A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
Jó napot, Ú t Világ ! A kertészeti csoport tagjainak rövid pihenője nyi és Cakó földjei tartoznak a keze alá. Persze ő nem uralja a hat községet. Bár feltehetően jóval közelebb áll szívéhez-lelkéhez az Új Világ 4300 hektár földje s az 596 szövetkezeti tag, alkalmazott, mint a Széchieknek, a Wesselényieknek, a Rozgonyiaknak vagy a Koháryaknak d saját uradalmuk. Évszázadokkal előtte a földesúri hatalmasságok úgy gazdálkodtak, ahogy akartak. Senkinek nem tartoztak felelősséggel, csak maguknak. Ha tönkrementek, ők vallották kárát. Juhász István helyzete egészen más. Neki bizalmat előlegeztek, amikor egy ilyen nagy gazdaság élére állították. Hogy érzékeltessem is az „uradalom" nagyságát és jelentőségét, az Új Világ Efsz évente 105 vagon húst, 2 200 000 liter tejet, egymillió tojást és 750 vagon cukorrépát termel. A gazdaság bevétele elég gyorsan növekedett. Az 1975. évi 38-ról 45 millió koronára. A béralap 13 millió koronát tesz ki. A dolgozók átlagos évi keresete 21 500 korona. Az Új Világnak köze van az új házak sorához, az országutak egyre zsúfoltabb gépkocsi-forgalmához és Rimaszécs további fejlődéséhez. Másféleképpen is érzékeltetni lehet a hatalmas gazdaság méreteit. Ha a harmaci vagy a cakói gazdasági udvarig el akarok jutni, hat kilométert kell megtennem. A községnek két temploma van. Fogalmam sincs, melyik a magasabb. Azt azonban biztosan tudom, hogy Juhász István egyiknek a tornyából sem tekinthetné be a 4300 hektáros gazdaság zegét-zugát. Annál sűrűbben járja be a hatalmas földterület egy-egy részét, egy-egy gazdasági udvarát. Senki sem tudja követni az útját. Ha a hanvaiakat kérdezném, mikor hajtja nyugalomra a fejét, senki sem tudná megmondani. A kíváncsi szemek csak annyit látnak, mikor alszik ki házukban a fény, de hogy Juhász István a családja körében van-e? Arról sincs sejtelmük, mennyit alszik, mikor távozik otthonról, mert kinek lenne kedve hajnali négykor kikelni az ágyból ilyesmit megfigyelni. Még a hanvai szövetkezeti telep őre sem tudja, mert talán neki is éppen hajnalban esik legjobban egy kis szundítás .. . Egyszóval Juhász István négykor már az Új Világ gazdasági udvarait járja, ellenőrzi az állatgondozók munkáját, hét után meg a növénytermesztő csoportot keresi fel a Rima partján, és szóba elegyedik Perjés Józseffel, a kertészeti csoport vezetőjével, vagy Kolozsi Kálmánnéval, a szövetkezet egyik legrégibb dolgozójával, aztán visszamegy az irodába, mert nyolc óra körül már ügyfelek sorakoznak az ajtaja előtt, délután meg azokat a helyeket keresi fel, ahol a szövetkezet építkezései folynak. De ez munkakörének csupán egy parányi része. Ott vannak még az irányítással összefüggő hetenkénti munkaértekezletek, amelyeken részletesen megbeszélnek mindent. Elnökségének egy esztendeje alatt hétmillió koronával növekedett az összbevétel. Jobban kihasználják a tartalékokat s állattenyésztési célkora az épületeket. Nagy gondot fordítanak a takarmánynövények termesztésére. 2700 szarvasmarha, 3600 sertés és 1600 juh parancsolóan követeli a táplálékot. 1980-ig be akarják fejezni az állatállomány szakosítását. Egy-egy gazdasági udvarban egyfajta állatot tartanak majd. Ilyen céllal épül Cakóban 335 férőhelyes szarvasmarha-hizlalda, Harmacon takarmányszemcséző gépsor és Iványiban anyasertés-istálló. Rimaszécsen csak teheneket gondoznak: 1300 darabot. Kik segítik legközvetlenebbül a fiatal, mindössze harminchárom éves elnök munkáját? Tóth Antal, a növénytermesztési csoport vezetője, Csirke József mérnök, főgépesítő, a szövetkezet legnagyobb „csirkéje", Bukovinszky llavo mérnök, üzemgazdász, Szarvas Károly, az állattenyésztési csoport vezetője és Brindza József, az építkezési csoport vezetője. Első helyen kellett volna említenem Lóska Lászlót, az üzemi pártszervezet elnökét, aki minden jó elgondolásában, törekvésében támogatja Juhász Istvánt. Segítségére vannak továbbá azok a dolgozók, mind az ötszázkilencvenhatan, akik egyre jobban tudatosítják, hogy saját és mások felemelkedése érdekében mindig és szüntelenül tenni kell. Mintha az akarást, az örökös nekifeszülést Váci Mihálytól, a kiváló költőtől tanulták volna! Juhász István ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyiknek az élete már a felszabadulás utáni világba folyt bele. Hanván kezdte és üzemgazdászként Lénártfalván folytatta a szövetkezeti munkát. Az ő múltja a jelen. Mindennapjaink valósága. Nem kacsintgat visszafelé. Előre néz! S úgy akarja még eredményesebben irányítani az egy éve rábízott Új Világot, hogy egyre több fiatalt és szakképzett embert von bele az irányító munkába. Nyolc mérnökük van jelenleg, jövőre további öttel számolnak. A középkáderek is mind érettségivel rendelkeznek. Nagy elfoglaltsága ellenére sem olyan ember, aki csak gondokról, tervekről, tehát „nehéz" dolgokról tud beszélni. Egy egész délutánt töltöttem vele, s azonkívül, hogy megtudtam: a mezőgazdasági szakképzőiskolai érettségi megszerzése után még mindig tanul, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola levelező tagozatának negyedéves hallgatója, arra a megállapításra jutottam, hogy komor, mogorva emberek inkább kerüljék a társaságát, ha nem akarnak nevetni, sőt jóízűen kacagni a szövetkezetalakítás, valamint a későbbi évek történetein. Mondja, hogy az egyik álmos éjjeliőrt már nagyon ki kellett volna cserélni, de nem tudták, hogy hogyan. Végül kitalálták, hogy éjszaka a szövetkezeti telepről ellopnak egy traktort. Úgy is tettek. Rögtön volt ok az éjjeliőr leváltására. Mondaná hosszan, az éjszakába nyúló órákig is az ilyen humoros, jóízű történeteket, amelyek mind a szövetkezeti élettel kapcsolatosak. Persze, kedélyessége mögött komolyság és szigorúság húzódik meg. Nem retten vissza a fegyelmezéstől: szóbeli, írásbeli megrovás, munkahelyi áthelyezés, rendkívül súlyos esetben a jutalom megvonása stb. Tudja, hogy rend és fegyelem nélkül nincs eredmény. A szövetkezet tagjai úgy vannak vele, mint gyermek a szülőjével. Pofont kapnak, fenyítést és büntetést, és ha rosszul esik is, nem haragszanak értük, valamenynyiük még jobb életéért történik mind-MACS JÓZSEF 3
