A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
tás. elmondható, hogy egyetlen diák sem érettségizik le úgy, hogy ne tudna kellő szinten szlovákul. * * # öt fiatal — négy érettségi előtt álló lány és egy harmadikos fiú — ül mellettem egy eléggé szűkre méretezett Helyiségben, amelynek ajtaján ez olvasható: „Kis tanácsterem". Mi ugyan nem tanácskozni jöttünk itt össze, csak egy kis beszélgetésre (aminek a diákok igen örültek, elvégre most van a félévi hajrá .. .), bár a téma komoly: miképpen tovább? Horváth Katalin: ,,A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szeretném továbbfolytatni tanulmányaimat, bízom benne, hogy sikerül a felvételi. Tudom, nem lesz könnyű dolgom, mert a vizsgán olyasmit is kérdezni lógnak, ami a mi tananyagukban nem szerepelt, ezért ezt most utólag kell pótolnom. No és persze az érettségire is alaposan lel kell készülni. Mindenesetre megnyugtató érzés, ha nem sikerül bejutnom az egyetemre, akkor sincs veszve semmi, hiszen szakma van a kezemben." Rasztgyörgy Márta: „Szeretnék viszszamenni a falumba, Ekecsre. Már érdeklődtem a lehetőségek felől, de ezek csak aféle puhatolózások voltak. Meg kell mondjam, kissé fájó szivei hagyom itt az iskolát. Azt hiszem, mindenki igy van ezzel, hiszen jó volt együtt lenni, s az életünk már soha olyan gondtalan nem lesz, mint diákkorunkban. De azért annak is örülök, hogy munkába állhatok, főleg azért, mert nagyon szeretem a falut, az ott élő embereket. A városban semmi sem állandó; a falun, ha ez vagy az megváltozik is, azért sokminden olyan, mint régen: a búzatábla akkor is lágyan ringó, ha kaszával aratnak, akkor is, ha géppel. Sokan romantikusnak tartanak, s alighanem igazuk is van, de ez talán csak nem bűn . . ." Horváth Györgyi: „A Nyitrai mezőgazdasági Főiskolára jeletkeztem. Az iskola elvégzése után — feltéve persze, hogy minden akadályt simán veszek — a komáromi járásban szeretnék elhelyezkedni. “ Pócs Júlia: „Érettségi után munkába állok. Komáromszentpéteren, a szülőfalumban. Nem Ígértek olyan munkakört, amely maradéktalanul megfelelne a végzettségemnek — könyvelői szakmát tanultam ki —, de remélem, hogy idővel képesítésemnek megfelelő munkakörbe kerülök." Gálffy Péter: „Annak ellenére, hogy én még csak harmadikos vagyok, egy új rendelet értelmében már most jelentkeznem kell, ha külföldön kívánok továbbtanulni. Én is a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet választottam, akárcsak Kati. —lacza — (Prandl Sándor felvételei) Egy másik válasz: — Hogy milyen a jó tanuló? Talpraesett, ügyes, jó megjelenésű, tettrekész, szimpatikus... De nem kizárólagosan. Lehet ügyefogyott, gátlásos, szégyenlős, zárkózott, lehet csúnyácska. Legtöbbször jól tanul — ha nem is tud sokat. No és ha cigány? Mind az alapiskolában, mind pedig a középiskolában volt cigányszármazású barátnőm. Az alapfokon Sári, a gimnáziumban Ibolya. Sári rendes lány volt — a maga módján. Senkit sem bántott, annál inkább bántották őt. Soha nem lehetett jó tanuló, pedig tudott annyit, mint nem-cigány osztálytársai. Sári ugyanis kócos volt, Sári nem öltözött ízlésesen, s mi tagadás, hiányzott is sokat. Tehát „rossz tanuló" volt. Ibolya olyan volt, mint mi. Származása miatt azonban gyakran voltak gátlásai — legtöbbször alaptalanul. Öt nem is bántották — csak néha. „Na, Ibolya! Felkészültél az órára?" Ibolya felkészült, jól felelt. „Lám, lám, még az Ibolya is tud jól felelni! Hát mit tehetek, egyest kell adnom neki is ..Kár, hogy neki ezek után ritkábban kellett egyest adni . . . A harmadik megkérdezett szintén a tanári elfogultságot okolja: — Jó tanuló, rossz tanuló? örök téma ez a tanárok és a diákok körében. Érthető, is, hiszen a tanuló mindig kicsit saját maga szerint szabja meg, ki a „jó" tanuló, de a tanár is a saját szemszögéből nézi ezeket a dolgokat. Ki is a jó tanuló a tanár szerint? Természetesen az, aki fújja a leckét, egyesre felel mindig és mindenből. Középiskolás koromban ismertem néhány ilyen „okos gyereket". A jó tanuló „titulust" általában már az első tanítási órán megkapták. Az egyik úgy érdemelte ki, hogy a szünetben megkérdezte a tanárt, ne hozzon-e neki vajaskiflit és szalámit az üzletből. De nem azzal az olcsó trükkel loholt el a boltba, hogy majd az óra közepén „beveret“, hogy „most nyitottak csak ki, nem jöhettem hamarább". Ö már a csengetésre megjött. Ez rendben is volna, nem elítélendő. Az viszont már igen, hogy attól kezdve a tanárunk csak úgy beszélt róla, mint „jó tanulóról". S ha netán nem jutott neki eszébe valami, mert lelki szemei előtt nem derengett fel a füzet ötödik lapján levő második bekezdés, tanárunk akkor sem adott neki rossz jegyet, csak megjegyezte: „Milyen indiszponált állapotban van maga, pedig biztosan tudja a leckét." Ötöst, persze, sohasem kapott, mert ő „jó tanuló" volt. Arról, hogy buta, igazán nem tehetett. Természetesen nem vonatkozik ez minden tanárra és minden „jó" tanulóra, kivétel mindenütt akad. Találkoztam már olyan tanárral is, aki meg tudta állapítani, mi van a „kalapunk alatt", s nem csupán az első felelet eredménye alapján osztogatta évekig a jegyeket. Hogy kit tartok én — és a diákság többsége — jó tanulónak? Azt, aki hozzá tud szólni bármilyen problémához, aki meg tud állni a saját lábán. A tananyagot könynyen megtanulja, tehát nem magol, mint például az egyik lakótársam, oki a diákotthonban minden nap éjjel egy óráig tanulja az angolt. Nem azért, mert csak az angolt szereti, ő utálattal veszi kezébe a könyvet. De muszáj, mert még „privátra" is jár, s mit szólna a néni, ha felkészületlenül menne órára ... • • » A felvetett probléma megoldása korántsem egyszerű. Nem kétséges, hogy az az orvos is tudhat például jól operálni, aki megbukott az egyetemen, mert nem tudta, mi a vakbél latin elnevezése. Jó irodalomtanárrá válhat az a bölcsészhallgató is, aki sohasem tudta megmondani, mikor született Berzeviczy Gergely. És mindez, természetesen, fordítva is érvényes. Ha valaki ismeri a vakbél latin nevét, még nem biztos, hogy végre tud hajtani egy vakbélműtétet. A „jó" és a „rossz" tanuló fogalma tehát meglehetősen relatív fogalom: a legtöbb esetben csak az elfogultság terméke. Nem mernék arra vállalkozni, hogy a problémát megoldjam, de — azt hiszem — ez nem is az újságíró feladata. Csupán egy újabb kérdést vetek fel: az imént megkérdezett diákok vajon ki tudják-e majd küszöbölni pedagógiai tevékenységükből az elfogultságot? Mert ha igen, a „jó" és „rossz" tanulók problémáját :s megoldják ... VARGA ERZSÉBET 13 1. Az analitikai mérleggel is tudni kell bánni 2. A takarmányozásról tanulnak a diákok 3. A kémiai... 4. ... és a nyelvi laboratóriumban 5. Barczi András mérnök, az iskola igazgatója (jobbra) és Schick Károly igazgatóhelyettes
