A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
NINCS MEGLEPETÉS Másfél órai kerékpározás után végre eljutottunk a Téglaházhoz. A Duna nem nyűgözött le a közelségével, mint máskor. Közömbösen fogadott minket, s mi közömbösen távoztunk tőle. A parton sok-sok lány volt. Csupa szerelmes szemű, finom lelkű lány. Utánunk is kiabáltak: „Hé, srácok! Nem akartok velünk egy kicsit rázni?” A lábuknál tini-magnó bömbölt, törülközőbe csavarva. Jóbarát csak vigyorgott rájuk, esetlenül integetett nekik. Majd n'agyzolásból vinnyogott valamit, angolul vagy németül, már nem is tudom pontosan. Én inkább a kerékpárom ülésével voltam elfoglalva, mert kiengedett a csavarja. A Téglaháznál két lány tollaslabdázott. Nagyon kedvesen nem vettek észre. Jól esett leszállni a kerékpárról és megropogtatni zsibbadt tagjaimat. Jóbarát bejelentett bennünket a méhészcsaládnak és tudatta velem, hogy a kint ugráló nőszemélyek a főméhész lányai. Ez sem lepett meg, sőt az sem, hogy miután elénekeltem az „Ébredj napsugár”-t, kisütött a nap. Leültünk a fűbe és gitározni kezdtem, illőbb gyors számokat játszottam, majd lassúakat. A percek is lassabban őrlődtek. Az a jó, hogy tudok alkalmazkodni, mondtam váratlanul. A Téglaház egész környezetének szántam a kijelentést. A lányoknak, a méheknek, a tollaslabdának, a napnak, a kislibáknak, Jóbarátnak. Pedig senkit és semmit nem érdekeltem. Biztos vagy ebben?, kérdezte Jóbarát. A csajokat nézte kitartóan. Lehet, hogy csak gondolom: TUDOK ALKALMAZKODNI ! A g-dúr után lágyan levertem az a-mollt, majd felvágtam a c-durra. Nyugtalan szellő csapott a Téglaházat övező bokrok közé. Jóbarát szemtelenül méregette a lányok arányait. Tétován megérintettem a vállát: mi a véleményed? . .. öregem, ne zavarj!, morogta, majd levette napszemüvegét. Sokatmondóan rám nézett: nem is tudom, még nem győződtem meg róla, tudsz-e alkalmazkodni vagy sem. Jó fej vagy. Kösz, ne strapáid magad, mondtam hidegen. A főméhész lányai később odajöttek hozzánk. Az egyik komoly volt és nemes tekintetű. A másik vihogó és kacér. Nem mutatkoztunk be egymásnak. Kacérka le tudott fogni három akkordot. De mégis én játszottam. Jóbarát fütyült, dúdolt meg énekelt unalmában. Azt hiszem, Komolyka belémszeretett. Megkérdezte, hogy ismerem-e Adyt. Azt válaszoltam, hogy Zelket, Garait, Cselényit és Csontost is ismerem. Láttam, hogy Jóbarát szenved a lányok közelségétől és sörre vágyik. A nap akkor már veszettül tűzött. Mindnyájan nehezen lélegeztünk, és izzadtak voltunk. Van egy haverom, kezdtem, s egy fűszál életét oltottam ki, majd egyszerre többét. Verseket ír. Költő. Képzeljétek el, azt állítja, hogy cigány nőt is tudna szeretni, egy érettségizett fiú! Nahát, mondom , .. Mindig szerkesztők után futkos, operára jár, s szidja a későn-ébredőket. Hosszú perceken át képes egy virágot vagy egy bogarat nézni. Harcol az alkoholizmus és a dohányzás ellen — főleg az írásaiban. ... Még mit is akartam mondani, töprengtem el, mert játszani már nem volt kedvem, a gitárom is forró volt. A kéglije zöldre meszelt falán ilyesmik lógnak: „Élni tudni nem minden, éltetni is tudni kell!” meg „Tanulj meg élni, hogy tudj meghalni”. A társaságbeliek hallgattak. Elhallgatták, hogy nem mindent értenek. Láttam a szemük mozdulatlanságán, a kezük nyugvásán. Egyet szeretek igazán benne, folytattam, irtó őszinte és annyira igazságos, hogy állandóan kételkedik. Saját magában is. Delet harangoztak. Kacérka a Téglaház mögé futott, ott keresztet vetett. Komolyka csak félrefordult, úgy vetett keresztet. Egy pillanatra még a kezeit is összekulcsolta. Mikor ismét együtt voltunk, Jóbarát ráförmedt a lányokra: Tudjátok-e, mit csináltatok, mért csináltátok, mi a célja, mi a jelentősége?! A napsugarak megszeppenten húzódtak vissza, a felhők mögé bújtak, onnan leskelődtek. Hagyjuk a „hitvitát”, mondtam, majd hozzátettem: áldassék Hunyadi János, még az emléke is. A lányok szótlanul, megbántottan néztek maguk elé. Különben úgy tettek, mintha nem hallották volna Jóbarát kitörését. Kacérka a kislibákkal bigyegett, Komolyka a vonuló felhőket figyelte. Jóbarát magábaroskadt. Én egy Bach-kompozíciót próbáltam eljátszani. Aztán felugrottam, és Jóbarátra szegeztem a tekintetemet: ..Gyerünk testvér, vár a nagyvilág!” Hirtelen üresnek éreztem magamat. Jóbarátnak káromkodhatnékja volt, de csak annyit mondott: sebaj! A lányok fehér zsebkendővel integettek utánunk, Kacérka nevetve, Komolyka könnyezve. Hazafelé menet az útmenti, szélben hajladozó gabonatáblákat szebbnek tartottuk, mint a főméhész lányait. Akárhogy is vesszük. Csak otthon jöttem rá, hogy a Téglaház és környezete tulajdonképpen egy kicsi világ, amelynek nincs jótevője. Gondoltam, a védőszárnyaim alá fogadom. Nem így lett. Másképp alakult minden. A Téglaházat még azon az őszön lebontották, olaj után kutattak a helyén. A következő nyáron Kacérka és Komolyka leányanya lett. A két kicsi, Zsoltika és Benőke apja — Jóbarát. GULYÁS JÁNOS Kellemes nyári estéken fúvósquintett gyönyörködteti Lipcse belvárosának látogatóit Haydn, Mozart és Beethoven népies jellegű müveinek előadásával. A hangversenyek színhelye a régi városháza mögött fekvő egykori gyümölcspiac. A zenészek korabeli viseletben játszanak. Anya és gyermeke: a szófiai állatkert ben bölény-bébi született. Hector Caban amerikai katona a vietnami háborúban elvesztette bal kezét. Manapság New York utcáin üldögél. „Nem mint hősöket fogadtak bennünket itthon, hanem mint gyilkosokat" mondja keserűen. A címlapon kívül hét teljes oldalt szentelt a Bunte Nastassja Kinskinek, a neves NSZK filmszínész, Klaus Kinski lányának. A most tizenhat éves Nastassja három évvel ezelőtt, a Falsche Bewegung cimü filmben kezdte pályafutását. Nagy feltűnést keltett a Braut des Satans cimü filmje, amelyet Richard Widmark oldalán forgatott. Legújabb szerepe a Tatort című tévéfilmben az összes kaput megnyitotta számára: egy iskoláslányt alakít, aki beleszeret a tanárjába. A természet lágy ölén Konrad Eichhammer hat van éve legeltet Bonn ban. 18
