A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

famahontozokl ÍMEGBECSŰLÉST ÉRDEMLŐ Ikultúrmunkasok MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kültúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel leg önzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. 0 0 0 Kultúrmunkás vagyok. Meg­tisztelőnek tartom a címet. És büszke vagyok, hogy a szerkesztőség felkere­sett levelével. Kultúrmunkát végzek évek óta. S hogy hasznos, sőt rendkívül szük­séges ez a tevékenység, csak most kez­dem tudatosítani. A kultúrmunkás szót hallva — különösen a CSEMADOK berkeiben — sokan önkéntelenül is a tánccsoportok tagjaira és oktatóira, énekkari tagokra és vezetőikre, színját­szókra, zenekarokra, szólóénekesekre, valamint érdemes tisztségviselőkre gon­dolnak. Nos, én nem énekelek, tánccsoportot sem vezetek, népzenével sem foglalko­zom. A kultúrmunkának egyik legrit­kább ágazata a területem. A tudomá­nyokat igyekszem népszerűsíteni. Erdey- Grúz Tibor írta egy helyütt: „Reális becs­lések alapján állíthatjuk, hogy a Föl­dön valaha is tudománnyal foglalkozók kilencven százaléka napjainkban él. Az utóbbi lél évszázadban többet produ­kált a tudomány, mint az összes előző korszakokban." A tudós megállapításából törvénysze­rűen következik, hogy a CSEMADOK szerveiben és szervezeteiben is egyre nagyobb teret kell hódítania a tudo­mánynak, ami azt jelenti, hogy olyan kultúrmunkásokkal kell bővülnie a te­vékenykedők nagy családjának, akik a tudomány, a tudományos ismeretek nép­szerűsítésével foglalkoznak. Pedagógus vagyok, biológiát tanítok, tehát hiva­tásomból adódik, hogy tudományos eszmecseréket folytatok kollégákkal, mérnökökkel, orvosokkal. Felmerült ben­nünk a kérdés, nem lenne-e jó isme­reteinket előadások formájában má­soknak is átadni. Kapóra jött a CSEMADOK rimaszom­bati járási bizottsága népművelési szak­­bizottságának indítványa, hogy alakít­suk meg a tudományos ismereteket ter­jesztő szakkört. Szívesen vállaltuk a fel­adatot, s én lettem a tudományos is­mereteket terjesztő szakkör titkára. Csak később derült ki, hogy nem is olyan könnyű a vállalt feladatot teljesíteni. Nem is olyan könnyű a nagyközönség előtt a darwinizmust, a genetikát, a magfizikát, az űrkutatást, az algák éle­tét, a gyógyszerek fejlődését és egyéb tudományos témákat népszerűsíteni, hi­szen a közönség zöme a beat-zenéért és táncdalénekesekért rajong. Jóleső érzéssel nyugtázhatom, hogy e rendkí­vül bonyolult küzdelemben nem ma-VÖROS ZOLTÁNNÉ MINDEN EMBER ANNYIT ÉR... radtunk alul. Munkánkat évek óta meg­torpanás nélkül sikeresen végezzük. Si­került a közönség figyelmét munkánkra irányítani. Saját előadásaink is tet­szést arattak, a kiváló meghívott elő­adók pedig még csak népszerűbbé tet­ték a tudományos ismereteket terjesz­tő szakkör munkáját. Kis városunkban, Rimaszombatban számos előadást tartottak a Szlovák Tudományos Akadémia neves előadói, prágai és nyitrai egyetemi tanárok, s a baráti szocialista országokból is szí­vesen eljönnek körünkbe ismert nevű professzorok. Városunkban és a járás nagyobb helységeiben felkeltettük az érdeklődést a tudományok iránt, s rendszeresen és tervszerűen hozzájáru-A közönség hálás a hasznos, tanulságos műsorokért lünk munkánkkal a dolgozók általános műveltségének gyarapításához, ismere­teinek bővítéséhez, világnézetük formá­lásához. A munka folyamatosságát a szakköri vezetők készséges együttműködésével biztosítjuk. Mivel a szakkörben főleg pedagógusok tevékenykednek, a mun­kát a tanév idejére, tehát évenként tíz hónapra tervezzük. Nyáron kéthónapos szünetet tartunk. Ez a gyakorlat mind a tagok, mind a közönség szempontjá­ból bevált. Nyáron ugyanis az üdülés, az utazás, a szabadság jó eltöltése fog­lalkoztatja az embereket. Ez így is van rendjén. Szakkörünk tevékenysége kezdetben kimondottan természettudományos dol­gokra irányult. Munkánk sikerén fel­buzdulva később társadalomtudományi témákkal is bővítettük előadásainkat. Tevékenységünk ezáltal még gazdagabb lett, és lehetőségünk nyílt arra is, hogy művészeti tárgyú előadásokat tűzzünk műsorunkra. Munkatervünk ekkor már a zenét, a képzőművészetet és a népraj­zot is felölelte. Nagy visszhangot keltő képkiállításokat is rendeztünk városunk­ban. A szép, de ugyanakkor nagyon igé­nyes munkánkra gondolva jó érzés tölt el. Annál is inkább, mert a körülmé­nyek, amelyek közepette tevékenyke­dünk, meglehetősen nehezek. A legna­gyobb gondot az okozza, hogy nincs állandó helyiségünk a városban, és így arra kényszerülünk, hogy ide-oda „ván­doroljunk”. A kávéhózakat és a kórház előadótermét vesszük legtöbbször igény­be, ez azonban sok utánjárással és kü­lön fáradozással párosul. A szűkebb körű összejöveteleket a CSEMADOK járási bizottságának irodájában tartjuk. A szakkörnek nincs pénze. Ugyanis a tudományos ismeretterjesztés nem „jö­vedelmező" ágazat, mint például a szín­játszás. Szinte minden esetben a CSE­MADOK JB, a JNB és a Szocialista Akadémia Járási Bizottságának támo­gatását kell kérnünk. Ennek ellenére mindig teljesítjük évi tervünket, s erre — bevallom őszintén — büszkék va­gyunk. Vallomásom elején egyes számot használtam, aztán szándékosan áttér­tem a többes számra. A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén többen is hangoztatták, hogy a szövetség nem érhetett volna el eredményeket lelkes kultúrmunkósok nélkül. Munkám ered­ményeit én sem érhettem volna el egye­dül. Igen sokat és kitartóan segített Adóm Zsolt tanár és dr. Pőthe Imre or­vos. Jó megértésben, teljes összhang­ban évek óta hármasban végeztük a nehéz munkát. A tudományos ismerete­ket terjesztő szakkör képekkel illusztrált krónikáját Ádám Zsolt őrzi. Mindhár­man hálával gondolunk a többi mun­katársra, akik hosszabb-rövidebb ideig segítségünkre voltak. Munkánkat lelkesen segítette a CSE­MADOK járási bizottságának titkársá­ga és a Szocialista Akadémia. Ezúton is köszönetét mondok támogatásukért. Ami még a szakkörben kifejtett munká­mat illeti, a CSEMADOK járási konfe­renciáján mindig elismerően szólnak róla. A CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából elismerő ok­levelet kaptam a központi bizottságtól. A Bratislavai Rádió is készített riportot rólunk. VÖRÖS ZOLTÁNNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents