A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-27 / 34. szám
famahontozokl ÍMEGBECSŰLÉST ÉRDEMLŐ Ikultúrmunkasok MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kültúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel leg önzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. 0 0 0 Kultúrmunkás vagyok. Megtisztelőnek tartom a címet. És büszke vagyok, hogy a szerkesztőség felkeresett levelével. Kultúrmunkát végzek évek óta. S hogy hasznos, sőt rendkívül szükséges ez a tevékenység, csak most kezdem tudatosítani. A kultúrmunkás szót hallva — különösen a CSEMADOK berkeiben — sokan önkéntelenül is a tánccsoportok tagjaira és oktatóira, énekkari tagokra és vezetőikre, színjátszókra, zenekarokra, szólóénekesekre, valamint érdemes tisztségviselőkre gondolnak. Nos, én nem énekelek, tánccsoportot sem vezetek, népzenével sem foglalkozom. A kultúrmunkának egyik legritkább ágazata a területem. A tudományokat igyekszem népszerűsíteni. Erdey- Grúz Tibor írta egy helyütt: „Reális becslések alapján állíthatjuk, hogy a Földön valaha is tudománnyal foglalkozók kilencven százaléka napjainkban él. Az utóbbi lél évszázadban többet produkált a tudomány, mint az összes előző korszakokban." A tudós megállapításából törvényszerűen következik, hogy a CSEMADOK szerveiben és szervezeteiben is egyre nagyobb teret kell hódítania a tudománynak, ami azt jelenti, hogy olyan kultúrmunkásokkal kell bővülnie a tevékenykedők nagy családjának, akik a tudomány, a tudományos ismeretek népszerűsítésével foglalkoznak. Pedagógus vagyok, biológiát tanítok, tehát hivatásomból adódik, hogy tudományos eszmecseréket folytatok kollégákkal, mérnökökkel, orvosokkal. Felmerült bennünk a kérdés, nem lenne-e jó ismereteinket előadások formájában másoknak is átadni. Kapóra jött a CSEMADOK rimaszombati járási bizottsága népművelési szakbizottságának indítványa, hogy alakítsuk meg a tudományos ismereteket terjesztő szakkört. Szívesen vállaltuk a feladatot, s én lettem a tudományos ismereteket terjesztő szakkör titkára. Csak később derült ki, hogy nem is olyan könnyű a vállalt feladatot teljesíteni. Nem is olyan könnyű a nagyközönség előtt a darwinizmust, a genetikát, a magfizikát, az űrkutatást, az algák életét, a gyógyszerek fejlődését és egyéb tudományos témákat népszerűsíteni, hiszen a közönség zöme a beat-zenéért és táncdalénekesekért rajong. Jóleső érzéssel nyugtázhatom, hogy e rendkívül bonyolult küzdelemben nem ma-VÖROS ZOLTÁNNÉ MINDEN EMBER ANNYIT ÉR... radtunk alul. Munkánkat évek óta megtorpanás nélkül sikeresen végezzük. Sikerült a közönség figyelmét munkánkra irányítani. Saját előadásaink is tetszést arattak, a kiváló meghívott előadók pedig még csak népszerűbbé tették a tudományos ismereteket terjesztő szakkör munkáját. Kis városunkban, Rimaszombatban számos előadást tartottak a Szlovák Tudományos Akadémia neves előadói, prágai és nyitrai egyetemi tanárok, s a baráti szocialista országokból is szívesen eljönnek körünkbe ismert nevű professzorok. Városunkban és a járás nagyobb helységeiben felkeltettük az érdeklődést a tudományok iránt, s rendszeresen és tervszerűen hozzájáru-A közönség hálás a hasznos, tanulságos műsorokért lünk munkánkkal a dolgozók általános műveltségének gyarapításához, ismereteinek bővítéséhez, világnézetük formálásához. A munka folyamatosságát a szakköri vezetők készséges együttműködésével biztosítjuk. Mivel a szakkörben főleg pedagógusok tevékenykednek, a munkát a tanév idejére, tehát évenként tíz hónapra tervezzük. Nyáron kéthónapos szünetet tartunk. Ez a gyakorlat mind a tagok, mind a közönség szempontjából bevált. Nyáron ugyanis az üdülés, az utazás, a szabadság jó eltöltése foglalkoztatja az embereket. Ez így is van rendjén. Szakkörünk tevékenysége kezdetben kimondottan természettudományos dolgokra irányult. Munkánk sikerén felbuzdulva később társadalomtudományi témákkal is bővítettük előadásainkat. Tevékenységünk ezáltal még gazdagabb lett, és lehetőségünk nyílt arra is, hogy művészeti tárgyú előadásokat tűzzünk műsorunkra. Munkatervünk ekkor már a zenét, a képzőművészetet és a néprajzot is felölelte. Nagy visszhangot keltő képkiállításokat is rendeztünk városunkban. A szép, de ugyanakkor nagyon igényes munkánkra gondolva jó érzés tölt el. Annál is inkább, mert a körülmények, amelyek közepette tevékenykedünk, meglehetősen nehezek. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs állandó helyiségünk a városban, és így arra kényszerülünk, hogy ide-oda „vándoroljunk”. A kávéhózakat és a kórház előadótermét vesszük legtöbbször igénybe, ez azonban sok utánjárással és külön fáradozással párosul. A szűkebb körű összejöveteleket a CSEMADOK járási bizottságának irodájában tartjuk. A szakkörnek nincs pénze. Ugyanis a tudományos ismeretterjesztés nem „jövedelmező" ágazat, mint például a színjátszás. Szinte minden esetben a CSEMADOK JB, a JNB és a Szocialista Akadémia Járási Bizottságának támogatását kell kérnünk. Ennek ellenére mindig teljesítjük évi tervünket, s erre — bevallom őszintén — büszkék vagyunk. Vallomásom elején egyes számot használtam, aztán szándékosan áttértem a többes számra. A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén többen is hangoztatták, hogy a szövetség nem érhetett volna el eredményeket lelkes kultúrmunkósok nélkül. Munkám eredményeit én sem érhettem volna el egyedül. Igen sokat és kitartóan segített Adóm Zsolt tanár és dr. Pőthe Imre orvos. Jó megértésben, teljes összhangban évek óta hármasban végeztük a nehéz munkát. A tudományos ismereteket terjesztő szakkör képekkel illusztrált krónikáját Ádám Zsolt őrzi. Mindhárman hálával gondolunk a többi munkatársra, akik hosszabb-rövidebb ideig segítségünkre voltak. Munkánkat lelkesen segítette a CSEMADOK járási bizottságának titkársága és a Szocialista Akadémia. Ezúton is köszönetét mondok támogatásukért. Ami még a szakkörben kifejtett munkámat illeti, a CSEMADOK járási konferenciáján mindig elismerően szólnak róla. A CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából elismerő oklevelet kaptam a központi bizottságtól. A Bratislavai Rádió is készített riportot rólunk. VÖRÖS ZOLTÁNNÉ
