A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
A fiatalabb lányok „vrekocsba" fésülték a hajukat. A nagy lányok körépen választották el, hátul négy ágba fonták és kontyba tűzték. A menyecskék ugyancsak középen választották el a hajukat, elöl kétoldalt „oldalfonást" készítettek, hátul két ágba fonták és kontyba tűzték. A hátrakötő kendő soha nem hiányozhatott a fejükről. Hétköznap karton, ünnepen kasmír kendővel kötötték hátra a fejüket. A kasmír kendőt úgy kötötték, hogy elöl a rózsa mindig középre kerüljön. Nagy ünnepeken selyemkendö került a kasmír fölé. Nyakukban többsoros viaszgyöngyöt viseltek. A menyecskék nagyon korán, már negyvenévesen sötét, illetve fekete ruhában jártak. A férfiak öltözetében egyaránt megtaláljuk a vászon és a posztóruhát. A bőszárú vászongatyát fehér hímzéssel szélesen kihímezték. Az ingre posztólajbit öltöttek. Ismerték a gallér nélküli „untercit", melyet később „ingrehúzónak" neveztek. Télen a zsinóros, ujjas „dómányt" viselték, amelyet nagyon szép, kötött gombok díszítettek. A „kacamaj" ugyancsak téli bélelt kabát volt. Báránybőr féllajbit is viseltek. A zsinóros posztó „magyar nadrág" téli ünneplő viselet volt kétoldalt ellenzővel. Egészen a negyvenes évekig megmaradt. A férfi öltözet elmaradhatatlan tartozéka volt a csizma, amelyet gyakran sarkantyúval is viseltek. MÉRYNÉ T. MARGIT SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Bajta (Bajtava) az Ipoly alsó folyásánál fekvő falu. Hagyományos öltözete a palóc viseletcsoportba tartozik. Nagyon sok hasonlóságot mutat a szomszédos Helemba és Ipolyszalka viseletével. A kivetkőzés itt későn, a 60-as évek elején kezdődött meg (a fiatalabbak körében). Az idősek és a középkorúak nagy része még ma is a hagyományos, „parasztos" ruhába öltözik. A nők itt csak a berakott ujjú rövid inget ismerték. Ez a századforduló idején vászonból készült, később gyolcsból. Hozzá mindig bő vászonpéntőt viseltek (amelynek széles pántját gazdagon kihímezték, főleg hátul), és úgy öltötték fel, hogy a felsőruhák közül mindig kilátszódjon. Nyári ünneplő ingük az „egying" vagy „csipkés ing". Az ingen télen-nyáron gyolcs pruszlikot viseltek. A nyári ünneplő, rövid „farkaspruszlikot" ki is hímezték. Télen bélelt „jobkót" viseltek, néha kettőt is. Erre került a „belinder kendő" vagy „leteritő kendő". A szoknyák alá vászon „pofándlit" vettek, majd 7—8 vasalt alsószoknyát. A féllábszárig érő felsőszoknya „szélbe szabott", nagy ráncolással készült. Anyaga leggyakrabban vastagselyem, plüss, karton vagy barchet volt. A felső szoknyára három sor fekete „pántot" varrtak. Kötényük kék vagy fekete karton vagy klott anyagból készült; piros és zöld szőrmadzaggal kötődött. Nők a kék melleskötényt csak munkába használták. Lábukon patentharisnyát viseltek és kemény vagy puhaszárú csizmát, rendszerint sárga fűzéssel. .
