A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A nyitrai járás déli részén fekvő néhány falu — Nagyhind, Kálóz, Bábindal, Verebély (Vráble), Dicske, Aha — néprajzi szempontból — kis szigetet képez. Népviseletük a palóc népviselet nagy családjába tartozik. E viseleti csoportra jellemző a bő, féllábszárig érő szoknya, melyet nagy, éles ráncokba szedtek; a keskeny kötény, amely szoknya hosszúságú. Most képeinken az ahai vizeletet mutatjuk be. Felsötesti ruhadarab az ing. Itt bevarrott ujjú rövid inget hordanak. Ünnepi a fodros, „hurkás* ing, amelyet erősen keményítettek. A sima ujjú inget („sipujjót") hétköznap hordták. A pruszlik mélyen kivágott, bélelt és bekötődik a szoknyába; csak a kivágás mentén szegélyezi „fogócska* vagy „gunárfog*, egyébként dísztelen. Selyemből, bársonyból, szövetből vagy szoknya anyagából készül. Téli ruhadarab a vatelinnel bélelt lipityke, (karcsúsított kaci). Hátul négy kemény fodor teszi érdekessé. A fodrokat többnyire fekete klottból varrták, és piros vagy zöld kasmírral bélelték. A lipityke anyaga színes: zöld, barna, kékselyem, klott vagy szövet is lehet. Gyönggyel, csipkével (krecma) apró pliszirozással és papucs- vagy bacskorleszedéssel díszítették. Az idősebbek mentét és ködmönt hordtak. A barna alapszínű és sötétebb díszítéssel ékesített ködmönt prém szegélyezi. A gyapjú vállkendő és a nagy keszkenyö is téli kiegészítő. Szoknyák. A legalsó szoknya □ tiszta vászonból készült „pendő*. Erre a „félpamukos", majd a „pamukos" pendő kerül. A gyocsaljú pendő képezte az átmenetet a fehér alsószoknyák és a pendők között. Sok szoknyát hordtak, igy érték el, hogy az alak terebélyes és gömbölyű legyen. Az alsószoknyákat erősen kikeményítették, szinte csörgött, ahogy jártak. A szoknyákon széles „aba* volt, a rózsaszínű alsószoknya alját pedig zsinórral szegték fel. A sovány nők még „buffancsot* is kötöttek. A felsőszoknyák anyaga klott, szövet, bársony, selyem vagy kasmír („csicsoné", „bukritás"). A félünneplő és táncobajáró szoknyák anyaga olcsóbb, többnyire karton vagy delin. Érdekes szokás ezen a vidéken, hogy egyes vasárnapokon más és más szoknyát viselnek. Például a hónap első vasárnapján kasmír (csicsoné) szoknyát vett fel minden lány és fiatalasszony. Mulatság alkalmával 4—5 féle öltözetet is váltottak. Keskeny fekete hosszú kötényt hordtak. Anyaga ropogós selyem, klott vagy szövet. Apró szegőzés („sarampos" és „haluskás* díszítés) van az alján. Félünneplős a mángolatlan és „festős* ruha, hétköznap a vászonruha. Lábbeli: hétköznap, nyáron mezítláb vagy „tallópapucsban* jártak. Ünnepnap keményszárú csizmát hordtak. Később a csináltatott cipő (spanglis) vált közkedveltté, télen pedig botos. Fejviselet: A lányok középen elválasztott haját oldalra fésülték és a tarkón két széles ágba fonták. Ezt hátul nyolcas alakba kontyba formálták és csonthajtűkkel tűzték meg. A menyecske haját (mielőtt bekötötték a fejét) hálóval (neccel) kötötték le a homlokára. A nagyünnepen hosszú, cafrangos nagyvirágú selyemkendőt vagy bársony kendőt kötöttek. A lyukashímzéses gyolcskendőt erősen kikeményítették és úgy viselték a selyemkendő alá. Hétköznap, munkába olcsó, karton, delin vagy terno kendőt hordtak. A nyakban sokszor gyöngyöt viseltek. Gyász alkalmával a lángosfestő öltözet volt a „kötelező*. Férfiviselet: a széles vászon gatya, és ing, hétköznap a kötény és lajbi. Lábbelijük a tallopapucs, a csizma és a „stibli* volt. A posztó és a priccses nadrág később lett divatos. A kalap mellé ünnepen rozmaringot és muskátli bokrétát tűztek. Télen rövid prémes kabátot és a báránybőr sapkát viselték. A két világháború között vált közkedveltté a „cajg-nadrág* és a „kitli*. JÓKAI MARIA
