A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A bényiek viselete az Alsó-Garam mentének jellegzetes kurtaszoknyás palóc viseleti csoportjába tartozik. A külső szemlélő a környező öt falu viseletével teljesen azonosnak tartani, bár mindegyik viseletében voltak megkülönböztető jegyek. A legények első látásra meg tudták mondani, hogy melyik leány melyik faluból való. A lányok, asszonyok kétféle gyolcsinget hordtak. A hétköznap lémeces inget, ünnepeken pedjg hosszú ujjú csipkeinget. Az idősebbek emlékeznek még az aránylag már elég régen nem hordott kékgombos vászon félingekre és vászon péntőkre. Az ingre mélyen kivágott, testhez simuló selyem pruszlikot vettek fel, erre volt hátul felvarrva a szoknyát tartó „pofandli“. A pruszlikhoz nyakbavaló keszkenőt viseltek. Régebben hosszúrojtú, „lángszínű“ selyemkendőt és sűrű rojtos „tüttösös“, „petrezsélmes" vagy „koszorús“ kasmír kendőt. Az idősebbek rozsdás festett keszkemeghatározót. A legény a vászongatyát betűrte a csizmaszárba, amikor megnősült, a csizma fölött viselte. Zsinóros posztó- később bársonyruhát hordtak. Felsőkabátként télen elöl zsinórral díszített báránybőr betétes dolmányt vettek fel. Később ezt a rövid prémes kaca váltotta fel. A férfiak is viseltek bekecset s télen kucsmát hozzá. Könnyű nyári kabát volt az „unterci" (ingrehúzó). Lábbelijük az oldalt varrott magyarzsinóros csizma volt. Gyerekek 7—8 éves korig mellesszoknyában jártak. A fiúk sötétebb, kissé hosszabb, a lányok világosabb színű, rövidebb szoknyát hordtak. A lányok nyakában fodor is volt. Télen a meleg kezeslábas „trityibe“ öltöztek. 7—8 éves kortól a lányok már púszlikot és tarka szoknyát viseltek, „pontéval“ (zsinórdíszítéssel). Vászoninget, pendelyt, a fiúk vászongatyát 15 éves kortól hordtak. A gyerekek 8—10 éves korig ruhaanyagból varrott „tutyit", ünnepen bőrcipőt vettek fel. MÉRYNÉ TÓTH MARGIT nőt, a fiatalabbak ünnepeken „nyecces keszkenyöt" viseltek. Félünnepi volt a fehér és piros gombos vállkendő. Jellegzetes kabátka volt az elöl ezüstcsattal összefogott bélelt „farkaskaca", az bársonyból, posztóból, de selyemből is készülhetett. Ezt mindig a nyakbavaló kendő fölé vették fel. Könnyű nyári félünneplő ruhadarab volt a „lipityő“; télen bekecset viseltek. A szoknya jellegzetes formáját a ráncoláson kívül a „kumlizás" adta meg (sütövassal rándolták). A szoknya hossza időnként változott. A századforduló idején még féllábszárig érő szoknyát viseltek, akkor a pruszlik is rövidebb volt. Majd a pruszlik fokozatosai? hoszszabbodott, a szoknya pedig rövidebb lett. A szoknyát mindig a csípő alatt kötötték meg. A legrégibb viselet „zöldallyú-kétallyú szőrszoknya“ volt, ennek az aljába még drótbetétet is tettek. Kedvelték még a „lángszínű“ (rozsdabarna) posztó és bársony szoknyákat. Ké^ sőbb lett általános ünnepeken a vastag selyem, hétköznap a karton és „pargét“ szoknya. A századforduló idején a viselethez körülkötény tartozott; ez kb. 8 — 10 centiméterrel volt rövidebb a szoknyánál. Hasonló fehér csipkeszerű anyagból készült, mint az ingek ujja. Az első világháború után a kötény már csak a szoknya elejére került, fehér vagy fekete anyagból készült. A második világháború után gyakran a szoknya anyagából varrták. A lányok a hajukat az első világháborúig „kifonóba“ fonták. A hajukba virágmintás szalagokat fontak, a végébe széles, sima szalagot kötöttek. Később, amikor a „kifonó“ elmaradt, a befonott hajra kötötték a szalagot. A menyecskék fejére először a pintli és az aranyoskonty került. A kontyra körül széles szalagot tettek, megkötötték és hosszan lógni hagyták. Ünnepeken erre még lángszínü selyemkendőt is kötöttek. Az első világháború után az aranyos kontyot hátrakötő kendő váltotta fel. Ünnepeken erre is előrekötő selyemkendő került. Jellegzetes volt Bényben a piros bécsi bársony, a posztó „gyererehaza“ kendő és a meleg belinder kendő. A bényi nők nagyon kedvelték a szalagokat. Elöl a mellükre „gyöngybe való hajkötőt“ (begyegőt) kötöttek, az ingre karra való, hátul a szoknyára széles „farra való" hajkötőt, elöl a kötény elé való hajkötőt kötöttek. Nagyobb ünnepeken a nagy hajkötőben többsoros ezüstgyöngyöt viseltek. Nagylányok és menyecskék ünnepen ráncostorkú, tiklis, csörgős, csikorgás „piroscsizmát“, hétköznáp sárga tűzésű, oldalt varrott fekete csizmát viseltek. A színes bársony csatos félcipő a két háború között jött divatba. Hétköznap papucsot hordtak. A férfiak a századforduló idején vászoninget és rojtos, „mesterkélt“, ráncos gatyát viseltek. Ünnepeken a gatyára piros bécsi kendőt, félünnepeken festett vászonkötényt kötöttek. A vászongatyához posztómellény és pörgekalap tartozott, amely mellett mindig ott volt a dísz (virág, levél, kalász). A férfiak viseletében is megtaláljuk az állapot
