A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
Könyvespolcunkon a helye Együtt a harcban címmel olyan kiadvány jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában, amelyet ezreknek és ezreknek kell olvasniuk. A könyv a CSKP megalakulása ötvenötödik évfordulójának a tiszteletére jelent meg, s csehszlovákiai magyar írók és újságírók tollából olyan kommunisták életével, harcával ismertet meg, amelyek jogos büszkeséggel töltenék el bennünket. Olyan veteránokról van szó a könyvben, akik száz veszéllyel szembenézve, életüket kockáztatva vállalták a társadalmi haladásért, a dolgozók emberibb életéért, a szocialista rendszer megteremtéséért folytatott harcot. Mint ahogy a válogatást, a könyv anyagának összeállítását végző Fonod Zoltán írja figyelemre méltó előszavában : „ ... azok között, akik vállalták a harcot, hogy felszítsák és a magasba tartsák a lángot s az igazság fényét, ott voltak a Csallóköz, Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz fiai is. Magyar kommunisták, akik cseh, szlovák, ukrán, lengyel és német osztálytestvéreikkel együtt azért küzdöttek, hogy a nyomor, nélkülözés, kizsákmányolás, megalázás és embertelenség ne jusson többé osztályrészül azoknak, akik megtartói és fenntartói a nemzetnek. A kor parancsaként „örvénylő idők sodrában“ (Forbáth) adtak ők egymásnak kezet... ezek a szerény, egyszerű, de különös emberek forradalmi mozgalmunk nagy értékei.“ Izgalmas és tiszteletet érdemlő emberekről, kommunistákról olvashatunk a kiadványban. Olyankoról akiknek az élete nem írható le dióhéjban, hiszen (kivéve a forradalmár asszonyokat) minden történetben szerepel a már-már elviselhetetlen nyomor, az első világháború előtti vagy utáni kivándorlás, az életeket kioltó háború, a háború okozta szenvedés, a kemény hadifogság, a második világháború döbbenetes koncentrációs tábora stb. Vezérfonalként húzódik végig a könyvön a veterán kommunisták kapcsolódása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméjéhez. A világraszóló esemény, amely megrendítette a világot, s felismertette milliókkal, hogy nem örökérvényű a dolgozók vérét szipolyozó kapitalista rendszer, százezreket tett meggyőződéses kommunistává. A dél-szlovákiai magyar nemzetiségű kommunisták is fennen hirdették az internacionalizmus eszméjét, a népek barátságát és testvériségét, a „Világ proletárjai egyesüljetek“ jelszót. A könyvben szereplő nagyszerű emberek megélték a felszabadulást, s fiatalos hévvel kapcsolódtak be annak a társadalomnak az építésébe, amelyért harcoltak, szenvedtek, vállaltak kínt, szenvedést, üldöztetést, mindent, fróknak és újságíróknak nem volt könnyű a dolguk, amikor bátor, merész, a jó ügyért mindenre kész és elszánt veteránok ajtaján kopogtattak. A megélt élet élménye hömpölygő, széles medrű; s minden fontos, mert keserves tanulságokkal párosult élettapasztalat lüktet minden elhangzott mondatban. De jól birkóztak az igényes feladattal. Mint ahogy Fonod Zoltán, a könyv összeállítója is jól birkózott az írások összeválogatásával. Ami a legfontosabb, hogy a könyvből az azonos téma ellenére sem árad unalmas egyhangúság. Megannyi változatos élettel ismerteti meg az olvasót. Jól kiegészítik vagy inkább hangsúlyozzák a könyvszerkesztés szándékát a CSKP 55 éves harcát szemléltető fényképdokumentumok, a gondosan válogatott és a kötet izzó hangulatába illő versek, i mondanivalót erősítő idézetek. Huszonhárom írást tartalmaz az Együtt a harcban, s szép ajándék az olvasóknak, s méltó megemlékezés a CSKP megalakulásának 55. évfordulójára. Kiadói és szerkesztői leleményt egyformán dicsér. Nem teszik rosszul tanárok és tanítók, ha megismerkednek azoknak a veteránoknak az életével, akikről az Együtt a harcban c. könyv szól. Jól cselekszik az a fiatal, az az iskolás, aki kíváncsi arra, mit tettek a nagy elődök azért, hogy ők ma gondtalanul élhetnek, tanulhatnak. Az Együtt a harcban önvizsgálatunk is. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni: Dél-Szlovákia gazdag forradalmi múltját ismernünk kell. Íme a szóbanforgó kötet: önismeretünk, gazdag munkásmozgalmi múltunk könyvespolcára! — m — CSONTOS VILMOS SZÜLETÉSNAP A sohatöbbén még innen, Ami Volt, Imár messze táncol. Felderengve - éveimben, Egyetlen nap, csak te látszol. Sütkéreznek, - de a fényed Alig gyűl: felhő takarja. Lépteimet úgy kiséred, Csak árnyékod lapul rajta. Vad szelek csókjához szoktatsz, Göröngy sebezheti talpam. Jegenyék alatt daloltatsz...- Többet tán nem is akartam. Akartam én - ajándéknak, Olyan napot, - nem is egyet, Amikor a születésnap, Sugarában megfürdethet. Akartam, - de vágyam verték Kemény telek jég kezekkel, S tüzes nyarak elégették Rözsémet, mit összeszedtem.- A sohatöbbén még innen, Ami Volt, már messze táncol. Felderengve - éveimben, Egyetlen nap, csak te látszol. DÉNES GYÖRGY MERRE SZÁLLT Nincsen szavad, nincsen szavam, az életünk is daltalan, és megy a nyár és megy a tél, virrad a nap, leszáll az éj, valami nincs már, ami volt, ami egykor fölénk hajolt: szemed tavában a világ, az az öröm, az a virág. Jaj, merre, merre szállt, mi legyőzött törvényt, halált, a vágy s a végtelen derű, szerelem, örök életű, hol van, ki voltál s hol vagyok, habok futnak, futó habok bennünk, elmosva éveket, ölelkező reményeket. Kontár Gyula felvételei MADÁR JÁNOS FELEDÉS Nem ismer az a táj, hol arcom megfogant. A régi tanya fáinak már idegen vagyok. KUSZTOS TIBOR FÉNY Kibomlott hajadban elvegyül a fény, s remegésed eszembe juttatja elmúlt kamaszkoromnak szerelmes találkozásait. Most ne rettenj meg, ha súlyos keresztek mögül lesek reád magamba rejtve harangzúgások mélységeit. Te légy a fény, s hagyd hogy az árnyék én legyek, mert, amíg szemedben csillagképek magassága leng, addig bennem farkasok dühe szelídül. 11
