A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
A kassai (Kosice) járásban Buzita (Buzica) községben a népviseletet már csak az idősebb korosztály (hatvanéves és ennél idősebb nők) viselik. Néhányon az ifjúkori ruháikat is megőrizték. Emlékezéseikben viszont a századfordulói viselet is élénken él. Emlékeznek édesanyáik, sőt nagyanyáik viseletére is. A buzitai bő, hoszszú szoknyás bokáig érő 6—7 szél szoknyás viselet. Alsó ruhanemű itt is a vászoning. A kendervászonból szabott ing derekát a test hosszúságának megfelelően szabták, hosszúsága féllábszárig ér. Az ing vállán nincs varrás, mert a vásznat felében hajtották (az ing hosszának megfelelően dupla hosszúságot szabtak, mértek le). Az alsó bőséget a két oldalon ék alakú toldással, „aszalka", szélesítették. A nyakkivágást kicsit gömbölyítették, középen a mell közepéig bevágták. A bevágás mellett számokkal díszítették. A nyakkivágást összeráncolták és keskeny gallérral szegték, esetleg kicakkozták. Két gombra gombolódik. A hozzávarrott ujja pamutos vászonból vagy patyolatból van. Ezt cakkozás és színes keskeny hímzések díszítik. Az ing ujja keskeny és rövid. A hónaljat „pálhával" bővítik. Ez az ing alsó ruhanemű, de nyáron nagy melegben mint felsőruha is szerepel. Másik fajta ing a patyolatból készült nagyon bő ujjú ing, az ún. ingváll. A kikeményített, kivasalt puffos ujját pántlikával kötötték meg. Ez az ingváll a fiatalok nyári viselete, melyhez díszes pruszlikot hordtak. Az ingre az ún. „szoritót“ öltötték fel. Az a szorító (alsó pruszlik) patyolatból készült, mélyen kivágott, testhez szabott, elöl gomolódó pruszlik, mely a felsőtestet erősen összeszorítja. Ezt a szoritót az asszonyok és a lányok télennyáron a blúz alatt viselték. Cakkozással, keskeny hímzéssel díszítették. A szoknyát itt „kabát“-nak is nevezik. Az alsó szoknyákból 5—6-ot vettek fel, ezek fehér patyolatból készültek, melyeket keményítve, vasalva viseltek. Az alsó szoknyákat fodrosán és félfodrosan is varrták. A szoknyákat derékban ráncolták, nem rakták le régen. A rakott-pliszírozott szoknya kb. a 30-as évek divatja. Az 5-szél szoknya derékban keskeny gallérban végződik és zsinórral kötik a derékhoz. A bevágás a szoknya elején a „roszpor". A felső szoknyákat az alján vékonyabb anyagból „pánttal" varrták alá, az alját „porzsinór“-ral szegték körül. A felső szoknyát 2—3 felvarrással (szegővel) díszítik. A szoknyák anyaga lehet szövet, liszter, selyem, poplin. A színűk zöld, barna, kék, fekete. A kötők, kötények leggyakrabban fekete, vagy sötét színű glott, selyem, liszter anyagból készülnek. Ugyancsak derékban ráncolják a két szél bő kötőt. Hossza a szoknya hosszának felel meg. A blúzok, melyek a szoknya anyagával egyeznek, szabásminta után készülnek. A blúzt bekötik a szoknyába. Gallér, mandzsetta, szegőzés és gombok díszítik. Az állapot meghatározója itt is a fejviselet. A lányok simán, hátrafésült egy ágba font hajában maslit kötöttek. Ünnepen kendő nélkül jártak. Hétköznap és munkába az asszonyokhoz hasonlóan kötötték meg a kendőt a fejükön. A „galárist", soksoros gyöngyöt, kötötték hosszú maslival szorosan a nyakukra. Az asszonyok fejére konty került. A hátra fésült hajat a tarkón szorosan megkötötték, kettéválasztották és befonták hosszú pántlikával. Kontyfésűt tűztek a hajba, melyet a két hajfonattal körültekertek és így megkötöttek. Gömbölyű formát kapott a fej. Erre kötötték fel a kontykendőt, amely piros, vagy rózsaszínű volt. Hátra kötötték és a konty alatt két csomóra — maslira. Később ezt a formát rögzítették, vagyis megvarrták, hogy szét ne menjen, hogy ne kelljen újra megkötni, és legközelebb már csak feltűzték a kontyra mint a fejkötőt. Az asszonyok fejére mindezek után még kendő került, ők télen-nyáron kendőt viseltek. A kendők „szöglete" régen hosszú volt, a hát közepéig ért, később fokozatosan rövidült. A kendőt az ajk alatt két csomóra kötik. A kendők anyaga, minősége, színe is különböző lehet, ternó, szövet, selyem, tüll, vagy lyukas hímzéses patyolat. A népviselet kiegészítője a nagy négyszögletes nyakba kendő, melyet a blúz fölött viseltek. A nagyméretű rojtoskendőt háromszögre hajtották, a nyakba tették, elöl keresztezték és a csípőben két oldalon a szoknya megkötőjébe derékban tűrték be, nem hátul kötötték meg. A férfiviselet a hagyományos négy szél vászongatya, a vászoning, és a vászonsurc, melyet befestettek feketére. Nyáron kalap, télen báránybéléses sapka. Lábbeli a csizma. Későbbi viselet a priccsesz nadrág, a díszes mellény és a lobogós ujjú ing. Gyermekviselet a kantus. JÓKAI MARIA SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉP VISELETEK .
