A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
Jósé Marti emlékműve ♦ jók a márvány díszkutat. Az óváros főterét sokáig rútító nagyszálló épületét is sikerült újabban úgy átalakítani, hogy mértéktartóan alkalmazkodjék környezetéhez. Az életörömnek, a vidámságnak látványos képe az évente itt július 23-án, 24-én és 25-én megrendezett karnevál. Az ünnepséget tüzes ritmusú táncok vezetik be, majd megkezdődik az ünnepélyes felvonulás. Kuba különböző tájait vidékeit megelevenítő, népviseletbe vagy karneváli jelmezeket öltött csoportok haladnak végig a városon, színes, hömpölygő forgatagban. Amint a felvonulása befejeződik, a város és a környék apraja-nagyja elözönli Santiago utcáit, parkjait, tereit. Az elfáradt ünneplő a parkok márványlapjain talál enyhülést. Kubában mindenütt, parkokban és tereken márványpadok láthatók. De a lakások padlózatának, a sírköveknek, a templomoknak és a középületeknek nagy része is mind-mind márványból készült. A nagy páratartalom ezt a nemes építőanyagot nem mállasztja, benne penészt sem hagy, azonkívül a trópusi melegben a márvány kellemesen hűsít, haszna és szépsége egyformán érvényesül. Santiagói tartózkodásunk utolsó napján a Velazquez kilátóról még egyszer elgyönyörködtünk a város panorámájában, majd fölkerestük a M o n c a d a laktanyát, ahonnan az 1953. július 26-i felkelés kiindult. Az egykor szürke, komor laktanya épületeit ma iskolások zsibongása veri fel; Ciudad Escelar 26 de julie A santiagói egyetem épülete — Július 26 Iskolaváros — most a neve. Aztán elzarándokoltunk a Santa Iphigenia temetőbe Jesé Marti-nak az „Apostolnak", a nagy kubai hazafinak és költőnek síremlékéhez. A Havanna felé induló vonat ablakából még utoljára búcsút veszünk Santiagótól. Hasta la visfa! Viszontlátásra, forradalmak városa, fenséges hegyek és lankás dombok, virágba borult partok! Viszontlátásra, santiagóiak, ti kedves, vendégszerető, vidám emberek! 9
