A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK

Ebed (Obid) hagyományos öltözete a palóc viseletek nagy csoportjába tartozik. Sok hasonlóságot mutat a kicsindi, muzslai és libádi viselettel. A régies öltözetdarabokat viszonylag korán felváltották a polgárias szabású ruhák. Manapság csak az idős asszonyok járnak népviseletben.

A rövid női vászoningre és péntöre csak az egészen idősek emlékeznek. Sipujjú hosszúinget viseltek már az első világháború idején is. Erre mindig korcos „pofándlit" vettek fel (ez tartotta a szoknyákat) és fehér gyolcs, kivarrott (hétköznap) karton pruszlikot. A pruszlik téli-nyári öltözet volt, erre félünnepeken „jobbkát", ünnepeken kitevös blúzt vettek föl. Télen kocát öltöttek, amely „bélelt volt, ez aló jól felöltöztek, de

nagy hidegekben még berliner kendöt is viseltek.

A szoknya a századforduló idején egészbe hosszú volt, majdnem bokáig ért, később fokozatosan rövidült. A második világháború után, a kivetközés idején már csak a térdet takarta. A legkedveltebb ünneplő szoknya „brüss"-böl és vastagselyemböl készült. Nagyon gyakori a kékfestő és habos festő anyagú szoknya is, ezt főként vasárnap délután vagy hétköznap öltötték fel.

Ünneplő kötényük fehér vagy fekete atlaszselyemböl készült. Hétköznap a tüzes és habosfestös „egyszilkötényt" viselték szívesen. Erre alul sok „mizlit" varrtak. A kötényt rázsaszin posztózsinórral kötötték meg.

Mind a lányok, mind az asszonyok

fekete „patent harisnyát" és egész cipőt viseltek. „Csikorgás" csizmájuk fekete volt. A lányok és a menyecskék egyaránt kontyba tűzték a hajukat. A menyecskék erre kötötték fel a „hátrakötö" kendőt, amely soha nem hiányozhatott. A harmincas évekig a menyecskék „csücskösen" kötötték meg a kendőt. A hátrakötö kendőt egészen a homlokra tették oldalt kilátszott a két hullámba igazított és fésült haj. A harmincas években jött divatba a „félkötés". Ekkor már a kendőt egészen hátra, a fejtetőre kötötték. Az ebedi menyasszony mindig színesben esküdött. Kedvelték a lila, bordó „játszó selyem" anyagokat.

A menyecskék a nátrakötö kendő fölé ünnepeken selyem kendőt kötöttek. Férfiak a huszas évekig négyszél vászongatyát és borjúszájú vászoninget viseltek. Télen ebben az időben fekete posz. tó magyar nadrágot hordtak. A magyar nadrág zsinoros és kétoldalt ellenzös volt, egeszen a negyvenes évekig divatban volt. A zsinóros posztómellényt télen-nyáron hordták. Télen bélelt posztó kacabajkát is viseltek. A dolmány is csak téli öltözet volt. Emlékeznek a cifra szűrre és a díszes irhabundára is. Az irhabunda földig ért és nem volt ujja.

A férfiak viseletéhez is tartozott kötény. Ünnepen ezt nem viselték, csők otthon vagy munkában. A kék melleskötényt monogrammal vagy tulipánnal diszitették, elöl a mellrészen. A kötény a vászonruhákkal együtt a húszas években kiment a divatból.

MÉRYNÉ T. MARGIT