A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
SÁRGARIGÓ Ütmenti csárda, illetve harmadosztályú étterem Somorján. Az utas, a vándor szívesen megáll a gyomornak .kellemes ízeket, finom ételeket kínáló vendéglőben. Mert Komárom felé utazva megpihenhet, elidőzhet, felfrissülhet, szomjat és éhséget olthat. Magyaros, fűszeres konyhával számol, ahol jókat ehet, ihat. Persze hamar csalódás éri. Bemegy, kezébe veszi az étlapot, és rendel. A kínálat: bableves. Különösen városi embernek csábító. A bableves ugyanis nem mindennapi étel, bár a ritkaságok közé sem sorolható. Jön a pincér, aztán jön a leves. Az első ízlelés után megállapítható, hogy itt a szakácsok nem fukarkodnak a fűszerrel. Annyi a levesben a fűszer, hogy szinte ehetetlen. Annyi benne a bors, hogy krákog, köhög tőle az ember. A bors adja az egyedüli ízt a bablevesnek. A fűszer viszont nem serkenti az emésztést. Inkább gondolkozásra késztet. Mit is eszünk tulajdonképpen? Fűszert, hagymát,' borsot, méregerős paprikát? Minden más lehet az, amit elénk tálalnak, csak bableves nem. ízetlen, ehetetlen. A túlfűszerezett íz azt akarja feledtetni, ami a bablevesből hiányzik. Köhögtető, szívetlelket szomorító, szájpadlást égető lét fogyaszt a Vendég. Bableves címén. Ez a lötty csupán az étlapon bableves. Mikor kihozzák s asztalra tálalják, már nem az. Egészen más. Nem is tudjuk, hogy mi. A rosszmájúak szerint az ilyen levesbe nem kell semmi. A bors mindent pótol, elintéz. A gyomrot is. A második fogás sem feledteti az úgynevezett bableves ehetelen ízét. Sertéspörkölt következik. Nem rizszsel, nem burgonyával, hanem galuskával. Ugye milyen csábító étel? Ugye milyen jó hangzású? Sertéspörkölt galuskával. Mintha disznótorba került volna az utas. Csakhogy a bableves sem volt az. A sertéspörkölt sem az. Csak a neve szerint. Ez a sertéspörkölt úgy sertéspörkölt, hogy a szakácsok pénzt akarnak csinálni a szalma-darabokból is. Ennek az ételnek a neve: sertéspörkölt ehetetlen szalma-darabokkal. Hús tévedésből sem került bele. Sertéspörköltnek való ösztövéres hús nincs a somorjai Sárgarigóban. Vagy ha van, mert miért ne lenne, akkor nem teszik bele. De hova teszik, dugják a vendég elől? A „sertéspörkölt“ ára 9,10 korona. Zaftos galuskát etetnek a vendéggel ennyi pénzért? Meg zsírt etetnek vele hús címén, ennyi pénzért? Másutt tepertőnek sütik ki a zsírt. A Sárgarigóban meg akarják etetni a vendéggel. Ne vesszen kárba semmi. Még a mócsing sem. Jobb helye lesz a vendég gyomrában, mint a szakácsok konyhájában. Szegény vendég! Szegény utas! Bosszankodsz, mérgelődsz tehetetlenül. Hiszen húst szeretnél enni, nem zsírt. Ha zsírra fanyalodsz, veszel magadnak az üzletben. És kenyérre kened, megsózod, megpaprikázod. Ha tepertőt kívánsz, azt is kapsz a boltban. Ha azonban Sertéspörköltet akarsz enni, be kell térned a soromjai Sárgarigóba, ahol zsírt adnak sertéspörkölt helyett. Zsírt, zaftot eszel galuskával. Mert a Sárgarigó szakácsai szerint a zsírban van a kalória, nem a galuskában. Éljen hát a zsír, s maradjon a hús a konyhában. Az ötlet nem rossz. A Sárgarigóban rájöttek, hogy az átutazó emberrel mindent meg lehet etetni. A szalmadarobokat is. Az átutazó ember ugyanis mindent megeszik. Zsírt, hályogott, mindent. És megy tovább. Mire böfög, undort érez, már Dunaszerdahelyen vagy Komáromban jár. Nem tér vissza panaszkodni, méltatlankodni, rosszallását kifejezni. Inkább elviseli, hogy elrontotta a gyomrát. Hogy a zsír megülte a gyomját. És bizakodik, reménykedik, hogy talán megússza betegség nélkül. Sárgaság nélkül. És fogadkozik, hogy többet nem megy be Somorján a Sárgarigóba, ahol mindent megetetnek a vendéggel. Sertéspörkölt fedőnévvel a szalma-drabokat is. Máshová sem tér be. A somorjai Sárgarigó szakácsai egy életre megútáltatták vele a „sertéspörköltet“. Lemond erről a kedvenc ételéről. Egyék mások. Egyék az olyanok, akik a zsírt szeretik. Teljék benne kedvük. Jó étvágyat! FIGYELŐ HUMOROS ÉLETKÉPEK Sokat járok városunk Lucenec (Losonc) főutcáján. Ha éppen ráérek, egy-egy sarkon kis időre megállók, elnézem a színes sürgő-forgó kavalkádat, amely az év minden szakában igencsak nagyszámú. Van azonban a nagy nyüzsgésben jónéhány olyan állandóan ráérő és sokat viccelődő nyugdíjas ismerősöm, akik már úgy hozzátartoznak az utca életéhez, mint fényhez az árnyék. Tőlük ismerem az alábbi humoros életképeket, amelyeket most továbbadok. — Hallom — mondja Laci Pistának —, hogy új lakást kaptál. — Most kaptam, igen. — Szép? — Gyönyörű, háromszobás, tágas és modern! — Ott van kinn a Pionír-berki új lakótelepen? — Igen! — Hová nyílnak az ablakai? — A városra! — Egy ember aludt a ligetben a földön — újságolja Karcsi. Fölötte négy karón kihúzva egy kopott pokróc. Egy szerelmespár rászólt: — Ember, az éjjel ott meg fog tázni! — Én nem — szólt a „sátorlakó“ — hiszen maguk vannak kint. — Az ajtó neve szaknyelven: nyílászáró szerkezet — tanítja egy aszlatos, a Mier bútorgyárban a beosztottját. — Mester úr! — kérdi a brigádos fiú —, melyik volt előbb, a nyílás vagy a zárószerkezet? A kórház szomszédságában, a bogorodicki városnegyedben, egy középkorú férfi kezeit magasba emelve örvendezve kiáltja: — Üjra járok, újra járok! Egy járókelő: — Gratulálok! Sikeres volt a műtét! A férfi: — Egy frászt! Tegnap ellopták a kocsimat! — Doktor úr! — panaszkodik az orvosi rendelőben Vili —, ha fekete kávét iszom, nem tudok aludni. — Nálam éppen fordított a helyzet — jegyzi meg az orvos —, ha alszom, nem tudok kávét inni. KANIZSA ISTVÁN Fred, a csimpánz egy cirkuszhoz tartozik. A városokban, amelyekben megfordul, alaposan körülnéz, mindent látni akar. Egy skót városkában a söröshordó fenekére nézett: csak később jött rá, hogy nem teát ivott.. . A felvételünkön látható két fiatalember ezen a saját készítésű csónakon akarja megtenni a Balti-tengeren a Schleswigtől Kiéiig vezető 1300 kilométernyi utat. A csónak egy kőkorszaki vízijármü másolata. Csodálatos negyvenévesnek lenni — így vélekedik Marie Dubois francia színésznő. — Révbe érkezett asszony, feleség, anya vagyok és beérkezett színésznő. Még alakíthatok fiatal nőket, s ezért nem riadok vissza attól sem, hogy egy jó szerep kedvéért idősebb legyek vagy például „hálátlan” szerepet játsszam, mint Alain Corne új filmjében is. Itt Yves Montand feleségét alakítom, aki — mivel férje szerelmét nem tudja visszaszerezni — gyilkosságtól sem riad vissza ... Herkules, az öthónapos szibériai tigris még nem kelt félelmet, úgyhogy az utcán is nyugodtan sétálhat. Fiatal kora ellenére már „állásban" van: egy montreali éjszakai klubban dolgozik... Egyszerűen csodálatos, hogy én kaptam meg Callas szerepét a The Creek Tycoon című filmben, hisz olyan a hangom, mint egy repedt fazék mondta Marilu Tolo olasz filmszínésznQ. A film Onasszisz életrajzi adatainak felhasználásával készül. A szédületes karriert befutó üzletembert Anthony Quinn alakítja. 18
