A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
gal bélelték. Bársonnyal, rózsás szalaggal, fényes „síkkal" díszítették. A viselet elmaradhatatlan kiegészítője a „nyakbakendő". Kedvelték a „szőrkendők" (mindenféle színben), a varrott virágú (kék, zöld, barna, fekete) ternó kendők (rojttal és anélkül). Az idősebb asszonyok (gyász idején a fiatalabbak is) fekete klott és festős kendőt hordtak. Szívesen viselték a fehér gyolcs nyakbakendőt is, amelyet nagyon szépen hímeztek és a szélét körülhorgolták. Fejviselet: A lányok haját két vrikocsba fonták és széles szalagot tettek a végébe („gyeplőbe"). A hosszú hajú lánynak szokták mondogatni: „de nagy gyeplőid vannak jánka". A kevés vagy rövid hajba „kocari’ fontak. Az asszonyok kemény- vagy drótkontyot viseltek, akárcsak a kolóniák. A formája és a díszítése is azonos, a megkülönböztető jel itt az elhelyezésban van. A kontyot a pográniak „bent" hordták, azaz előbbre kötötték, míg a kolóniák „kint" hordták vagyis hátrább kötötték. A konty mellett a süsü viselése is igen elterjedt. A pogrányiakra jellemző, hogy a süsüt a szoknya anyagából varrták, ezért a süsü sötét színű (sötétkék, barna, zöld). Hétköznapokon olcsóbb „portíkából", mosó anyagból készült süsüt viseltek. Ünnepen és hétköznap egyaránt az asszonyok kendőt viselnek. (A „cifra süsü", vagy a „füzövíges konty" csak mulatságok, lakodalmak alkalmával látható, amikor is letehetik a kendőt.) A nyakban gyöngyöt viselnek. Az asszonyok „macskacsizmáit", (keményszárú oldalt varrott csizmáit) Gesztén készítették. A gyermekek mellesszoknyája ujjas és hátul gombolódik. A nagyobb leánykák pruszlikos szoknyát hordtak — ez hasonló a melles szoknyához, csak elül gombolódik, ujjnélküli, s alatta női inget viselnek. A férfiak az általánosan elterjedt házivászon gatyát, inget, hozzá lajbit, festős ruhát és kalapot viseltek. JÓKAI MARIA Pográny (Pohranice) Zobor vidéki falu, érthető tehát, hogy népviseletére a Zobor vidék népviseletének típusjegyei a jellemzőek. A hosszú ing itt Pogrányban is ugyanazt a szerepet tölti be, mint minden más Zobor vidéki faluban; alsó és felső ruha. Pogrányban az ősi változata maradt meg — színe többnyire fekete vagy festős (sötétkék). A tarkulásig nem jutottak el. Érdekes itt az ingek viselése: a hosszú ingek és a félingek ujját feltűrik (ez úgy történik, hogy az ujj végét szegélyező díszítést a vállhegyi díszítéshez igazítják és ezáltal az ujj hosszúsága csak a könyékig ér). A vászon hoszszú ing és féling mellett nagyon elterjedt az utóbbi időben a „varrott" (hímzett) rövidujjú ing és a fodros ing. Mindkettőt gyolcsból varrják. A vászonból varrott „pendöl"-re kerül a kikeményített „far", erre meg a „fehír szoknya". A fehír szoknya aljára vásárolt csipkét varrtak. Pogrányban nem díszítették szalaggal az alsószoknyát. A felsőszoknya alatt kihagyták a fehír szoknya csipkéjét, de csak módjával, a csipke végét. A felsőszoknyát szalaggal is díszítették. A nagyünneplős atlasz szoknyára két szalagot varrtak. A szalagok 3—4 cm szélesek, zöld-kék, zöld-piros vagy azonos színűek. A szalagot arasznyira a szoknya szélétől varrták rá a szoknyára. A kötény („ruha") színe fekete vagy fehér. A klott ruhát csipkével szegélyezik, a festős csipke nélküli — ez a régebbi. A klott ruhát gyakran rózsás szalag is díszítheti. Pogrányban fehér és tirangér ruhát is hordtak, erre rózsaszín szalagot varrtak és körbe csipkét. A gazdagabbak a tirangér ruha alatt még fehér gyolcs ruhát is viseltek. A pruszlik alja nem szögletes fülekben, hanem legömbölyített fülekben végződik. A magyar pruszlik derékon aluli részét „holokba" (ráncokba) szedték. A lipótyi pruszlik karcsúsított szabása a test vonalát követi és hátul a csípőmagasságban két „farok"-ban végződik. A pruszlik anyaga megegyezik a szoknya anyagával. Téli viselet a kacabaj, amely hasonló a többi faluban viselt női kabáthoz. Vastagabb anyag-B*t4 (>171 li Fii I u FiTc^Yil 'M I3 »TJ M j Hl j [f
