A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
vilag-Szines harisnyát, télen csizmát, nyáron magasszárú gombos cipőt viseltek: ezt a vőlegénytől kapták nászajándékba. A férfiak a századforduló idején „borjúszájú" vászoninget és rojtos vászongatyát viseltek. A gatya kétszél vászonból készült, az alját bású blúz váltotta fel, ezt a második háború utáni időkig viselték. Az első világháborúig nagy ráncokba szedett szoknyát hordtak. A két világháború között a rakott szoknya volt divatban, a lerakást, nagy hálókat levasalták. A második világháború után a szoknya már egészen apró lerakással készült. Az „egyszíl kötény" az első világháborúig volt divat, leggyakrabban kékfestőből, habos festőből készült. A két világháború között a kötény anyagát a szövet, selyem, lüszter váltotta fel; a kötény szélesebb volt, gömbölyűre szabták és körül fodrot, csipkét varrtak rá. A századforduló idején sűrűn rojtozott kasmir vállkendőt is viseltek, és a nyakban négy ujjnyi széles ezüst láncot. A lányok a hajukat az első világháborúig hatos fonatban viselték és hátul kontyba tűzték. Később már csak simán hátrafésülték, elöl sütővassal kisütötték, hátul egy ágba fonták és szalagot kötöttek bele. A menyecskék fejviselete szintén változott. Régebben „tupétba" fésülték a hajukat. A kendő leszorította a homlokot, úgy kötötték hátra. Később a hajukat simán hátra fésülték és a kendőt „félkötéssel" erősítették meg. (Egészen a fejtetőre tették.) Ez a fejkötési mód napjainkig megmaradt. Régen a legkedveltebb hátrakötő kendőjük a piros bécsi volt, később színes kasmir kendő, hétköznapokon karton kendőt hordtak. A hátrakötő kendőre nagy ünnepeken virágos selyem kendőt is kötöttek. Kezükből ünnepeken sohasem hiányozhatott a kivarrott zsebkendő. „mesterkélés“ és rojtozás díszítette. A borjúszájú inget később a „gátgombos", galléros ing váltotta fel, ennek az ujja később gyolcsból készült. A fekete zsinóros posztónadrág a két világháború között jött divatba. Ünnepeken ugyancsak fekete posztóból készült „mándlit" (kabátot) viseltek. Csizmát, fejükön kalapot hordtak. A gyerekek — fiúk, lányok egyaránt — 9—10 éves korukig posztó — leggyakrabban piros posztó — „ubonyban" jártak. Az „ybony" a mellrészen vastagon alá volt bélelve. Fejükre „tászlis fíkető" került, télen erre még „meleg fíketőt" vagy „süsüt" is tettek. MÉRYNÉ TÓTH MARGIT PMuzsla (Muzla) község lakóinak viselete a palóc viseletek nagy csoportjába tartozik. Népviseletük egyre inkább kiveszőben van, ma már csak a ládák mélyén őriznek hagyományos népi ruhadarabokat. A századforduló idején a nők „vállas péntőt" és vászon félinget (blúzt) hordtak. A vászonból készült péntőt „mesterkéléssel“ kötötték össze, derékban tíz centiméter szélesen ráncolták; vállukra díszként házilag készült madzag korcok kerültek. A vászon félinget és péntőt alsóruhaként viselték, de nyáron köténnyel kiegészítve munkaruhául is szolgált. A félinget és péntőt a huszas években a hosszú vászoning váltotta fel, ez a második világháború után ment ki a divatból. Nyáron erre mindig fehér hímzett pruszlikot vettek fel a hétköznapit nem hímezték, erre került még jobb alkalmakkor a derékig érő, szabadon lebegő „jobbka". Télen plüssből, kangárból készült bélelt, testhez szabott „macajt" viseltek. A macajt a hasonló sza-
