajtottak végre, államosították a nagy- és középipart, a bankokat, a közlekedést, a nőknek egyenjogúságot biztosítottak, bevezették a nyolcórás munkaidőt, a munkások és alkalmazottak szociális biztosítását. Ezzel szemben a déli országrészben az amerikaiak a reakciós erőket támogatták, segítették elnyomni a nép demokratikus törekvéseit. Megkezdődött részükről az ország kettészakításának folyamata. 1948 májusában Dél-Koreában nemzetgyűlési választásokat rendeztek és kikiáltották a Koreai Köztársaságot. A reakciós Li Szín Man vezetésével megalakult a kormány. Korea két államra szakadt. 1948 szeptemberében az Észak- és Dél-Korea választóinak abszolút többségét képviselő legfelső Népgyűlés kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, és kidolgozta az ország demokratikus alkotmányát. A népi kormány élére Kim Ir Szén került.

Az észak-koreaiak a szocialista fejlődés útján választották, a kormány kidolgozta és életbe léptette a kétéves terveket, amelyek lendületet adtak a munkának, a termelésnek, a szocializálási folyamatnak. Délen a Li Szin Mant támogató reakciós körök és az amerikai imperialisták nem nyugodtak bele abba, hogy északon több mint tízmillió ember szocialista társadalmat épít, s a Koreai Munkapárt vezetésével nagyszerű eredményeket érnek el. 1950 nyarán fegyveres agressziót követtek el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Kitört a három évig tartó koreai háború, amely emberéleteket követelt északon és délen, súlyos anyagi károkat okozott, nyugtalanságot keltett és feszültséget teremtett a világban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot is érzékenyen érintette a háborús kár. Körülbelül 600 ezer lakóház vált a földdel egyenlővé, s az ipari létesítmények 70 %-a, a vasúti teherkocsik 65%-a, a személyvagonok 90 százaléka és az állatállomány jelentős része elpusztult, illetve megsemmisült. A fegyverszüneti egyezmény aláírásának évében az ipari termelés a háború előttinek a felét sem tette ki. Az 1954— 56 közötti hároméves tervidőszakban gyors ütemben megindult az újjáépítés, a Szovjetunió és a szocializmust építő országok jelentős segítségével. Több mint 200 nagy- és középüzem helyreállítása fejeződött be, több mint hetven új nagy- és középüzem épült fel. A dolgozók lelkes tenniakarását bizonyítja, hogy például az 1957—61. évre szóló ötéves tervet két és fél év alatt teljesítették. Az ötvenes évek végéig az ipari termelés hatszorosa, a munkások és alkalmazottak reálbére pedig kétszere-8