A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
ELEFÁNTGYILKOSOK Tíz éven belül kipusztul az afrikai elefánt, ha a rezervátumokban — legálisan és illegálisan — a jelenlegi ütemben irtják továbbra is a legnagyobb testű szárazföldi állatot. Cél: az agyara. Az orvvadászok megbízói „tekintélyes“ helyi cégek, amelyek az elefántcsont világpiaci árának tíz-tizenötszörös emelkedése folytán óriási hasznot vágnak zsebre. Az utóbbi években a vadorzás olyan méreteket öltött a keletafrikai rezervátumokban, hogy a természetvédők már nem képesek jóvátenni a kártevők pusztításait. A jól őrzött (!) Tsavo Nemzeti Parkban egyetlen napon 25 elefánttetemet találtak. Ezek után razziát tartottak a környező falvakban, telepeken — és 386 agyart foglaltak le. De mennyit sikerült a vadorzóknak elrejteniük vagy idejében továbbadniuk? A hatósági közegek meggyőződése szerint legalább a tízszeresét. Néhol az államháztartás akut gondjainak enyhítésére „hivatalosan“ is lemészároltatnak egész elefántcsordákat. S mindig, és mindenütt a legnagyobb állatok, az 5—6 tonna súlyú vezérbikák a leginkább kívánatosak, ezek agyara ugyanis a leghatalmasabb. Pusztulásuk valóságos katasztrófa a többiek számára, tudniillik ők haladnak a csorda élén és végén, ők szabják meg a menetirányt és a menetsebességet, ők jelzik a veszélyeket, ők vigyáznak a fiatalokra és ők döntik a tápláléknyújtó fákat. Ha a vezérbikák elpusztulnak, tapasztalt vezetők és őrök híján szétesik, védtelenné válik az egész csapat. Általában az elefántok 30 százaléka hullik el a születés utáni öt évben. Az elhullás aránya vezérbikák nélkül 60 százalékra nő. John Tinker, a New Scientist környezetvédelmi tudósítója Kenyában járva megpróbálta felderíteni az elefántcsontüzlet titkos ösvényeit. Információi szerint az országban mintegy 120 000 elefánt él, ebből az állományból évente 10—20 000-t ölnek meg. A szabályosan vagy csempészútón kivitt agyarak kb. 10 millió dollárt hoznak az érdekelteknek. Nem a vadorzóknak, még kevésbé a kincstárnak. Nairobiban és Mombasában működő „nagyhalak“ tőkéi híznak fel belőle. A „csempészek“ megvesztegetik a vadügyi minisztérium beosztottjait, a vámőröket, a rendőröket, azaz mindenkit, aki az üzlet lebonyolításához szükséges. (Az elefántcsont elsősorban Európába, Kínába, Japánba, Hongkongba, irányul, ahol faragvány, biliárdgolyó, zongorabillentyű lesz belőle, vagy valamelyik bank trezorjában helyezik el tőkementő betétként.) Hogy milyen méreteket ölt az illegális export, azt néhány adattal érzékeltetnénk. Kenya (a legnagyobb exportot lebonyolító ország) 1974-ben hivatalosan 121 tonna elefántcsontot exportált, ez kb. 4800 elefántnak felel meg. Az exportból — kenyai adatok szerint — 53 tonna irányult Hongkongba, 3,6 tonna pedig Japánba. Ezzel szemben a honkongi kimutatásokban 113 tonna, a japán kimutatásokban pedig 63 tonna kenyai elefántcsont szerepel. Ha az adatokat összevetjük, kiderül, hogy a két országba irányuló illegális export közel 120 tonna, tehát alig kevesebb a legális exportnál, s akkor még nem is beszéltünk a más országokba irányúló illegális elefántcsont kivitelről! Jól megalapozott feltételezések szerint, Kenya összkivitele 1974-ben meghaladta a 270 tonnát. Más elefántcsontexportáló országokban is ugyanilyen a helyzet. GYÓGYSZER-E A GINSZENG GYÖKERE? A ginszeng (Panax ginseng) növény a Szovjetunió erdős keleti területein, Kína Mandzsúria nevű tartományában és Koreában terem, többnyire vadon. Nagyobb mérvű termesztése csak az utóbbi évtizedekben kezdődött el. A ginszeng gyökeréről már régen elterjedt az az érdekes — bár kellőképp nem igazolt — nézet, hogy fiatalító szerként alkalmazható, fogyasztásával sokféle betegség megelőzhető illetve gyógyítható. A titokzatosságot csak növelte, hogy az európai ember nemigen juthatott a ginszeng-gyökérhez, kénytelen volt beérni a Kínában járt utazók ellentmondásokkal és képtelenségekkel tarkított leírásaival. Ezekből többek között megtudhatta, hogy az emberformájú gyökér csodákra képes, s épp ezért a kínaiak féltve őrzik. Miután minden csoda csak három napig tart, ráadásul Európában már rég elmúltak azok az idők, amikor minden fantasztikus állítást készpénznek vettek, a ginszeng gyökér a feledés homályába merült, annak ellenére, hogy idővel néhány példánya eljutott Európába is. Újabban azonban ismét megnőtt iránta az érdeklődés, komoly tudósok szánták rá magukat, hogy leleplezzék a ginszeng-gyökér titkait. Az alábbiakban néhány figyelemre méltó felfedezésről számolunk be. A ginszeng-gyökér hatéves korára érik be, ekkor kiássák, megszárítják és porrá törik. Állítólag a gyökér körül annyira kimerül a talaj, hogy évekig terméketlen marad. A gyökérből eddig két fő és néhány mellék hatóanyagot különítettek el. A panaxadiol és a panaxatriol cukorszármazékok (úgynevezett glükozidok), és a fő hatóanyagoknak tartják őket. A mellék hatóanyagok közül kiemelhető egy olajsav-származék, amely a vér koleszterin-tartalmát csökkenti. Több országban — a Szovjetunióban, Japánban, Svédországban, Bulgáriában — behatóbban vizsgálják a ginszeng-gyökér élettani hatását. A Szovjet Tudományos Akadémia vlagyivosztoki fiziológiai intézetében egy érdekes kísérletet folytattak száz, körülbelül egyforma képességű atlétán, ötven, találomra kiválasztott atlétával ginszeng-gyökér kivonatot tartalmazó szörpöt itattak, a többi atléta ugyanolyan színű és ízű, de kivonatot nem tartalmazó szörpöt ivott. Senki a kísérleti alanyok közül nem tudta, mit és miért ivott. A szörp elfogyasztása után másfél órával a száz atléta rajthoz állt és lefutott háromezer métert. Nagy meglepetésre azok, akik ginszeng-gyökér kivonatot tartalmazó szörpöt ittak átlagosan 53 másodperccel jobb időt értek el, mint azok, akik kivonatot nem tartalmazó szörpöt fogyasztottak. Az uppsalai egyetem orvosai bonyolult ügyességi- és intelligenciapróbákkal igyekeztek tárgyilagos képet kapni a ginszeng hatásáról. Két, 10—10 egyetemi hallgatóból álló kísérleti csoport közül az egyiknek tagjai 33 napon át egy ginszengtartalmú, a másik csoport tagjai azonos alakú, színű és ízű, de kivonatot nem tartalmazó készítményt szedtek. Sem a kísérleti személyek, sem pedig a megfigyeléseket végző pszichológusok nem tudták, ki milyen anyagot kapott. Az intelligencia- és ügyességi tesztek eredménye: a ginszengtartalmú készítményt fogyasztók „ügyesebbeknek" és „intelligensebbeknek" bizonyultak. A ginszeng kedvező hatását a szellemi tevékenységre azzal magyarázzák, hogy elősegíti az agyállomány ribonukleinsav-, illetve közvetve fehérjetermelését. Amerikai kutatók elsősorban az érrendszerre gyakorolt hatását vizsgálták. Megállapították, hogy a ginszeng-gyökér anyagai fékezik a kalcium lerakódását az érfalakra, s ezzel gátolják a káros vérnyomásemelkedést. Bolgár kutatók a ginszeng idegnyugtató, a vér koleszterin-tartalmát csökkentő és az egész szénhidrát-anyagcserét kedvezően befolyásoló hatását igazolták. Mindez nagymértékben hozzájárul az öregséggel járó panaszok csökkentéséhez. Figyelemre méltó, hogy egy kutatócsoport sem tapasztalt káros mellékhatásokat illetve kóros megszokást. 22
