A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
EGY SZERÉNY FIATALASSZONY A női műkerékpározás ötszörös világbajnoka A műkerékpározás rendkívül érdekes és szép sportág, amely a kerékpározásnak és az artisztikának mintegy az ötvözete, nálunk sem ismeretlen. Az Építőipari Gépek Gyára Vállalat Némcice nad Hanou-i üzemének igen híres műkerékpározó csapatja van, s ennek egyik tagja és edzője, Anna Matousková, sportkörökben világszerte ismert, hiszen a női műkerékpározás huszonegyszeres csehszlovák és ötszörös világbajnoka. Meg is kérdezem tőle, hogyan jutott el idáig. — Természetes, hogy nem ment egyik napról a másikra. Aránylag korán kezdtem sportolni, de nem kerékpározni. Egészen kislány koromban gimnasztikával és műkorcsolyázással foglalkoztam, majd 10 éves koromban kezdtem el kerékpározni. Első edzőm az édesapám volt, maga is sportoló, bár nem műkerékpározó. Mit mondjak, rengeteget kell az embernek dolgozni, edzeni, s a kitartó munka rendszerint meghozza a sikert, mint például nálam is ... Eddig huszonegy alkalommal lettem csehszlovák bajnok. Világbajnokságon összesen tizenötször vettem részt és ötször szereztem meg a világbajnoki címet: 1960-ban Franciaországban, 1967-ben Svájcban, 1974-ben Hollandiában, 1975- ben Belgiumban és tavaly a Német Szövetségi Köztársaságban. Ezenkívül világversenyen hétszer ezüstérmes és kétszer bronzérmes lettem, egyszer pedig, 1962-ben, a negyedik helyen végeztem. — Az idén milyen feladatok várják? — Egy nemzetközi versenyen már az idén tavasszal is részt vettem. Most lassan már elkezdem az edzést, s felkészülést az idei hazai bajnokságra, amely szeptemberben lesz, majd ezt követően a világbajnokságon is természetesen részt veszek; ez az idén októberben Brnoban lesz. — Kiket tart a legveszélyesebb ellenfeleinek? — Legnagyobb ellenfeleink a nyugatnémet műkerékpározók; azNSZK- ban a műkerékpározás szinte tömegsport. Nálunk ennek a sportágnak ugyan nincs tömegbázisa, de azért van néhány lelkes sportegyesületünk, amely jó műkerékpározó csapattal rendelkezik. — Tervei? — Szeretnék még legalább három évig versenyezni. További tervem pedig: szeretném két kislányomat, Jitkát és Romanát úgy felkészíteni, hogy elfoglalhassák a helyemet a válogatottban, ha majd végleg visszavonulok a versenyzésből és tovább vigyék a Matousková nevet, amelynek világszerte megvan a becsülete a műkerékpározó sportban. És természetesen mint edző továbbra is folytatni kívánom. Kívánjuk, hogy Anna Matousková, a sport érdemes mestere, a „Kiváló munkáért“ kitüntetés tulajdonosa lelkesedését, szorgalmát továbbra is siker koronázza, amit ez a kedves, szerény fiatalasszony valóban megérdemel. — stt — A szocialista törvényesség védelmében FEHÉRARANY, Feljelentők rendőrségi vallomásából Ondrej K. ügyében; Az első vallomásból: — Noha nem dolgozik közvetlenül a mi vállalatunknál, bejött az öltözőnkbe és megszólított. Karcsi bácsi — mondta —, van két arany karikagyűrűm, meg vagyok szorulva, olcsón megkaphatná. A kettő ezer korona. Csak hétszáz korona volt nálam. Odaadta annyiért is. Amikor később megfürödtem, a gyűrű megváltoztatta színét, és zöldre festette az ujjamat. Láttam, közönséges réz. Nagyon megharagudtam, hogy így átvert. A második vallomásból: — 1977 őszén, egy napfényes őszi napon délután találkoztam Ondrej K.-val az üzemmel szemközti vendéglőben. Kért, adjak neki kétszáz koronát, kapok helyette egy aranygyűrűt. Belementem az ügyletbe, később rájöttem, hogy rezet adott el aranyként. A harmadik vallomásból: — A Tulipán presszóban tartózkodtam. Bejött Ondrej K. Kért, adjak neki ezer koronát két karikagyűrűért. Vastagok voltak, aranynak látszottak. Nem volt nálam annyi pénz, fölszaladtam édesanyámhoz, tőle kértem kölcsön. Levittem a presszóba. Megbeszéltük, hogy az üzlet nem végleges: ha három hónapon belül lesz pénze, visszaadja a kölcsönt, én pedig neki a gyűrűket. Később láttam, mosakodásnál zöldre Vorák Eleonóra és Gyurász Zsófia Suba Viola ELSŐS GIMNAZISTÁK A „lévai trió": Pákozdy Magdi, Horváth Ági és Vízi Márti Csala Sándor Az idei, immár a végéhez közeledő tanévben csaknem száz elsős tanul az ipolysági magyar tannyelvű gimnázium három párhuzamos osztályában. Az ismerkedés az új iskolával a legtöbbjük számára nem szeptember elején kezdődött, hanem egy hónappal korábban. Ugyanis az iskola igazgatóságának kezdeményezésére a múlt év agusztusában az Ipolysághoz közel levő somosi úttörőtáborban egyhetes előkészítő összpontosításon vettek részt az iskola leendő elsősei, ahol a pihenés, játék és szórakozás mellett előadások és beszélgetéseket formájában megismerkedtek azokkal a feladatokkal is, melyek majd a gimnáziumban várnak rájuk. A diákok már a somosi táborban igen megkedvelték leendő magyar—német szakos tanárnőjüket, Skolkay Adrient. aki a táborban a pedagógiai felügyeletet látta el. Most tehát a rendkívül szimpatikus fiatal tanárnőtől érdeklődöm —, hogyan váltották be az elsősök a hozzájuk fűzött reményeket. — Nem csalódtunk bennük. Már a somosi táborban felfigyeltünk arra, hogy igen sok tehetséges és ügyes lány és fiú van közöttük. Az akkor táborvezetőnek megválasztott Tóth Marika, a feladatait mindig pontosan teljesítő rajvezető, Nászaly Mária, a tábortüzek programját mindig színesebbé varázsoló két gitáros kislány, Kis Jutka és Piri Marika az iskolában is igen tevékenyeknek és jó tanulóknak bizonyultak. Persze a tanév folyamán rajtuk kívül sok igen ügyes, szorgalmas és tehetséges fiút és kislányt ismertünk meg, hosszú lenne a lista, ha valamennyiük nevét felsorolnám. Mi, pedagógusok, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy tanulmányi eredményeik jók, a magaviseletük tekintetében is alig van kifogás, és ami különös örömmel tölt el bennünket, hogy tevékenyen bekapcsolódnak az osztályon és iskolán kívüli munkába. A különféle szakkörökben, az iskola legjobb sportolóinak soraiban, az iskolai tömegszervezetek munkájában és valamennyi iskolai rendezvényen mindig találkozunk elsősökkel. Több olyan elsősünk van, akiket a gimnázium valamennyi diákja jól ismer, jó munkájuk, közösségi tevékenységük révén. Így például Menyhár Ica az I A-ból az iskolai hangosanbeszélő egyik legtöbbet foglalkoztatott bemondónője, amit elsősorban kellemes alt hangjának köszönhet. Az ugyancsak I A osztályos Csala Sándor tudósításával gyakran találkoznak diákjaink különféle újságok hasábjain. Az I C osztályos Suba Viola — aki egyébként népszerű költőnk, Csontos Vilmos unokája — a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség iskolai szervezete vezetőségének tagja, többen —, mint például Rozsnyó Margit, Megyesi Mária, Hornyák Kornélia, Molnár Irén és mások — az iskola népszerű orosz éneklő 16